Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-224

246 'À nemzeiyyüUs 224. ülése 1924. ki lesz az illető, talán valami Zimmermann, aki majd rendbehoz mindent. Hallottam, még pe­dig olyan oldalról, ahonnan igazán nem vártam volna, hogy sajnos, mivel a hatóságoknak nincs megfelelő tekintélyük a mi hatáskörünkben, nem tudjuk keresztülvinni, hogy délelőtt 9 óra­kor benn legyen minden tisztviselő a hivatalá­ban és délután 2 óráig ott legyen és hogy van­nak olyan hivatalok, —- nem akarok vádaskodni — ahova 11 órakor mennek be és 12 órakor már nincsenek ott. Azt mondják azonban, hogy majd jön egy erőskezű, vaskezü parancsoló, aki ir­galmatlanul B-listára tesz mindenkit, aki nem felel meg. De kérdem, ez a helyzet, akkor miért nem tudunk söpörni a saját házunk por­tája előtt 1 ? Azért, mert ha egy tisztviselőt, mondjuk. B-listára helyez X minister, akkor tíz ministeren keresztül tiz oldalról jön a pro­tekció, a nagyapjától kezdve le a dédunokájáig mindenféle ajánlás, kijárás, protezsálás, ugy hogy a végén az a szegény minister elvesziti a fejét, megadja magát, meg van gyúrva, mint az óriáskigyó szájába került áldozati bárány. össze van roppanva a sok kilineseléstől, beszéd­től, gyúrástól és a végén azt mondja, maradjon az illető, csak hagyjatok nekem békét. Ez igy van és sajnos én elismerem, hogy nem mindig a minister urak a hibásak, mi is hibásak va­gyunk mindnyájan, akik hozzájárulunk, hogy itt végre egy rendes, gazdaságilag helyes ta­karékossági rendszer ki ne alakulhasson. (Szíj Bálint: Tessék a javulást megkezdeni!) A magam részéről nem fogok egy B-listást sem protezsálni, ha a B-listát megérdemelte. A postatakarékpénztár sorsán keresztül rá­mutattam arra a rendszerre, amely itt sajátsá­gos módon épen azokat az intézményeket szol­gáltatja ki, amelyek legközelebb állanak a ma­gyarság lelkéhez. Délelőtt céloztam arra a nagy adakozási mániára, — hogy igy fejezzem ki magamat —, amely milliárdokkal tömi meg a nagybankokat. Sajátságos módon ez az adako­zási kedv, ez a hónalj alá való nyúlás mindig csak bizonyos érdekeltségekkel szemben nyilvá­nul meg a kormány részéről, de hogy pl. ke­resztény vállalatokkal szemben is megnyilvá­nulna, azt nem igen mondhatnám. Sajnálom, hogy Sándor Pál t. képviselőtársam, aki múlt­koriban védőbeszédet tartott fajtestvérei mel­lett, nincs jelen. Az ő beszédét igazán nagy él­vezettel hallgattam, mert nagyon szeretem, ha a zsidó fajvédők a fehér internacionálé alapján velünk egy plattformon találkoznak olyképen, hogy én védem a magam faját, ő védi a ma­gáét. Neki is koncedálnia kell, hogy jogom van védeni a magam faját. Sándor Pál képviselő ur akkor azt vetette oda, hogy igen, ti irigylitek a mi gazdasági hegemóniánkat, de mi nem a vezérigazgatósá­gon kezdtük, mi nem akartunk mindjárt mél­tóságos urak lenni, hanem a gyakornoki állá­son keresztül jutottunk előre. (Csontos Imre: Ebben volt sok igazság!) Ami igaz, azt konce­dálom. A képviselő ur humorosan azt mondta nekem, hogy foglaljam el Krausz Simon he­lyét; nem tudom miért mondta, talán az or­romra való tekintettel. (Derültség.) Én tiltako­zom ez ellen, mert ha bankár akarnék lenni, én is azzal kezdeném, hogy bemennék gyakornok­nak. De kérdezem, ha már a t. kormány any­nyira bankofil politikát csinál, miért nem csi­nálja ezt a Futúrával? Mert hogy azzal mit csi­nál, azt mindjárt elmondom. x\zzal a váddal szemben, amelyet Sándor Pál t. fajvédő kép­viselőtársam ellenünk hangoztatott. (Derültség jobbfelöl. — Lendvai István : Minden zsidó évi január hé) 17-en, csütörtökön. született fajvédő! — Szijj Bálint: Igaza yan, fajvédő! — Saly Endre: Az a különbség, hogy nem dob bombát!) Ő azt mondta, hogy igenis tessék vállalato­kat csinálni, de ne a kormány pénzén, mert az panama,. Hát mélyen t. képviselőtársam, én is azt mondom, hogy ez panama, de kérdem, hogy akkor mi lesz azzal a hatszáz milliárddal, ame­lyet a kormány a nagybankoknak adott? Pikler képviselőtársam szintén fajvédő a szocializmus jegyében, mert hiszen a múltkor a legnagyobb gaudiummal szavazta meg, hogy az egyetemekről kizárt zsidó hallgatókát a leg­messzebbmenői eg támogassák. Én ezt koncedálom és örömmel szegezem le. (Pikler Emil: Ha a keresztényeket kizárnák, épugy melléjük állnék! Nem az a fontos, hogy zsidók !) Ön a legjobban tudja, hogy keresztényeket is kizárják, mert bizonyos számon felül nem vesznek fel keresz­tényeket sem. Itt a hamisság. Az a 600 milliárd, amelyet a Kereskedelmi Bank és a Hiteibank kaptak, ma már nem is 600 milliárd, mert hiszen 0*003 szantimos koronaárfolyam mellett kölcsö­nözték ki és ma, Kállay pénzügyminister ur beszéde után, mely szerint le kell szállítani a korona árfolyamát igazi értékére, 0'00178 szan­timre, az a 600 milliárd már körülbelül másfél billió és ez ott van az Ullmannok zsebében. (Lendvai István: Az Adolfok zsebében!) Hogy teljes legyen a cég, ott van az Ullmann Adolfok zsebében a keresztény-keresztyén kisgazdakor­mány jóvoltából. Kérdezem, melyik kisgazda, vagy melyik falu melyik szociális intézménye kapott a földhitelből, hogy épitkezzék, vasutat vagy utat ópitsen? Azt mondják, kisgazda­uralom van, tehát minden szentnek maga felé hajlik a keze. Hát ez a kisgazdauralom nem szent, mert egy pillanatig sem maga felé hajlott a keze, hanem mindig az idegen zsebeket tömte. De hogy csak bizonyos intézmények felé nyúlt a keze, hogy csak a Hitelbank, a r Kereskedelmi Bank és a többi bank volt a szivéhez nőve, bizonyltja a Futura. esete. A Futura igazán szépen, reálisan és keresztény erkölcsi alapon dolgozó keresztény vállalat, amely 300 millió korona alaptőkével indult. Mindjárt meg fogom mondani, mit és mennyit kapott a keresztény kisgazdapárt érája alatt a kormánytól. Kapott egy pénzügyminis­teri kijelentést _ Kállay pénzügyminister úrtól, amely szerint jobb, ha a Futura ma hal meg, mint holnap. Azt mondta Kállay pénzügyminis­ter ur: a Futárának jobb, ha ma hal meg, mint holnap. Ezzel szemben a Futura nem halt meg, hanem követte Sándor Pál igen t. fajvédő kép­viselőtársamnak azt a utbaigazitását, hogy dol­gozni kell. Dolgozott, megszervezte a maga bank­ját, és először harmadmagával vette át a gyapjút — mert mi is a gyapjúnál ós a nyulbőrnél kezd­jük. (Derültség.) — Átvette a gyapjút harmad­magával két másik bankkal együtt és két év alatt szolid munkával . . . (Lendvai István : Mi lenne, ha nyulbőrt nem kapnának !) Elnök: Lendvai képviselő urat ismételten ké­rem, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni. Zsirkay János:... annyira vitte, hogy most már önmaga áll a gyapjú piacon, egymaga vásá­rolja és annál az összegnél, amit a zsidó ad, 10%-kai többet fizet. Tehát a gazdák se fizetnek rá az üzletre. És hogy a Futura Kállay pénzügy ­ministernek keresztényi jóindulatát meghálálja, abbál a pénzből, amit a tavaly kiszállított 4 millió kilogramm gyapjúért az olasz kereskedőktől kapott, a magyar államnak — tekintettel arra, hogy a szegény állam erre igazán rászorult — 10 millió lírát adott kölcsön. Visszautasítom tehát Sándor Pál igen t. fajvédő képviselőtársamnak elfogult

Next

/
Oldalképek
Tartalom