Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-218

20 À nemzetgyűlés 218, ülése 192a. évi január hó 8-án, kedden. meg eltávolítják !) Azonban meg kell állapítani, hogy ezek az állami intézmények — miért, miért nem — mind óriási deficittel zárulnak, sőt volt idő hónapokon át, amikor a magyar államvasutak deficitje több volt naponta félmilliárd koronánál. Ha a Kimamurányi vagy a Salgótarjáni részvény­társaság, vagy akármelyik budapesti részvény­társaság a maga gazdasági, gyári vagy nagyüzemi vállalkozását ugy tudja folytatni, hogy nemcsak hogy deficitje nincs, hanem hasznot mutat ki, és jövedelmet produkál, akkor nem tudom, miért épen a magyar állam olyan rossz gazda, hogy a maga vállalkozásai ilyen hallatlan, szédületes deficittel zárulnak. Nem értem, hogy akkor, ami­kor pl. az államvasutak deficitje ilyen nagy, — erre különben majd a kereskedelemügyi tárca bírálatánál fogok részletesen kiterjeszkedni, de már itt megemlítem — ugyanakkor az elnök­igazgatóság a maga részére két autót tart fenn, és ugyanakkor a létszámapasztásra vonatkozó rendelkezéseket a magyar államvasutaknál nem hajtották végre és nem ott hajtották végre, ahol nagyobb összegeket lehetett volna megtakarítani, hanem olyan helyeken, ahol igazán nem lehetett eredményt elérni. I Gróf Bethlen István igen t. ministerelnök urnák nyilatkoznia kellett volna arra is, hogy amikor 1921-ben átvette a kormányzást, kül­kereskedelmi mérlegünk összehasonlíthatatlanul jobb volt, mint ma. Ma külkereskedelmi mérle­günk is egy évre 500 millió aranykoronára tehető deficittel zárult. Tehát olyan hallatlan rossz arányszámot mutat, hogy ezzel szemben gondol­kozni kellene azon, hogy a kiviteli és beviteli poli­tikát monopolizálni kellene az államnak a maga részére. Egy bolgár politikus és kereskedő volt itt Budapesten. Érdeklődtünk, hogy a bolgárok hogyan voltak képesek megcsinálni, hogy a leva 18U-szor jobb, mint a magyar korona. Ügyetlen mondattal magyarázta, hogy t. i. Bulgária be­és kiviteli politikája szigorú és becsületes és nem engednek be semmi egyebet, mint amire feltét­lenül szükség van. Ha Magyarországon is az állam ezt maga veszi a kezébe, akkor a magyar koronát épugy meg tudják javítani, mint mi megjaví­tottuk a levât. Kereskedelmi mérlegünk meg­javításánál igenis ezt kellene tekintetbe vennünk. Hogy a bolgár felfogás nem áll egyedül, azt lie tudom bizonyítani azzal is, hogy nemcsak mi hirdetjük állandóan ezt, hanem brosürák jelennek meg Magyarországon, amelyek szintén ezt a fel­fogast szolgálják. Két héttel ezelőtt jelent meg ez a kék táblás füzet, amelyet azt hiszem, mindenki megkapott L képviselőtársaim közül, amelyet egy magyar mérnök irt, Szabó Miklós, s amelynek címe »Magyarország gazdasági talpraállitása». Ebben ő is felcsap politikai baromorvosnak. Gondol­kozott hosszú álmatlan éjszakákon azon, hogy hogyan lehetne Magyarországot kiemelni abból a pénzügyi és gazdasági hínárból és pocsolyából, amelybe belesüiyedt. Ebben a gondolkozásban ő mint egy pontos, lelkiismeretes mérnök, aki csak számokkal törődött egész életében, aki csak reális alapokon dolgozott, amikor terveit kigon­dolta és végrehajtotta, rájött a következő négy dologra. Érdemesnek tartom ezt a négy pontot ismertetni, mert ma, amikor tapsok között meg­hallgatták azt a szomorú, végtelenül gyászos ki­jelentéseket tartalmazó beszédet, (Berki Gyula : Adjon jobb pénzügyi programmât !) amelyet a ministerelnök ur elmondott, a külföldi kölcsön­nel kapcsolatban, az ő beszédében is voltak rész­letek, amelyekben felcsillant az a gondolat, ame­lyet Szabó Miklós mérnök is megérlelt és papírra vetett. Csak abban van különbség, hogy a minister­elnök ur a maga megmentést gondolatát hozzá­köti egy külföldi kölcsönhöz, mi, fajvédők pedig már egy év előtt azt mondottuk, hogy elsősorban a magunk erejére támaszkodva kell Magyarorszá­got felépíteni. De ha minden áron ragaszkodik a ministerelnök ur ahoz, hogy külföldi kölcsönt akar hozni, mi azt nem ellenezzük, l'art pour l'art, mert külföldről hozza, vagy, mert a minister­elnök ur hozza. Mi a t. kormányt is támogatjuk olyan kérdésekben, vagy intézkedésekben, ame­lyek megegyeznek a mi felfogásunkkal és kíván­ságunkkal. Nem azért ellenezzük a külföldi köl­csönt, mert épen a gróf Bethlen-kormány jön ezzel a kölcsönnel a nemzetgyűlés elé, hanem megmondottuk, hogy csak anban az esetben ellenezzük, ha olyan politikai-, gazdasági- és katonai feltételei vannak, amelyek Magyarország teljes gúzsbakötését jelentik. (Lenüvai István : A második számú jegyzőkönyv elmond mindent 1) Ez a tanulmány, amelyet Szabó Miklós fő­mérnök politikai baromorvosi minőségéöen meg­szerkesztett, azon az állásponton van, iiogy mi a külföldi kölcsönt nem kapjuk meg. Ezért olyan plánummal igyekezett a nemzet elé járulni, amely a nemzet gazdasági erejére támaszkodik és kizárólag a magyar nemzet nelső értékeit veszi számításba abban a tekintetben, hogy a koronát minél rövidebb időn belül megjavítsuk, és itt a munkának értékét visszaadjuk. Amint előszavá­ban megállapítja, a helyzet kulcsa az, hogy ma Magyarországon munkából megélni nem lehet, ma nincs a munkának értéke es ma az állami tisztviselőtől, még pedig a legmagasabbtól kezdve a legalacsonyabb állami tsiztviseiőig, sőt a segéd­hivatali emberekig, és a sarki hordártól kezdve az iskola padjaiban ülő iskolásfiukig mindenkit rákényszentett a rettenetes gazdasági politika arra, hogy a tőzsdére menjen és megtakarított pénzével játsszék, spekuláljon besszre vagy Hosszra és így szerezze meg magának azt a feles­leget, amivel kulturstandardjat fenn tudja tar­tani. (Zsirkay János : Ezerkétszáz bank nyilt meg a műit évben !) Ez szomorú állapot, mert az olyan ország, ahol a munkának nincs becsülete, ahol se szellemi-, se fizikai munkából megélni nem lehet, az olyan ország elpusztul, megsemmi­sül, mert az országot spekulánsok nem tarthatják fenn. (Állandó zaj batfelőL — Berki Gyula : Be­széddel nem lehet megmenteni az országot. — Lendvai István : Tessék megnézni a valóságot !) Berki képviselőtársam abban a helyzetben van, hogy mint kormányfőtanácsos előadiiatja a maga megjegyzéseit. (Zaj. — Berki Gyula : Nem lesz olyan kormány legalább száz évig, amelynek ön főtanácsosa legyen. — Zaj-) Elnök : Csendet kérek i Kiss Menyhért : . .. Berki képviselő ur elő­adhatja nézetét, mert a kormánynak főtanácsosa, (Berki Gyula : Nem szorul a kormány az én fő­tanácsomra I — Zaj és derültség baljelől.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom