Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-224

240 A nemzetgyűlés 224. ülése 1924. évi január hó 17-én, csütörtökön.* Ián megfelelő statútumait és most is még a régi törvények szerint gazdálkodván, bepillantást egyáltalán nem enged abba, hogy ki kap ebből az állami hitelből és ki nem, úgyannyira, hogy határozottan visszautasította a képviselőház ellenőrző-bizottságának is azt a kérését, bogy ebben a tekintetben bizonyos ellenőrzést gyakorolhasson. Az angol .jegybanknál elfogadott törvény, hogy senki a jegybank igazgatóságának tagja nem lehet, aki valamely banknál valamelyes viszonylatba]) érdekeltséggel bírna. Sajnos, nálunk ez az erkölcsi felfogás, amely kétségtelenül nagyon helyes és az angol szolidságra anynyira jellemző, nincs meg. Hiszen — hogy egy igazáni eklatáns példára hivatkozzam — dr. Egry Aurél, egyik vezérembere a Jegyintézetnek, s egyben vezérembere a Hitelbanknak is, benne van a váltóbiráló-bizottságban, sőt még a Pénzintézeti Központban is. Hogyan lehetséges ez, hogy egy ur, aki minden ilyen, a magyar közgazdasági életre annyira kiható pénzintézetben benne van, egyúttal benne van a jegy intézet igazgatóságában is! (Lendvai István: Egységesíteni kell mindent!) De hogy más vonatkozásban sem vagyunk ilyen kényesek, arra egy roppant érdekes példát tudok elmondani. Itt van Kállay pénzügyminister urnák az unokaöccse, aki egyik vezető igazgatója a Hitelbanknak. Az unokaöccse, Kállay Zoltán, a pénzügy minister ium egyik legfőbb osztályát, a valutaosztályt vezeti. Távol legyen tőlem, mélyen t. Nemzetgyűlés, hogy pártszempontból il éljem meg ezt, meg azért, mert nem vagyok a kormánypártban. Egyáltalában nem. Én általános és nemzeti etikai szempontból nagyon furcsának találom, hogy egy pénzügyministernek le és felmenő rokonsága olyan he Veket töltsön be, amely helyek a jegyintézeti hitelekkel bizonyos kapcsolatban vaníliák, úgyhogy ez arra a feltevésre is jogot adhat, hogy épen ennek a köteléknek köszönhetik ezek az intézmények a kiapadhatatlan jegyintézeti hiteleket. Én csak ebből a szempontból kifogásolom ezt. (Halász Móric: Igaza van! — Patacsi Dénes: Ki mint él, ugy itél. — Zaj. Elnök csenget.) Tisztelt Nemzetgyűlés! És hogy mire vezet ez a féktelen elharapózott bankománia, — hogy ugy fejezzem ki magamat — hogy egymásután nyílnak nem produktiv, hanem spekulációra bazirozott vállalatok, erre legjobb nélda az az eset, amelynek kapcsán Eckhardt Tibor képviselőtársam tegnap interpellált is, amikor 40—50 előkelő bankról bizonyult be, hogy direkte kicsempészett magyar koronával dolgoztak odakünnn a magyar korona stabilizálása ellen. Bebizonyította Eckhardt képviselőtársain, hogy egy-két kicsempészett koronaegységgel a felére értékelik le ezt a magyar koronát és ezen a műveleten egypár nap alatt 200 milliárdot nyernek, annyit nyernek, amennyit a termelő munkából élő dolgozó magyarok összesen nein tudnak maguknak megszerezni. (Patacsi Dénes: El kell venni!) De nemcsak Pesten van igy, mert itt van Szeged vagy Pécs példája, Nem tudom, méltóz1 tattak-e olvasni, hogy Szegeden, ahol hónapokon keresztül más üzlet se nyílott meg, csak egymásután a különböző kis bankok a város végében, ahol... (Erdélyi Aladár : Majd becsukódnak egymásután !)... tökéletesen igaza vau, becsukódnak, de ki fizeti meg enneik árátl (Erdélyi Aladár: A balekok!) Épen erre akarok már rátérni, csak pár pillanat türelmet kérek. Nem tudom, olvasták-e a kénviselő urak, hogy egész Szeged városát páni félelem tölti el, mert az újonnan alakult bankok közül többen rohamos gyorsasággal zárják be az ajtajukat. Szóval bekövetkezett az, amit Erdélyi képviselőtársam óhajt. (Erdélyi Aladár: Nem óhajtom, csak előre látom !) Én óhajtom, hogy zárják be őket. Ha valaki Szegeden járt, megfigyelhette, hogy a város végén, ahol rendesen a hetivásárokat tartják és ahol a gyanútlan tanyai parasztság szivárog be a városba, a piacra vivén holmiját, hogy becsületesen eladja, aztán megint felül a szekerére, hogy kimenjen a tanyára, egymásután nyíltak meg ezek a kis zugbankok, egymás mellett több is és nagy hanggal csalog'atták be az olcsó magyar valutát, — mert Szeged, sajnos, határszélen van — hogy dinárt kap, vagy Isten tudja mit, ha beváltja a pénzét, esetleg az Amerikából ^hazaküldött dollárokat. így nyilt meg a Kroo-féle bankháznak több fiókja is a város minden részében. Ugy behálózta a várost, hogy szinte minden olyan utcában volt fiókfia, amelyben a tanyai parasztság megfordult. Ez a Kroo most mintegy 600 millió deficittel bezárta üzleteinek az ajtaját, 600 millió korona kárt okozva a kisembereknek. (Patacsi Dénes : Pécsett két százalékot adtak, amikor itt hat százalék volt a kosztpénz! Kapzsiság!) Érdekes, hogy amikor letartóztatták Kroo urat, kisült, hogy nem is magyar állampolgár. Azt irják róla a szegedi lapok, hogy (olvassa): »Mint ismeretes, Kroo Lipót amerikai állampolgár és a szegedi rendőrség két fóruma, mint alkalmatlan idegent, Magyarország területéről már ki is utasította. A kiutasítást megsemmisitő kérelmezés! processzus és annak elnyerése, hogy Kroo Szegeden maradhasson, mint idegen állampolgár, hogy ott folytathassa zugbanküzleteit, a kijárónak 15- -20 millió koronájába került.« A kisgazda, a kisember gyanútlanul megy oda, hogy iebonyolitsa a maga pénzügyi dolgait, a rendőrség két fóruma tudja róla, hogy a banknyitás jogtalan, mert a bank tulajdonosa idegen állampolgár, akit a közrend vagy a közerkölcsiség, vagy nem tudom minek szempontjából nem tart óhajtandónak az ottani lakosságra nézve, akit kiutasitandónak tart; de Kroo Lipót nem tesz mást. csak a zsebébe nyúl és 15—20 millióval kijárja magának azt, hogy Magyarországon maradhasson^ és itt folytathassa a maga bankpolitikáját, tovább zsebelhesse be a kisembereknek nehéz, becsületes munkával szerzett pénzét. Egy szép napon pedig bezárja a boltot és azt mondja : csődbe mentem, és 600 milliót hiába keres rajta a termelő és dolgozó közönség. Amikor 20 millióba kerül — amint ez a szegedi lap írja, én nem tudom, csak felolvasom — annak a kijárása, hogy Kroo itt maradhasson Szegeden és bankügyleteit tovább is lebonyolíthassa, kérdem, nem jogos-e az a felháborodás, amely minden becsületesen gondolkodó magvar embert eltölt. Eg-yszer már bele kell nézni abba a titkos machinációba, ami a bankok trezorai, a bankok kulisszái mögött végbemegv, hoery honnan gyűlnek be az elrejtett milliók, mennyi adót fizet a bankvállalat, mi rejlik a könyvvezetésben és hogyan rejtik el azokat a jövedelmeket, amelyeket az adó elől el akarnak vonni. Ezért határozati javaslatot nyújtok be, amely szerint (olvassa) : »Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy az ujabb időben egyre gyakoribbá váló bankvisszaélések és garázdálkodások megakadályozására küldjön ki kormánybiztost, aki a bankkönyvek, adóbevallások, az élvezett valorizálatlan jegyintézeti kölcsönök tekintetében sürgősen tegyen jelentést a nemzetgyűlésnek.« Hogy hogyan dolgoznak a bankok és ho-