Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-224

À nemzetgyűlés 224. ülése 1924. évi január hó 17-én, csütörtökön, 255 veszem, ha az urak tanulnak egy kicsit gazdasági szempontból S (Derültség. — Rothenstein Mór : Hát, figyelünk !) Méltóztassanak most a következőket megfigyelni. Ma legkevesebb 80.000 korona egy métermázsa tengeri. Ezt kell annak a magyar földmivesosztálynak a jószágával megétetni épen abban az alakban, ahogyan az megtermett. Minden mázsánál veszít az államkincstár 40.000 K-t ugy mint egy fillért; (Ugy van! jobbfelöl.) egy vagon tengerinél pedig, amelyet megétetünk a jószággal azért, hogy el ne pusztuljon a szalmatörek mellett, az államkincstár négymillió koronát ugy vészit, mint egy fillért. Csak egy várost, egy rendes várost hozok ide példaképen, az enyémet, ahol kisgazdák laknak ezrével. (Barthos Andor: Éljen Karcag!) Ha ott megétetnek 100 vágón tengerit, 400 milliót vészit rajta a kincstár. Ebből a veszteségből nem megy ki a kincstár, akármit csinál. Szabad ennyi kárt tenni a kincstárnak % Vagy pedig szabad-e a kisgazda-társadalomnak jószág-tartását ennyire megbénítani, hogy az a jószág határozottan ne tudjon táplálékhoz jutni, (Ugy van! jobbfelőí.) és ki kell szolgáltatni a jószágot a megsemmisülésnek, a gazdát teljesen a pusztulásnak ? Amikor pedig ilyen nehéz helyzet előtt áll az ország, akkor rámegyünk a gazdára : »Fizess adót, mert felbukik az ország ! Ha nem tudsz fizetni, akkor pedig elcsúszik alólad a föld!« Bocsánatot kérek t. Nemzetgyűlés, ha a kormányzat pénzügyi politikája gazdaságilag ennyire hibás, azt meg kell fordítani. Értsük meg már egyszer egymást, ne marjuk egymást ezen a téren. Hiszen azért a kontingensért, amelyet az állam, a pénzügyi kormányzat felállit azokkal a szeszgyárakkal szemben, hogy csak eddig mehetnek el, kár a fináncokat százával, vagy ezrével tartani. Nem az állampénztárt, nem a kincstárt őrzi a finánc, hanem egyedül azon őrködik, hogy a szeszgyárak jövedelmeit meg ne sértsék. Ha most átlépi is valaki azt a léniát, hogy esetleg valahol többet használ fel, vagy valahol megtörné a tilalmat, az sem az ő érdekét rontaná, hanem a kincstárét, a kontingensét. Szabó Sándor képviselő ur itt tegnap érintette, hogy azt a szesztermelést nem muszáj elszórni. Én már felhoztam a múlt ciklus alatt, hogy amennyiben a pénzügyi kormányzat korcsmáros szeretne lenni Magyarországon hát váltsa be a szeszt, de legalább a cefréjét hagyja meg nekünk. Mert hiszen, ha ma 80.000 koronáért veszek én, vagy más kisgazdatársam végig az Alföldön, egy mázsa tengerit, 40.000-et még a kincstárnak ad belőle, még akkor megnyerte a pálinkájából a tengeri árát ; a kincstár minden mázsa után 40.000-et kap, én, vagy kisgazdatársam pedig megkapjuk az erőtakarmányt. (Ugy van ! jobbfelőí.) Egyre kérem a t. Nemzetgyűlést, arra, hogy ne legyen ez pusztában elhangzó szó. Ez gazdasági téma és erről kell beszélnünk, nem pedig egymás lemarásával foglalkozzunk. Karcagon eleget tettek a pénzügyi kormányzatnak minden tekintetben. A szeszmérő gépet beállították. Mindamellett ugy húzzák, ugy nyomják a gazdát, hogy azon nem tud főzni semmit. Már milliókra megy a befektetés (Ugy van! jobbfelőí), de az a cefre, vagy az a kis seprő, amely bekerül, kifőzetlen marad; a kincstár egy fillért onnan nem kap, a gazdának peXAPLÓ XIX. dig elvész az a kis cefréje, s az üst ott áll a pénzügyminister által elrendelt szeszmérő géppel együtt. (Ugy van.) Én járok a mini&ztériumba. Ugy látom, hogy ott jóakarat van. De hogy odalenn már kit kellene simitani, vagy kit kellene oldalba döfni, ennyi talentumom még nincs. (Derültség. Mozgás. — Rothenstein Mór : És ezt a rendszert maguk támogatják !) Hallja-e az ur— (Rothenstein Mór : Más az elmélet, más a gyakorlat !).., az én dolgomba ne szóljon bele, mert ez olyan sötét maga előtt, mint a sötét éjszaka ; nem ért maga ehhez ! (Derültség.) Én felkérem a képviselő urakat, legyenek nekünk, kisgazdáknak segítségünkre. Mert bejelentem, kedves uraim, (Rothenstein Mór : Na ! Na ! Fenyeget ! — Derültség.) a legjobb akarattal jelentem be : akárhogyan szeretjük Bethlen Istvánt, akárhogyan igyekszünk ennek az ágamnak belső életét összekovácsolva fentartani, de neküiiik mennünk kell a magunk követelései utján, hogy a nemzet millióinak érdekeit megvédjük. (Ugy van! jobbfelőí) Ne szorítsanak minket, kedves uraim, arra, hogy mi ott találjuk fel magunkat, ahol a kormányzatban csak kivülről vehetünk részt, (Mozgás.) Ez a kérelmem mindenkihez. A pénzügyi kormányzat 40 esztendős bűnös mulasztásáról van itt sző. El kell törölni ezt a rendetlen kormányzatot, jöjjön a másik ! (Rothenstein Mór : Mi is azt mondjuk !) Én nem törődöm azzal, hogy Kállay a pénzügyminister, mindenkiben van emberbaráti szeretet, de lássa meg egy ország baját ! És innen kell nekünk nyomást gyakorolnunk. Mert én csak hallgatom, hogy a pénzügyminister bankember. Hogyne volna bankember, amikor — igazán az ellenzék szavával élve — csak itt ülünk és azt a ministert nem szorítjuk rá, hanem szorítja, kezeli a bankár azt a pénzügyministert és ő aszerint táncol, ahogyan a nagytőke diktál. (Mozgás.) Azért vagyunk itt, — bocsánat az őszinteségemért, — hogy ha gazdasági sérelmeink, bajaink vannak, azok javitását forszírozzuk, mért Így határozottan hasznára vagyunk a polgárságnak és hasznára vagyunk az államkincstárnak is. Nem szabad megengedni, kedves líraim, azt, hogy egy szeszgyárban 2—800 darab marha hizik, mig 2—300 kisembernek egy darab jószága sem tud jóformán kifejlődni. Hogy jövök én ahhoz, ha az én városomnak 76.000 holdas határa van, és annak nincs meg az a joga, ami 2000 holdas embernek megvan, vagy van a nagytőkéseknek.^ Amit a múltban a maeryar állampolgárság által befizetett adóból szubvencionáltak, hosy az szeszgyárakat állítson fel, valóságos bűn volt a magyar társadalom ellen. Azt hiszem, mélyen^ t. kénviselőtársaim, mindnyájan Magyai-orszáo

1 területén vagyunk és mindnvájan gazdálkodunk, gazdasági politikát kell folytatnunk, ellenkező esetben elpusztulunk. Arra kérem tehát a ministerelnök urat, itt vannak az urak, én mint egyszerű tagja ennek a parlamentnek nem vagyok tolakodó, nem szeretek odafurakodni sem egyik nrinistevhez, sem a másikhoz, de itt mindnyájukat felkérem arra, hogy ennek az országnak a népét nekünk nem szabad elhagyni, gazdaságilag fejleszteni kell s akkor egyek leszünk és együtt megállunk minden bajjal szemben és ezen a téren, mivel én nem a kormányt, hanem a kormányzati rendszert ostoroztam, a gazdasági politikájánál, ezt az mdemnítási törvényja36