Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-223

 nemzetgyűlés 223. ülése 192Í tői fogva kell eszközölnünk. Minden kiegyenlítetlen részösszeg fizetése a bizottság tetszése szerint későbbi évekre elhalasztható, vagy oly módon kezelhető, ahogyan azt a szövetséges és társult hatalmak a jelen szerződésnek ebben a részében megszabott eljárásnak megfelelően meg fognak állapítani. A 164. § azt mondja, hogy a jóvátételi bizottság 1921. május elsejétől kezdve időnként köteles megvizsgálni Magyarország jövedelmi forrásait és a teljesítő képességét s miután méltányos módon alkalmat nyújtott Magyarország képviselőinek meghallgatására, ez alapon a 163. cikkhez képest a határidőket belátása szerint kitolhatja s a megállapított fizetési feltételeket megváltoztathatja. Ki tud arról, hogy a jóvátételi bizottság Magyarország fizetőképességét megállapította, vagy hogy a fizetőképességét meg akarta állapítani, vagy hogy arra előkészületeket tett ? Senki. Sehol ilyen híradást nem olvastunk, vagy ha meg is állapította, akkor is a 164. § alapján még meg keli hallgatnia bennünket, tehát mi még mindig ráérünk a jóvátételi bizottság elé menni akkor, amikor a béketörvény szerinti eljárást lefolytatták. Nem is volt a ministerelnök urnák a beszámolója alkalmával elmondott és idevonatkozó argumentációja valami nagyon erős. Itt érezte a ministerelnök ur, hogy nem helyes, amit cselekedett, mert hiszen csak azt mondotta (olvassa): »A reparációs kötelezettség a békeszerződésben gyökeredzik és a reparációs bizottság már hoszszabb idő óta foglalkozik a magyar kérdéssel. Szükség volt a döntés előtt meghallgatást kérni, hogy kétségbeesett gazdasági helyzetünket szanáljuk.« Tehát nem mondja itt a ministerelnök ur azt pozitive, hogy ekkor vagy akkor foglalkozika jóvátételi bizottság Magyarország reparációjával, csak ugy átsiklik, hogy régóta foglalkozik. Természetes, hogy foglalkozik, hiszen a reparációs bizottság azért van, de azt a procedúrát, amit előirt a trianoni békeszerződés, azt még akcióba nem léptette. Sokáig kétségben volt a közvélemény abban a tekintetben, — s talán még vannak ma is sokan, — mert hiszen egyik képviselőtársam épen az előbb szólt közbe, — ily értelemben, — hogy ez a külföldi kölcsön nem politika, ^ ez a külföldi kölcsön egyszerűen pénzügyi kérdés, tehát helytelen azoknak a felfogása, akik azt mondják, hogy ez politika. Már az előbb idéztem egynéhány interjút, felhívtam klasszikus tanukként a pénzügyminister urat és a ministerelnök urat annak igazolására, hogy a külföldi kölcsön, igenis politikum. Most azonban, ha megméltóztatnak engedni, a legklasszikusabb tanút vonultatom fel és a legklasszikusabb bizonyítékot produkálom a mellett, hogy a külföldi kölcsön valóban politikum és hogy a kisentente a külföldi kölcsönt első perctől fogva nem, mint pénzügyi és gazdasági kérdést, hanem mint kizárólag politikumot kezelte. Méltóztassék Benes eseh-szlovák _ külügy minister urnák augusztus 3-án, a sinajai konferencia befejezése után adott következő interjúját, illetve egy hirlapiróval folytatott beszélgetését meghallgatni. Dr. Révész Andor, Spanyolországba szakadt honfitársunk, aki Madridban hirlapiró, előadja Benessel folytatott beszélgetését. Az újságíró is természetesen a hírlapok nyomán a külföldi kölcsön kérdését, mint pénzügyi és gazdasági kérdést kezelte és ilyen tónusban kezdett a cseh külügyminister úrral beszélni. Erre Benes külügyminister ur a következőkép szólt (olvassa) : »Rettenetes tévedés! Gazdasági garanciát majd azoknak a bankoknak nyújtson a magyar kormány, melyek neki a kölcsönt megadják, de a zálogjogok felfüggesztése politikai kérdés. Tudnunk kell, mik !. évi január hó 16-án, szerdán. 213 a tervei a magyar kormánynak, tudnunk kell, milyen szomszédi viszonyt akar velünk.« Ezek után, azt hiszem, hipokrizis volna, ha magunkat tovább is abban a mentalitásban ringatnánk, hogy a külföldi kölcsön valóban gazdasági és pénzügyi kérdés és nem politikum, mert hiszen a legautentikusabb, legilletékesebb személyt, a cseh külügyminister urat voltam bátor idézni. Ezt az igen tisztelt ministerelnök urnák, ha megfelelő diplomáciai kara, ha megfelelő^ külpolitikája van, tudnia kellett volna, erről tájékozást kellett volna neki kapnia, mielőtt elindul és mielőtt ilyen elhatározó és tragikus következményekkel járó lépést tesz. Óriási felelősséget visel gróf Bethlen István és kormánya azért, hogy ezt elmulasztotta. A mi felfogásunk szerint gróf Bethlen Istvánnak a jóvátételi bizottság döntése után, ha már nem volt benne annyi parlamentáris érzék, hogy megbukott külpolitikájának konzekvenciájaként a kormány lemondjon, legalább a külföldi kölcsön aktáit le kellett volna zárnia. Neki már akkor éreznie és látnia kellett, hogy az az ut, amelyen elindult, olyan zsákutcába vezet, amelynek végét, akárhogy keresi, mindig a vele és kormányzati rendszerével ellenszenvező kisententebe ütközik. Nem gondolnám, hogy őt a diplomáciában szokásos udvariasság megtévesztette volna, hiszen a diplomáciában modorosan, udvariasan, szépen, kedvesen és előzékenyen szoktak érintkezni. Ott nem szokták brüszkül, hidegen, durva modorban megmondani, hogy ezt vagy azt a kérdést nem teljesítjük, de meg kell érteni annak a politikusnak, hogy itt hiba és baj van, hogy ez alatt a kedveskedés alatt az ő külpolitikájának megbélyegzése, megbukása van. És ha gróf Bethlen István ezt nem látta be, és tovább forszírozza azt I a külföldi kölcsönt, ami kétségtelenül politikum, azután már nem következhetik egyéb vele szemben, mint a teljes anyagi és politikai levetkeztetés. Erre pedig azt hiszem, se ennek a kormánynak, se annak a túloldalnak az ország mandátumot, felhatalmazást nem adott. Tényként megállapíthatjuk tehát azt, hogy a külföldi kölcsön első etapeja azt a pozitívumot eredményezte, hogy elhatározták idő előtt azt, r hogy Magyarország vagyoni helyzetét és fizetőképességét meg fogják állapítani. Ezt forszírozni s mint külföldi sikert ideállitani a nemzet elé igazán nem volt szükséges. Méltóztatnak látni, hogy egy kis párttusakodás, az egységespártban való különböző világnézleti energiáknak, összeütközéseknek lecsapolása micsoda rettenetes tragikus következményekkel jár. Felfogásom szerint gróf Bethlen István csak egy kis görögtüzet akar gyújtani, hogy azzal a figyelmet az egyenetlenségről elterelje, hogy a szembenálló feleket kibékítse, hogy azok a kardot a hüvelybe tegyék vissza, azonban gróf Bethlen István ezzel a görögtüzzel ugy járt, mint a szénapadláson gyufával játszó gyermek, aki felgyújtotta az egész országot és ma a külföldi kölcsönnel kapcsolatosan kockán forog az ország függetlensége, szuverenitása és fenmaradása és majd meglátjuk, miképen fog ez a feltámasztott veszély elsimulni. (Rupert Rezső: ügy tettek, mint Kun Béla: Maradjon meg az a pár bársonyszék és a többi mehet! — Zaj a jobboldalon. — Barthos Andor : Igazán rosszindulat kell az ilyen beszédhez.) Elnök : Csendet kérek. Horváth Zoltán: Arra vonatkozólag is vannak dokumentumaim, hogy, igenis, módunkban lett volna Prágával közvetlenül is érintkezni. De hiszen a nagy en tente tanácsolta is a közvetlen érintkezést; itt tehát valami hibának kellett történnie, vagy személyi, vagy tárgyi akadálynak kellett lennie, meg kellett volna tehát állapítania. Í