Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-224

254 A nemzetgyűlés 224. ülése 1924. bennünket ós gazdaságilag ne törjetek még jobban össze. (Helyeslés jobb felől.) Helytelenítem azt a politikát, hogy amikor itt lerongyolva állunk és amikor arról kell gondolkoznunk, mi lesz szerencsétlen népünkkel, amely már majdnem meztelenre van vetkezve, ebben a szerencsétlen országban, mi fenhéjázva beszéljünk (Zaj balfelől.) Tisztelem én az ellenzéket, amikor hivatásának magaslatán áll, de amikor az ország vergődik, nem szabad ugy feltüntetni magunkat, hogy boldogok vagyunk és nem szorultunk senkinek emberségére, barátságára, vagy talán az egyikére mégis rászorultunk ... (Lendvai István közbeszól.) Elnök: Lendvai képviselő urat ismételten kérem, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni. Csontos Imre: Talán másképen szeretne orientálódni, talán azt mondaná a magyar kormányelnöknek, eredj a román ministerelnökhöz, ott borulj le és ott kérj pártfogást ennek a szerencsétlen nemzetnek. Az ilyen politikai felfogást ebben a nyomorult helyzetben el kell ítélnem. Ha előttünk lesz a kölcsön minden részlete, az ellenzék azt elbírálhatja, de elbíráljuk mi is, mert hiszen ha fáj valakinek az ellenzéken, ugy nekünk még jobban fáj, ha gazdasági leromlásunk tovább tart. Arra kérem tehát az igen t. ellenzéket ennek a szerencsétlen országnak érdekében, hogy amikor a kormányelnök, hívják azt bárkinek, ha ma nem Bethlen István volna is ott, de az ország érdekében kínlódik, hogy megnyerje a hatalmakat ennek a szerencsétien nemzetnek érdekében, legalább ne zavarjuk a dolgot. Mondjuk azt: hozz számunkra, amit tudsz, és ha pénzt még nem hozol, hozz barátságot, jóakaratot, mert e nemzet millióinak arra van a legnagyobb szükségük. (Ugy van! jobbfelől.) Nagyon furcsa szinben tűnnénk fel, ha a kormányelnök azokhoz menne, akik ma is fegyverrel állnak előttünk és összeszövetkeztek arra, hogy mi a fejünket itt Közép Európában soha fel ne tarthassuk. Nem vagyok tanult ember, de felfogom józan ésszel, hogy a ministerelnök, akinek belátása, gavallériája van, ahhoz a hatalomhoz megy, ahul van erő és ahonnan támaszt is tud kapni. Annyira nehéz helyzete van ennek a nemzetnek, hogy minden szavunkra vigyáznunk kell. A kormányelnöknek minden lépésre vigyáznia kell, hogy merre irányítsa Magyarország gondolatmenetét. Nem maradok tovább ennél a témánál. Amikor az indemnitási törvényjavaslatot tárgyaljuk, amikor felhatalmazzuk a kormányt arra, hogy az ország ügyeit tovább is vezesse, tisztában vagyunk azzal, hogy az adóterheknek óriási súlya nehezedik minden állampolgárra, különösen azokra, akik — magyarul mondva — nem vehetik hátukra a vagyonukat és aem dughatják el olyan helyre, ahol az adóztató államhatalom meg ne lelné. Amikor efelett gondolkoznunk kel, felhívom a kormány tagjainak szíves figyelmét arra, hogy ezen a téren csak a helyes gazdasági politika segít. Osztom azt a felfogást, hogy bármit adnak is, azt csak meg kell fizetni, de ha nem adnak semmit, akkor is fenn kell tartani meglevő államunkat, így tehát tengernyi adóztatással kell megküzdenünk s ez elől kitérés nincs. Hiába ágálunk egymás ellen, hiába igyekszünk egymást a sárba rántani, hogy : ilyen adóterhet fogadtok el ti kisgazdák. Nekünk az fáj legjobban, hogy nemcsak a felelősséget kell érte vállalnunk, hanem el kell viselnünk kint az ódiumát is az agitációnak attól a szerencsétlen néptől, amelyet, mindenféle terhekkel raévi január hó 17-én, csütörtökön. kunk meg. (Kuna P. András : Amely csak kritizál !) Nem tehetünk egyebet, mint hogy szerencsétlen népünket továbbra is azok alatt a terhek alatt tartjuk, amelyek ennek a nemzetnek fentartását biztosítják. Sokszor elhangzik itt az a kívánság, hogy az adóztatás egyforma mértékkel történjék. Mi ezzel a kívánsággal jöttünk be a parlamentbe, ez volt az ideálunk és ez ma is. Hogy minden percben nem hangoztatjuk, azt a nemzet érdekében tesszük, hogy ne piszkáljuk mindig azt, ami úgyis mindig a lelkünkben van. De most innen kérem fel a kormány minden tagját, hogy igyekezzenek olyan gazdasági politiKát folytatni, amelynek hasznát az utolsó kunyhóban is megérzik. (Helyeslés.) A jelenlegi pénzügyi és gazdasági politika nem mostani keletű. Mi, akik itt ülünk, csak a mait látjuk, de ha visszatekintünk a múltba, észrevesszük, hogy gazdasági politikánk több évtizedre visszamenően helytelen volt. Egészségtelen volt azért, mert a pénzügymiiiisterium élén vagy a pénzügyi tanácsban soha nem volt olyan ember, vagy általánosságban nem voltak többségben azok, akik ennek az agrár államnak érdekét lelkiismeretesen képviselték volna, (Ugy van! jobbfelől.) Nincs bennem egy szemernyi rosszakarat az egyes személyek iránt. Többször emlegetik, hogy a bankokrácia élvezi ós használja a magyar állam pénzét, kamatoztatja vagy veszi annak hasznát. Ez nekünk fáj a legjobban, mert a magyar államnak minden elvesztett fillérje mirajtunk csattan. Amikor mi se helyeseljük ezt a gazdasági politikát, ezzel a szerencsétlen néppel, amely amúgy is sok bajjal küzködik, nem szabad azt közölni, hogy ez egyedül csak a túloldalnak fáj. Mi is érezzük ezt, nekünk is fáj, mert fizetnünk kell, még pedig Isten tudja mennyit. A gazdasági szempontokról kívánok néhány szót szólani. Sokat hangoztatták itt már, de csak ugy féloldalról, szinte félve, hogy minek hozzányúlni ehhez a problémához, hogy az elvett gazdasági eszközt, a kisüstöt végre valahára adja vissza az államhatalom a kisgazdatársadalomnak. Annak az embernek, aki sohasem gazdálkodott, fogalma sincs arról, mennyi kára van a kisgazdának abból, hogy a kisüstöt elvették. Visszaviszem a nemzetgyűlés figyelmet arra, — és nagyon kérem, fontolják meg ezt a képviselő urak (Halljuk ! jobbfelől.) — hogy elmúlt 40 éve annak, amikor a kisüstöket beszüntették a lisztes anyagra való főzés tekintetében. És miért függesztették azt fel, miért vették az el? Egyedül a nagytőke érdekében. (Ügy van! jobbfelől és a középen.) Elvették a kisgazdától, és ezt az egész ország megérzi, csakhogy nem tudja, hol van a baj. A magyar Alföldre viszem az urak figyelmét, ahol a jószágtartás számtalan éven keresztül határozottan meg van akasztva a szárazság miatt. Amikor az még megvolt, akkor a jószágtartásunk ínséget nem látott. Fogalma sincs annak, aki a magyar gazdasági életet nem ismeri, mennyi kára van a magyar gazdatársadalomnak a jószágtartás terén, — annak a gazdatársadalomnak, amely a jószágszaporulattal gazdasági szempontból ellátja az állam összes fogyasztóit, (Ugy van! jobbfelől.) — ha megakasztja a pénzügyi kormányzat a magyar gazdatársadalom gazdálkodási tehetségét. Méltóztassék ezt megfontolni. Az igen t. ellenzéktől pedig nagyon szívesen