Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-218

À nemzetgyűlés 218. ülése 1924. évi január hó 8-án, kedden. tó törvényjavaslatot, többen felállottunk és kértük a minísterelnök urat, legyen szives, vonja be a iakásépitési tevékenységről szóló törvényjavaslat keretébe azokat a kisgazdákat és nincsteleneket is, akik a? ország különböző apró falvaiban a Mzhelytörvény értelmében házhelyhez jutottak. Ezek között nagyon sokan vannak olyanok, akik bank által elfogadott jó biztosítékot tudtak volna nyújtani, amelynek alapján ők is részesülhettek volna a házépítési javaslatban kilátásba helyezett támogatásban. (Halász Móric : Ha nincstelen, akkor nem nyújthat biztosítékot !) A nincstelen számtalan olyan is, aki csak a szó etimológiai értelmében nevezhető nincstelennek, mert vagy van némi pénze, vagy olyan vagyoni állapotban van, hogy képes a banktól kölcsönt felvenni. Megvallom őszintén, abban a meeggyőződésben voltam, hogy a népjóléti minister urat sikerült meggyőznünk arról, hogy ezeket a nincsteleneket fel kell venni a törvényjavaslatba. (Berki Gyula : Ki lesz terjesztve az épitkezési hitel a vidékre is !) Budapesttel szemben áll egy óriási agrártársadalom, számtalan kisemberrel, akiket a kormánynak szintén fel kell karolnia. Nemcsak a budapesti bankok és bankmilliárdosok vannak ugyanis rá szorulva arra, hogy a magyar állam pénzén palotákat emeljenek maguknak, hanem százszor jobban rá vannak szorulva erre a szegény földmunkások és kisgazdák, akik az ország lakosságának oszlopai és akik igazán épitkezni akarnak, de a mai viszonyok között, mert nem áll elegendő fa- és nyersanyag rendelkezésükre, nem képesek házaikat felépíteni. Szükséges tehát, hogy ők is részesüljenek ebben az állami támogatásban. Amikor kerületem és egy másik kerület felkérése folytán eljártam ebben a kérdésben, a népjóléti Ministerium illetékes ügyosztályában báró Kray osztálytanácsos urnái, hogy megtudjam, milyen mértékben részesülhet a vidék állami támogatásban, egy végrehajtási utasitást nyomtak a kezembe, melyet Kállay pénzügymmister ur adott ki 138.035. szám alatt. Ez a végrehajtási utasítás, ha jól emlékszem, a következő párticédulaszerü jelentést tartalmazta (olvassa) : »A házépítési tevékenység kapcsán foganatosított házépítések nem illeszthetők be a Iakásépitési tevékenység keretei közé és ezen építkezésekre a jelen rendelet nem terjed ki.» (Pikier Emil : Népjóléti politika !) Ez a népjóléti politika ! Az én kerületemben a legszegényebb emberek filléreiből gyűjtöttünk össze akkora összeget, hogy ma, amikor igazán merész dolog épitkezni, fel tudtunk építeni egy malmot és amikor már a kazánokat, a gépalkatrészeket és minden egyebet megvásároltunk és több, mint nyolcszázmillió koronát adtunk ki különféle dolgokra, akkor elakadt a szusz, elakadt a lélegzet, a spiritus rector elfogyott és akkor jelentkeztem hitelért az igen t. népjóléti minister urnái. Mikor elmentem a népjóléti ministeriumba, azt mondották, hogy Budapestre nézve már megállapította az igen t. pénzügyminister ur ennek a törvénynek a keretébe a szükséges összegnek a nagyságát, ha jól emlékszem, negyven vagy ötven milliárdot, ellenben a vidékre nézve még nem állapította meg, még nem aplikálta, ahogy báró Kray ur kifejezte magát, de azt hiszi — mondotta — hogy nem is fogja a minister ur ezt megállapítani, hanem ami majd a budapesti milliárdokból fen marad, azt fogja majd a minister ur a vidék épilési tevékenység céljaira lefoglalni. Végtelenül örülök, hogy nagyatádi Szabó István földművelésügyi minister urat üdvözölhetem e teremben, de appeliálok az ő kisgazda lelkére, az ő magyar szivére és magyar vérére, hogyan tudja ő tűrni azt, hogy Budapesten a nagybankok itt négy- és ötemeletes keleti stílusban megépített csodapalotákat emelnek fel, (Felkiáltások a jobboldalon : Hol ? Hol ? — Már kezdik ! —- Derültség.) Tessék érdeklődni a ministeriumban, már körülbelül két és félmilliárdot igényelt a Kopeczky-bank, mint részvénytársaság a felépítendő palotára, amely részvénytársaságban ott ül az elnökségnek is egyik tagja, (Reischl Riehárd : Nagyon helyes, hogy ott van az alelnök ur ! Mir megint Huszárba akar belekötni !) Két és félmilliárdot kapott és majd 8 nagy részvénytársaságról tudok, fel fogjuk olvasni ezeket. (Reischl Riehárd : Az egy keresztény intézmény lesz 1 Egy magyar szövőgyár S) Ezek körülbelül már húsz milliárdot lejegyeztek. Engem különben az igen t. osztálytanácsos ur felvilágosító szavainak utolsó mondatai érdekeltek legjobban, amikor kijelentette, hogy ami a Budapestnek szánt öszszegen felül felmarad, arra az összegre vonatkozólag adta ki a minister ur az utasitást, hogy ez majd elég lesz a vidéki építkezések céljaira is. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Még Budapestnek se lesz elég, egy tizedrészben sem ! — Klárik Ferenc : Akkor a vidéknek nem marad semmi 1) A nemzeti ajándékok mellett mindenesetre nagyon kedves ajándék volt az a rendelet is, amelyet Kállay az igen t. minister ur kibocsátott, amelynek értelmében mi, akik a vidéket, az agrárközönséget, a kisgazdákat, a földmunkásokat és a kisiparosokat képviseljük, nem tudunk nála eredményt elérni. A mi választóinkról az igen t. pénzügyminister ur megfeledkezett. Ezt azért vagyok bátor különös hangsúllyal kiemelni és aláhúzni, mert amikor a választások elé ment a párt, a párt nevében az »agrárkisgazda» és a »keresztény» jelszó benne volt. Mind a három fogalom pedig azt hozza magával, hogy nemcsak a kapitalista és merkantilista Budapestre kell gondolni, amikor ilyen óriási összegeknek 18 és 20%-kal való oda juttatásáról van szó, hanem igen is kellett volna gondolni a hatmillió magyarság érdekeivel is, amely az ország lakosságának 95%-a. (Lendvai István: Majd ki viszik őket a kivándorló vonaton ! — Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Hova ? Nem engedik be őket sehova sem 1) Az igen t. ministerelnök urnák amellett, hogy hivatkozott arra, hogy egyfelől kedvező atmoszférát teremtett, másfelől megszilárdította Budapesten, Magyarországon a jogrendet, még meg kellett volna emlitenie az állami gazdálkodás állapotáról szóló adatokat is. Méltóztatnak nagyon jól tudni, hogy az állami gazdálkodás, a vasút és a posta gazdálkodása és a magyar állami gépgyár budget je, sőt még a postatakarékpénztár működése is a legnagyobb deficittel zárul évrőlévre, dacára annak, hogy a postatakarékpénztár élén olyan kiváló ember áll, mint Baross főigazgató ur, aki a maga részéről mindent megtesz, hogy ezt az intézményt európai magaslaton tartsa. (Lendvai István : Ne beszélj róla ! A zsidók