Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-223

A nemzetgyűlés 223. ülése 1924. együttműködve a nemzetek szövetségének ta­nácsa által erre a célra kiküldött ideiglenes bizottsággal, valamint a főbiztossal, megálla­pítja a fokonként megvalósítandó reformok­nak és újjáépítésnek a programurját, amely nagy vonásokban a pénzügyi bizottság jelen­tésében körvonalozva van.« , A 2. § pedig azt mondja (olvassa) : »Ha időközben változnék, akkor a főbiztos a kor­mányai az adott nieg'hatalmazás alapján vál­toztatja azt«. Hát mit jelent ez magyarul ! (Rupert Rezső : Diktatúrát !) Ez diktatúrát jelent. Két és fél esztendőre a parlament elmehet jeget aszalni. — (Nagy Emil igazságügymi­nister : Hasznosabb volna ! — Dénes István : Most is csak azt csináljuk, mert hiába beszé­lünk ennek a kormánynak most is ! — Rupert Rezső : Ez volt a cél ! Nem a 250 millió, ha­nem hogy a kormány megszabaduljon a par­lamenttől. — Zsirkay János : Ennek pótlására nevezték ki a főtanácsosokat ! — Zaj. Elnök csenget.) Ez a nemzetgyűlés tehát ebből a kül­földi kölcsönből kifolyólag kénytelen lesz megszavazni a diktatúrát. Két és fél eszten­deig a kormány még ha akarna, sem jöhetne ide a nemzetg'yülés elé, hogy itt a nemzet­gyűlést felvilágosítsa, vagy a nemzetgyűlés­nek beleszólást engedjen a dolgokba. Hát mi ez, ha nem diktatúra ? (Rupert Rezső : Sza­badon emelheti az adókat és szabadon bocsát­hatja el a tisztviselőket. Nem merte a saját fejéből és a maga szakállára !) Elnök : Rupert képviselő urat kérem, mél­tóztassék a folytonos közbeszólásoktól tartóz­kodni. (Szabó István (nagyatádi) földniivelés­ügyi minister : Nagyon megszokta a beszédet, nem bir meglenni nála nélkül !) Horváth Zoltán : Kérdem az igen t. mi­nisterelnök urat, mi ez, ha nem a belügyeinkbe való beavatkozás 1 A legflagránsabb módja a beavatkozásnak. ! (Ugy van ! Ugy van ! a bal­és a szélsfybaloldalon.) Nekünk ezeresztendős magyar alkotmányunk van ; a mi alkotmá­nyunk nem tűri azt, hogy a nemzet szuveréni-' tása a kormányba helyeztessék át. (Rupert Rezső : Négy év óta, mióta a Bethlen-kormány van, nincs alkotmányosság ! — Farkas István : Törvényes választójogunk sincs ! — Rothen­stein Mór : A kisgazdák jóvoltából még az sincs ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Csendet kérek. Horváth Zoltán : Méltóztassanak ezzel fog­lalkozni, méltóztassanak ezt mérlegelni, méltóz­tassanak efelett meditálni, hogy micsoda szo­morú, micsoda lehetetlen feltétel ez. (Zaj és közbeszólások jobbfelöl. — Rupert Rezső : Csakhogy ezek többet tudnak, mint te Î) Elnök : Rupert képviselő urat ismételten kérem, méltóztassék csendben maradni. (Zaj és közbeszólások jobbfelől. — Rupert Rezső : Azért tudnak többet !) Rupert képviselő urat rendre­utasitom. Horváth Zoltán : A kormány szempontjából lehet, hogy kellemes és kedves dolog az, hogy itt a nemzetgyűlés nem kellemetlenkedik neki, mert hiszen a mai kormányzatnak látjuk azt a tendenciáját, hogy ha csak teheti, ezt a kezes bárányt, ezt a nemzetgyűlést, is lehetőleg szét­küldi. Soha kormány ilyen előnyös helyzetben, mint a montani komány, nem volt Van egy mindenre kész többsége és van egy lojális ellenzéke. (Derültség jobbfelől. — Renezes János: Gyönyörű lojalitás!—Patacsi Dénes : Magad sem hiszed el !) Azt hiszem, évi január hó 16-án, szerdán. 219 hogy mindazt, amit mondok, el is hiszik. (Rupert Rezső : Egy év óta nem hangzott cl ilyen szép^ beszéd és igy honorálják.) Mert ha nem hinnék el, akkor én sokkal nagyobb tisz­telettel viseltetném a nemzetgyűléssel szemben, semhogy azt itt előadni merészelném. Igenis állitom, és t. túloldali képviselőtársaim tapasz­talhatják is, hogy valahányszor felszólalásaik­ban szociáis kérdéseket vetnek fel, valahány­szor olyan témát érintenek, amely valóban köz­érdek, erről az oldalról mindig csak azt hall­hatják : Terjesszétek elő. megszavazzuk, jöjje­tek vele elő, ti benn vagytok a kormányban, csináljátok meg és mi támogatni fogjuk. (Dénes István : Ne ugrasd őket ! — Derültség a bal­oldalon.) Amikor tehát azt állitom, hogy ez az ellenzék igenis lojális, akkor igazat ^ mondok. Most van egy szavam a jelenlévő igen t. földmivelésügyi minister úrhoz. (Halljuk ! Halljuk !) Elnök : Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból meguyitom. Horváth Zoltán képviselő urat illeti foly­tatói a&" a szó. Horváth Zoltán : T. Nemzetgyűlés ! Az előbb azt mondottam, hosy az épen jelenlevő földmivelésügyi minister úrhoz volna egy üze­netem. Nem tudom, hogy az igen tisztelt föld­mivelesusryi minister ur a népszövetség pénz­ügyi bizottságának jelentését áttanulmányozta-e, de ha nem tanulmányozta át — hiszen nasry el­foglaltsága mellett el is hiszem, hosry^ ennek a hosszú okmánynak áttanulmányozására ideje nem volt — engedje meg-, hogy felhívj am a fteryelmét ennek az okmánynak egyik pontjára. (Halljuk !) Igen bölcsen méltóztatnak tudni azt, hogy a külföldi kölcsönnek biztositekait, illetőleg a jóvátételi bizottság által feloldandó állami be­vételeket ez az okmány megállapítja, még pe­dig a következőképen. Felajánlott zálogok : a brutto, nyers vámbevételek, a dohánybevételek, a sójövedék s a cukorfogyasztás! adó, tehát az országnak ezek a jövedelmei volnának azok a zálogok, amelyek a kibocsátandó külföldi köl­csön biztosítékait képezik. Ezzel szemben azon­ban, t. földmivelésügyi minister ur, az egyik passzus, »A cukorfogyasztási adó« alcím alatt, a következőket tartalmazza (olvassa): »Ugy véljük, hogy függetlenül azoktól t a bevételektől, amelyeket a kölcsön-szolgálat cél­jára lekötni javasolunk, pótbiztositék volna létesítendő.« Itt zárjelben adja ez az okirat (olvassa) : »amint azt egyébként a magyar kormány javasolja«, tehát ön is, földmivelés­ügyi minister ur ! »...oly módon, hogy azok a földek, amelyek jelenleg a vagyondézsma­törvény végrehajtása alapján a kormány bir­tokába jutottak, későbbi időpontban megálla­pítható feltételek mellett elsőrendű zálogokkal terhelhetők meg, hogy elgáncsolnák a földbir­tokreformot. (Drozdy Győző : Kell nekünk kül­1 földi kölcsön ! — Zaj és mozgás.) T. kisgazda képviselőtársaim, méltóztassanak ezeket a so­rokat szíves figyelemre méltatni. Itt tulajdonképen tehát a földbirtokreíorm­novella alapját vesztjük el, mert alapvető jog­szabály, hogy a zálog olyan valami jogi álla­pot, amelynél a tulajdon a hitelezőnek adott jog által korlátozva, van, tehát azzal a zálog­gal, azzal a területtel, azzal a földdel, amelyet zálogként odaadott, a kormány nem rendelke­zik. (Szabó István (nagyatádi) földmivelés mi« 30*

Next

/
Oldalképek
Tartalom