Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-223

A nemzetgyűlés 223. ülése 1924. ne méltóztassanak a szónokot állandó közbeszólásokkai zavarni. (Berki Gyula: Nem hagyja magát zavarni! — Csontos Imre: Több benne az ügyvéd, mint a képviselő! — Halljuk! a baloldalon.) Horváth Zoltán: T. Nemzetgyűlés! A kölcsönnek azután a negyedik etapeja volt az, (Csontos Imre: Vegyétek ki belőle az ügyvédet!) Elnök (csenget): Kérem a képviselő urat, méltóztassék több komolyságot tanusitani és a szónokot meghallgatni. (Állandó zaj. — Egy hang balfelöl: Ez igazán kabaré!) Horváth Zoltán: Lesz ennek a külföldi kölesönnek szomorú része is. Nem tudom, lesz-e időm arra, hogy odáig eljussak, azért tehát itt már előre bemondom; hogy az a titkári bizottság, amely a népszövetség megbízásából ittjárt, konstatálta azt, hogy az adózási rendszerünk nem tökéletes, konstatálta, hogy a föld kellőképen nincs megadóztatva, tehát legyen nyugodt t. képviselőtársam, hogy az államháztartás szanálásánál a föld ki fogja venni a részét és ön akkor nem fog ngy nevetni és nem fogja azt kabarénak nevezni, amikor majd Kállay vagy az utódja idejön azokkal az adótörvényekkel {Zaj. — Kuna P. András: Eddig is kivette részét! — Dénes István: A kisbirtok igen! — Berki Gyula: Nem szégyen áldozni az ország megmentésére! — Dénes István: Csak azok is áldozzanak, akiknek van! — Rupert Rezső: Csakhogy akkor majd nem nevetnek! Hiszen erről van szó! — Berki Gyula: Kötelesség áldozni!) T. Nemzetgyűlés! A titkári bizottság, mint méltóztatnak tudni, tiz napot töltött itt, meghallgatott politikusokat, meghallgatott pénzügyi kapacitásokat és ezen összbenyomása alapján egy jelentést készitett a népszövetségnek, Ez a jelentés ma már rendelkezésünkre áll. Ebből a jelentésből tulajdonképen azt lehet kiolvasni, hogy Kállay pénzügyministernek az egész pénzügyi kormányzása tulajdonképen nem volt helyes; hogy Magyarország államháztartása rendbe nem hozatott, eszerint a pénzügyi jelentés szerint tulajdonképen a pénzügyi kormányzásnak volt a bűne, hibája. (Rupert Rezső: ügy van!) Rámutat arra a jelentés, hogy itt az adózás nincs rendben, az adó eloszlása nem megfelelő, hogy törvények, amelyeket megalkottunk 1922-ben, 1923-ban, még ina sincsenek végrehajtva, hogy az államnak vannak olyan jövedelmi forrásai, különösen élelmiszerfeleslegei, amelyek használhatók, amelyeknek kellő kihasználásával az államháztartás rendjét mégis annyira, amennyire rendbe lehetett volna hozni. (Egy hang jobbfelől : Meg is tettük !) T. Nemzetgyűlés! A titkárság jelentése után... (Rupert Rezső: Jánosit itt már B-listára tették!) következett a kölcsönnek ötödik etapeja, és a harmadik külföldi ut, amikor Kállay Tibornak a vezetése alatt egy ujabb deputáció ment ki Londonba a Népszövetség pénzügyi albizottságához megtárgyalni a titkársági kiküldöttek jelentését. Ott azután, t. Nemzetgyűlés, kialakult egy terv, és pediglen az általunk most már ismert elsőszámú jegyzőkönyv, második számú jegyzőkönyv és a kisérő-irat. Hát most már, t. Nemzetgyűlés, kénytelen vagyok röviden ezekkél is foglalkozni, Az elsőszámú jegyzőkönyvre csak annyiban utalok, hogy az elsőszámú jegyzőkönyv politikai jegyzőkönyvnek van nevezve és ez a politikai jegyzőkönyv tulajdonképen (Drozdy Győző: Semmi politikát sem tartalmaz!) annyi politikát tartalmaz, (Berki Gyula: Ez fáj maguknak!) hogy ezt a szomorú törvényt, ezt a trianoni békeszerződést megerősiti. Eddig, t. Nemzetgyűlés, mindannyian abban a mentalitásban éltünk, hogy a trianoni békeszerződésre, mint jogfoi hivatkozni tulaj donNAFLO XIX. évi január hó 16-án, szerdán. 21" képen nem is illik, hiszen a trianoni békének a corpus jurisba való beiktatása egy olyan prefációval kezdődik, amelyik azt mondja: Tekintettel a kényszerhelyzetre, mely Magyarországra nézve a világháború szerenssétlen kimenetele folytán előállott, stb., iktatjuk ezt a szomorú törvényt a törvénytárba, most azonban a politikai jegyzőkönyvben, az I. szánm jegyzőkönyvben az foglaltatik (olvassa): »A m. kir. kormány a trianoni békeszerződés rendelkezéseinek értelmében kötelezi magát, hogy az emiitett békeszerződésben elvállalt kötelezettségeknek, nevezetesen a békeszerződés katonai határozmányainak, valamint többi nemzetközi kötelezettségeinek pontosan és lojálisán eleget tesz.« Az I. számú jegyzőkönyv tehát nem a kényszer hatása alatt született. Ezt az I. számú jegyzőkönyvet a tervek szerint szintén be kell iktatnunk corpus jurisunkba. Ha tehát eddig hivatkozhattunk a trianoni békeszerződéssel szemben arra, hogy azt kényszerhelyzet szülte, akkor majd, ha az igen t. túloldalnak szavazata folytán ezt a törvénytárba be fogjuk iktatni, többé már nem mondhatjuk, hogy Magyarország mostani megcsonkitásába Magyarország lerongyolódásába önkéntelenül és kényszerhelyzetben egyeztünk bele, mert hiszen ez most önkéntesen minden kényszerhelyzet nélkül tesszük meg. (Berki Gyula: És ha ez nem lesz meg, mi történik! — Egy hang jobbfelől: Azt mondta az előbb, hogy börtönőrők állnak az ajtóban! —- Rupert Rezső: Azt mondta, hogy ezt a 250 milliót itthon is elő tudnák teremteni, nem kell azért eladni magunkat! Csak igazságos adóztatást kell behozni! A nagy vagyon adózzék! Ez a nagy vagyon kímélete! — Berki Gyula: Bizony, a gazdag ügyvédek kevés adót fizetnek! — Rupert Rezső: Két óra alatt idehaza elő lehet teremteni a 250 milliót, és akkor nem kell a lelkünket eladni!) Elnök: Kérem Rupert képviselő urat, méltóztassék csendben maradni! (Zaj balfelöl.) Kérem Dénes képviselő urat, méltóztassék csendben maradni! (Berki Gyula közbeszól.) Csendet kérek a jobboldalon is. képviselő urak! (Berki Gyula: De amikor az ügyvédek alig fizetnek adót! — Zaj. Dénes István közbeszól.) Dénes képviselő urat ismételten kérem, méltóztassék csendben maradni. Horváth Zoltán: A II. számú jegyzőkönyv, amelyet pénzügyi jegyzőkönyvnek mondanak, tulajdonképen politikummal van tele. Hiába mondja gróf Bethlen István, hogy Magyarország szuverenitását nem adja fel, hogy Magyarország belügyeibe nem enged beleavatkozni, ez a II. számú jegyzőkönyv ezt klasszikusan megcáfolja. Ennek rettenetes intézkedései vannak. Ha például — hogy a magánéletből vegyek példát — egy megszorult, kártyázó, dőzsölő, munkát kerülő ficsúr bemenne valamelyik uzsoráshoz és attól kölcsönt kérne, és az uzsorás a legszigorúbb feltételeket szabná, még akkor sem lehetne a kölcsön megadásánál szigorúbb feltételeket kigondolni, mint aminőket ez a jegyzőkönyv kigondol. Ez a jegyzőkönyv nagy hatalmat ad a főbiztosnak. Tehát nem ellenőrző lesz a kiküldött ur, mint ahogyan Bethlen ministerelnök ur bejelentette, hanem főbiztos; gondnokság alá helyeznek bennünket, és a gondnokunk az a külföldi egyén, az a külföldi ur lesz, aki minden ügyünkbe a pénz révén beleszólhat. Mindennek a pénz a mozgató ereje, tehát akármiféle reformot, akármiféle üdvös dolgot tervezzen a kormány, ennek a gondnoknak, ennek a csődtömeggondnoknak jussa lesz arra, hogy vétót kiáltson és azt mondja: Erre nem adok pénzt. Jussa lesz a költségvetésünkön végigszántani, annak minden egyes tételét megnézni, onnan törölni a neki nem kedveseket, 30