Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.
Ülésnapok - 1922-224
À nemzeigyülés 224. ülése 1924. azokat bérbeadták s árdrágításért feljelentik őket, a legjobb tejszövetkezeti vezetőket és községi bírákat, akik az árverést vezették, r becsukták, megbüntették azért, mert az árdrágítás kritériumát kimerítették, mert a lakásbér folytán emelődött a tej ára. (Mándy Samu : Már reparálva van!) Mándy t. képviselőtársam azt mondja, hogy már reparálva van, de rá kell mutatnom arra, hogy mikor jött a reparáeió. Tiz nappal később, mert már régen felszólaltunk mi baranyai képviselők, kibocsátotta az igazságügyminister ur a rendeletet, de tiz napig feküdt a fiókban az illetékes urnái Pécsett (Egy hang a jobboldalon: Húsz napig!) vagy húsz napig, amikor már azelőtt öt-hat legbecsületesebb magyarnak varrták nyakába a büntetést és a többé le nem mosható szégyent, a börtönt. Örülök, hogy e kérdéssel kapcsolatban az igazságszolgáltatás terére is rátérhetek. A baranyavármegyei gazdasági egyesület és pártunk is megmozgatott ebben a kérdésben mindent és remélem, hogy a földmivelésügyi minister urnái, ahova most került ez a dolog, elég illetékes helyen van és hiszem, hogy az árvizsgáló bizottságnak ez az önkényes eljárása megszűnik, mert akkor, amikor csak a gazdasági terményeket maximálják, ellenben a nagy üzletek tulajdonosai szabadon emelhetik az arakat egész a felhőkig, akkor méltán követelhetünk egyenlő elbánást mindenki részére. T. Nemzetgyűlés ! Horváth Zoltán t. képviselőtársam tegnapi beszédében azt mondotta, hogy a külföldi kölcsön nemcsak gazdasági kérdés, hanem politikum is van a külföldi kölcsönben, és nagyon helyesen állította be, hogy azt pulitikuniként kezelik a mi ellenségeink, mert politikával politikailag és gazdaságilag is tönkre akarnak bennünket tenni. Épen azért nem szabad, hogy a magyar törvényhozásban politikumként kezeljék ezt a kérdést. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ki kezeli?) Magyar képviselőknek nem szabad semmi áron sem pártcélokból, önző érdekből beáilitani ezt, ami gazdasági részletkérdés. Horváth Zoltán t. képviselőtársam ellenzéki társaival egyetemben sokszor hangoztatta, hogy nem dolgozunk kellőleg, amikor egyik indítványában azt mondotta, hogy három hónapra szóljon a felhatalmazási törvény. Ha Horváth Zoltán t. képviselőtársam szerint járunk el, és mindenki egy napot ugy csépel agyon, jegyzőkönyvek és lapok felolvasásával (Élénk felkiáltások a jobboldalon: Igaz! Ugy van!) mint ő, akkor örökös exlexben leszünk, mert ma három hónapig tart, amig valamennyien lebeszélünk. (Egy hang a jobboldalon: Ez volna a cél.) Amidőn rámutattam a bajokra, amelyeket a falvakban észleltem, ezt azon reményben tettem, hogy az igen tisztelt kormány megtalálja a módot a bajok orvoslására. T. Nemzetgyűlés! Olyan időket élünk, amikor törvényhozónak nem szabad pártszempontból bírálni semmit, nem szabad egyéni érdekből beállítani semmit, (Egy hang a szélsőbaloldalon: Soha sem, szabad!) csak egyet: a^ nemzet egyetemes érdekét, a nemzeti célokat és a haza javát, a közérdeket szabad szem előtt tartani. Azért helytelennek tartom, amikor ilyen hangokat hallunk a nemzetgyűlésen, amely hangok a legégetőbb kérdést is, a haza, a nemzet érdekét is pártszempontból politikumként igyekeznek beáilitani és vesznek bírálat alá, aszerint, amint az kedvező politikai céljaiknak vagy sem. Nem tartom helyesnek a. társadalmi ellentétek felidézését, nem tartom helyesnek a felekezeti dolgok felidézését, mert csak együttérzésben lehet a hazát megmentenünk. (Tankovics János: És nem koronarontással!) Bár vallom, hogy a keresztényei;* január hó 17-én, csütörtökön. 233 ség alapozta meg és tartotta fenn ezer éven át a hazát és állitom, hogy ezen szellemben kell haladni, de egyúttal azt is meg kell állapitanom, hogy nem bombával, vandalizmussal, hanem a keresztény morál alapján. (Rassay Károly : Nagyon helyes !) A keresztény morál azonban nemcsak a testetölő bombákat és robbantásokat tiltja, hanem tiltja azokat a robbantásokat is, amelyek nem csak az egyén lelkét, testét, hanem az állam gazdasági életét is tönkreteszik és azt a nagy nyomorúságot, amelyben szerencsétlen nemzetünk van, még inkább növelik azok a koronarontó robbantó spekulánsok, (Élénk felkiáltások a jobboldalon: Igaz! Ugy van!) mert amilyen nehézséggel, munkával teremtik elő az adófizetők az államháztartásra szükséges összeget, óriási lelketlenséggel harácsolnak össze a spekulánsok milliárdokat, és teszik tönkre az állam hitelét, gazdasági életét, ezzel még nagyobb nyomort zúdítva az amúgy is nyomorgó nemzet nyakába. Az ilyeneknek ebben az országban nincs jussuk máshoz, csak a börtönhöz, vagyonukat pedig el kell kobozni annak az államnak részére, amely államban azt lelketlenül összeharácsoltak. (Helyeslés.) Kiesi vagyok ahhoz, hogy hazám jövendő sorsáról jóslásokba bocsátkozzam, de amikor látom a kormánynak erőfeszitő nagy munkáját, a kormány elnökének a haza érdekében végzett önfeláldozó utazását, és mindenáron az ország konszolidációjára és gazdasági talpraállitására való törekvését, arra kell kérnem a nemzetgyűlést, hogy ne keressük azt, ami szétválaszt bennünket, csak azt, ami összehoz és alkalmazzunk a törvényhozásban olyan hangot, amely méltó egy ezeréves, de ma szenvedő magyar nemzetnek törvényhozásához. Ne vezessen bennünket semmiféle pártérdek, semmiféle önérdek, és ne tartsunk más célt szem előtt, csak azt, amit Deák Ferenc, a haza bölcse mondott : a haza minden előtt. A felhatalmazási javaslatot elfogadom. (Éljenzés és taps jobbfelöl. Szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik! Petrovits György jegyző: Zsirkay János! Zsirkay János: T. Nemzetgyűlés! Roppant sajnálom, hogy a ministerelnök-helyettes és egyben népjóléti minister ur nem jött pár pillanattal előbb a terembe és nem hallgatta, hogy arról az oldalról, amely teljes bizalommal viseltetik a kormány iránt, szintén felhangzott a kérés, hogy a magyarság legégetőbb problémáját, a rokkantkérdést a kormány egyszer végre valahára már rendezze. Én ebben a kérdésben már a luxus-autók megadóztatásáról szóló törvényjavaslat tárgyalásakor felszólaltam és akkor a népjóléti minister ur azzal vigasztalt meg, hogy nem ismerem az ujabb rendeletet, mert már intézkedett, hogy a kérdés megoldassék. Szememre hányta, hogy osak azért támadom a kormányt, mert nem szakítottam magamnak időt ahhoz, hogy a rendeletet elolvassam. Akkor nem akartam újra felszólalni ebben a kérdésben, mert nem akartam a Ház szíves figyelmét ismételten igénybevenni, de most az indemnitás tárgyalása, kapcsán megragadom az alkalmat, hogy bejelentsem: igenis. szakítottam magamnak időt, áttanulmányoztam a rendeletet. Nem akarom azt egész terjedelmében felolvasni, hogy a Ház idejét igénybe ne vegyem, hanem kivonatoltan és főbb eredményeiben pár pillanat alatt ismertetem a Házzal a rokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák ellátásának jelenlegi stádiumát. Ennek a kérdésnek három fázisa van. Az első fázist a 2700/1922. számú rendelet mutatja. 33*
