Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.
Ülésnapok - 1922-223
218 A nemzetgyűlés 223. ülése 1924. évi január hó 16-án, szerdán. jussa lesz adórendszerünket megnézni, jussa lesz az adósrófot megindítani, kötelezni a kormányt arra, hogy az adókat emelje és olyan tárgyakat is adózás alá vonjon, amelyek esetleg eddig megadóztatva nem voltak. (Dénes István: A házbéreket emelni akarja!) Ha ez nem a belügyeinkbe való beavatkozás, akkor nem tudom, micsoda. És mindez 250 millió koronáért. Olyan 250 millió koronáért, amelyről a jegyzőkönyv szerint akként intézkednek, hogy az állam reorganizálására, tehát hasznos befektetésekre nem fordítható, hanem csakis a deficit eltüntetésére. (Rothenstein Mór: És a jóvátételre!) Ha politikailag rossz ez a külföldi kölcsön, mint ahogyan rossz, akkor nem kell pénzügyi kapacitásnak, kincstári főtanácsosnak lenni, hogy az ember laikus ésszel is meg ne értse azt, hogy 250 millióért miért vállaljon ilyen rettenetes terhet az ország és vájjon érdemes-e egyáltalán ezért a 250 millióért függetlenségünket, pénzügyi berendezkedésünket, haladásunkat, gazdasági függetlenségünket teljesen feláldozni. (Dénes István: A drágaságot nem tudja a kölcsön megállítani! — Zaj.) Azonkivül ez a II. számú jgyzőkönyy többrendbeli állást is kreál. Jegybankot kell felállítani. A jegybank állami pénzkezelést fog végezni, azonkívül lesznek bizalmiférfiak, egy csomó tisztviselő, akiket mind idegen valutában kell fizetni, mert hiszen a magyar pénzt nem fogadják el. Tehát ezt is viselnünk kell. kamatot is kell fizetnünk és azonkivül a jóvátételt is aktuálissá tették, mert amint a pénzügyi bizottság javasolja, esztendőnként 10 milliót kell még jóvátételre is fizetnünk és mindezt 250 millióért. (Dénes István: Az eddigi kamatok ötszáz milliárdot tesznek egy esztendőben !) Ha még figyelembe vesszük a kisérőiratot, amelynek egyik kritikus pontját, bár akkor még közölve nem volt, gróf Apponyi Albert piszkálta ki a kormányból, még súlyosabb a helyzet. A kormány ezt a pontot, ugy látszik, nem akarta közölni, és amikor a Népszövetség pénzügyi bizottsága meghallotta, hogy a magyar kormány titkolja a kisérő jegyzőkönyvet, akkor, ugy tudom, az egyik budapesti újságnak onnan megküldték a jegyzőkönyvet és amikor ez megtörtént, csak akkor publikálta azt a kormány. Ennek 9. fejezete — amint azt gróf Apponyi Albert is mondotta — igen súlyos, mert hiszen azt állapítja meg, hogy Magyarországnak vannak olyan ipari vállalatai, amelyek az ország terményeinek, fekvésének nem felel meg. Ezek az iparok, tulajdonképen csak most fejlődtek ki. Eddig, amig Ausztriával közösségben éltünk, nem fejlődhetett ki, mert Ausztria a maga régi iparával elnyomott bennünket. Itt tehát nem lehetett ipart fejleszteni, nem lehetett ipart pártolni, mert Ausztria mindent elvont tőlünk. Mi csak a nyersterményeket produiáltuk és a durvább ipar terén haladtunk valamennyire, mert a finomabb ipart Ausztria folytatta, és minden terményünket kénytelenek voltunk oda szállítani(Zsirkay János: A cseh posztó piacot keres!) És most, hogy Ausztriától megszabadultunk, az az életösztön, amely itt az ipart megteremtette, kezdett fellendülni, és különösen textiliparunk, tekintélyes lépéssel haladt előre. (Zsirkay János: Ettől félnek a csehek!) És most ebben a jegyzőkönyvben, a kisérő-irat 9. fejezetében azt olvassuk, hogy azokat az iparokat, amelyek nem felelnek meg az ország fekvésének, érdekének, amelyek nagy beruházásokat igényelnek, amelyeknél a rezsi nagyobb, mint a hozadék, hagyjuk abba. Eddig Ausztriának adóztunk, most meg, ugylátszik. Csehországnak fogunk dolgozni. (Zsirkay János: Leszerelik a konkurrenciát 250 millióval!) Megint csak azt kérdezem, hogy mindez a rettenetes teher, önállóságunk, függetlenségünk, szuverenitásunk, iparunk, gazdaságunk feláldozása ezért az 250 millióért? (Kiss Menyhért: Ugy van! Igaza van tökéletesen!) Ezeket a jegyzőkönyveket a Népszövetség tanácsának, amely Parisban ült össze, 1923 december 10-én terjesztették elő. A tanács zárt ajtók mögött tárgyalt a magyar kérdésben és a zárt ajtók mögötti tárgyalásnak az lett az eredménye, hogy a magyar kérdés megvizsgálására egy héttagú albizottságot küldöttek ki. Tehát még mindig nem döntöttek, tehát még mindig van valami, amit akarnak, mert hiszen, ha csakugyan pénzügyi szanálás, ha csakugyan közgazdasági kérdés volna az, akkor már unosuntig megtárgyalták volna, elintézték volna (Zsirkay János : Már régen megkaptuk volna !) és régen meg is kaptuk volna a kölcsönt. (Kiss Menyhért : Az oxigént akarják a levegőből!) Ez a héttagú bizottság a francia, az angol, az olasz, a magyar, a román, a jugoszláv és a cseh-szlovák állam küldötteiből áll. Hogy a kisentente mennyire befolyásos ezekben a kérdésekben, erre vonatkozólag legyen szabad rámutatnom arra, hogy amikor ez az albizottság összeül, elnököt nem választott, az elnökválasztástól eltekintett. Pedig nemzetközi relációkban ugy szokás, hogy az ilyen bizottságokban a bizottság tagjai között levő valamelyik nagyhatalom kiküldöttjét szokták megválasztani elnöknek, de itt ettől is eltekintettek, mert a kisententnek olyan óriási a befolyása. Ez a héttagú bizottság ezeket a jegyzőkönyveket letárgyalta, ezeket a jegyzőkönyveket záradékolta és ezekkel a jegyzőkönyvekkel a kölcsönnek ezt az etapját lezárta. Ezek szerint a jegyzőkönyvek szerint egy hónap alatt kell a magyar nemzetgyűlésnek a kölcsönt letárgyalnia, a jegyzői könyveket törvénybe iktatni, aláirni és mindazokat az intézkedéseket megtenni, melyeket az 1. és 2. számú jegyzőkönyv és a kisérőirat elrendelnek. Ebben a jegyzőkönyvben van egy végtelenül szomorú pont, amely talán önökre nézve nem szomorú, mert hiszen önök a kormány táborába tartoznak, önök úgyis a párt-abszolutizmus alatt vannak. (Ellentmondások jobbfelől. — Szabó István (nagyatádi) i'öldmivelésügyi minister: Nem igen látszik! — Csontos Imre : De megbirál bennünket! — Zaj.) Önök tehát kötelességből megszavazzák mindazt, amit a kormány önök elé terjeszt. (Kiss Menyhért : Nem ők rendelkeznek a kormánnyal, hanem megfordítva?) Azt hiszem azonban, hogy ha én azt önöknek elmondom és figyelmüket ráirányítom, talán a szavazásnál egy kis lelkiismeretiurdalás fogja önöket is bántani. (Zaj.) A második számú jegyzőkönyvnek ez a rettenetes része a 4. cikk. amely igy szól (olvassa): »A magyar kormány haladék nélkül a parlament jóváhagyását fogja kérni a feniemlitett programúihoz. Ezzel egyidejűleg törvényjavaslatot fog előterjeszteni a parlamentben, amely a mindenkori kormányoknak teljeskörü felhatalmazást ad« — itt most közbeveú — »anélkül, hogy a parlament ujabb jóváhagyásához kellene folyamodni ok az emiitett Programm végrehajtására, még pedig vagy abban a formában, amint eredetileg , a 2. cikk 1. §-a szerint megállapittatotí* vagy abban a formában, amint a 2. cikk 2. §-ához képest esetleg módosulni fog.« A második cikk 1. §-a azt mondja (olvassa): »A magyar kormány a jelen jegyzőkönyvben megállapított kötelezettségek tényleges hatálybalépésének időpontja után egy hónapon belül,
