Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-223

214 A nemzetgyűlés 223. ülése 1924 az igen tisztelt kormánynak, hogy valóban mi az oka annak, hogy abból az izoláltságból, mely mindannyiunkat nyom, nem tudtunk kiszabadulni. Meg kellett volna tudnia, mik ennek az okai, személyi, vagy tárgyi okok-e. Ha a kormány vizsgálódásának az lett volna az eredménye, hogy személyi okok, akkor ugyebár a legeminensebb hazafias kötelessége lett volna helyét átadni, ha pedig az lett volna vizsgálódásának eredménye, hogy tárgyi okok, akkor azokat a tárgyi okokat illetékes tényezők, illetékes faktorok elé kellett volna hoznia annak megállapítása végett, hogy azok teljesítés által eliminálhatók-e és hogy felvehetjük-e a kisentente által a közvetlen érintkezés fonalát. (Barthos Andor: Feltevés alapján menjen a kisen ten te-hoz?) Tárgyilagos kritikát óhajtok gyakorolni és azt kívánom, hogy önök az én tárgyilagos előadásom után szintén tárgyilagos bírálatot mondjanak és tárgyilagos véleményt alkossanak meg maguknak. Szükségesnek tartom,

5 ezért, hogy a külföldi kölcsön procedúrájának a filmjét tovább forgassam, szükségesnek tartom, hogy a további etappe-okat is, amelyek a külföldi kölcsönnel kapcsolatban felmerültek, a nemzetgyűlés elé tárjam. Mint már az eddigiekben mondottam, a külföldi kölcsön első etappj első külföldi ut lezárult. Következik a kölcsön második etappja. A második etapp nem valami mozgalmas. A Magyar Távirati Iroda által 1923 június 15-én közreadott értesités szerint a kormány a külföldi kölcsön elérésére irányuló^ akcióját folytatja és a jóvátételi bizottságban képviselt valamennyi állam kormányához azonos szövegű jegyzéket intézett, hogy a jóvátételi bizottság az általa hozott és az előbbiekben már ismertetett határozatát tegye ujabb megfontolás tárgyává. Itt is ugyebár egy olyan főszolgabírói, vagy jegyzői hivatalba beillő bürokratizmust látunk: a magyar kormány szerkesztett egy köriratot és azt szépen elküldötte a jóvátételi bizottságban érdekelt hatalmaknak. Ezt a külpolitikai eljárást már az antecedens dolgokban sem helyeselheti véleményem szerint senki sem. még azon az oldalon sem. A jóvátételi bizottság, melyről már kimutaitam, hogy egyáltalában nem barátunk, 1923 június vegén, július 1-én, 4-én, 6-án és 13-án ülést tartott, s minden egyes alkalommal foglalkozott a magyar kérdéssel és azzal, hogy a magyar viszonyoknak, a magyar vagyonnak és fizetésképességnek megállapitására kiküldendő vizsgáló-bizottság tagjait kijelölje, de megegyezés sohasem jött létre. Nyilván a kisentente fellépése miatt nem tudtak megegyezni, mert akkor már kilátásban volt a sinajai kisentente-konfereneia, ahol a kisentente a magyar kérdésben való egységes állásfoglalásra készült. Ez a konferencia 1923 július 28-án volt meg, és legfontosabb tárgya a magyar kérdés volt, a konferencia tárgyáról azonban hiteles értesitést nem adtak ki. A konferencia tárgyát nem publikálták, de az eredmény közlésével és a kisentente képviseletével Benes cseh külügyministert bízták meg. Hogy mik lehettek a sinajai konferencián megállapított ama feltételek, melyeknek közlésével Benest megbízták, arra nézve sem külföldről, sem pedig Bethlen ministerelnök szájából hiteles értesitést nem kaptunk, ugy hogy ebben a tekintetben csak találgatásra vagyunk u+alva. És itt megint nem a magyar sajtót vehetjük a találgatás alapjául, hanem kénytelenek vagyunk a külföldi sajtóhoz fordulni. Azt hiszem, el is találtam a megfelelő sajtóorgánumot, ha a Daily News-t idézem, illetőleg ennek 1923 augusztus 26-áról kelt jelentését, mely szerint Anglia és a kisentente között élénk jegyzékváltás folyik, évi január hó 16-án, szerdán. melynek az a célja, hogy elháritsa a magyar kölcsön útjából a nehézségeket. Anglia meg is fenyegette a kisentente-államok képviselőit, hogy ha Anglia óhajára nem deferálnak a magyar ügyben, akkor, ha nekik lesz szükségük kölcsönre, Angliára ne számítsanak. Mig azonban ez az időköz a jóvátételi bizottság döntésétől a sinajai konferenciáig letelt, az alatt Anglia mint barátunk, ugy látszik, teljes tekintélyét latba vetette a kisentente államainál, hogy azokat velünk szemben jobb indulatra hangolja. (Csontos Imre: Mégis bűnös a kormány útja, ugy-e! Ilyen az ember! így tér magához vissza! Ez az egész beszéd nem ér egy fagarast! — Derültség jobb felől. — Dénes István: Tudjuk, hogy Karcagon másként csinálják a külpolitikát ! Ennyit tud még a kukás is! — Élénk derültség jobbfelől.) Elnök : Csendet kérek a Ház minden oldalán. Horváth Zoltán: ügy látszik, hogy Csontos képviselőtársam .. . (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! (Csontos Imre: Akkor ütöm a kormányt én is, mikor nem jó helyen jár ! — Rupert Rezső: Sohase jár jó helyen, Imre bácsi! Még akkor se, ha Karcagra megy! — Berki Gyula: Nem »Imre bácsi«, hanem Csontos képviselő ur! Micsoda uj divat ezl) Csendet kérek! Horváth Zoltán: Ugy látszik, Csontos t. képviselőtársam már elfelejtette azt, amit délelőtt mondtam, hogy én nagyon értékesnek és szükségesnek tartom, hogy a magyar kormány a nagyentente-tal a legszorosabb viszonyt tartsa fenn. (Csontos Imre : Nahát, ez az !) hogy azt az értékes összeköttetést ós azt a nagyszerű befolyást, amelyet a nagyentente nyújt, a magyar kormány használja ki. Azért mondtam, hogy tárgyilagosan adom elő a dolgokat, de nem tartom kimerítőnek, nem tartom a mi helyzetünkben megfelelőnek, hogy kizárólag csak a nagyentente jóindulatát keressük akkor, amikor közvetlenül a kisentente-tal kellene a békés érintkezést felvennünk. (Zaj.) T. Nemzetgyűlés ! Közbevetőleg azt is megeniliteni, hogy a cseh szlovák állam igen fürge külügyministere időt talált arra is, hogy leszaladjon Kómába és igy azt, amit esetleg Bethlen István gróf ministerelnök ur személyes megjelenésével ott kieszközölt, bizonyára le is rontotta. (Héjj Imre : Honnan tudja !) Onnan tudom, hogy most már a következmények mutatják, hogy Olaszország és Jugoszlávia szerződést kö töttek ... (Héjj Imre: Azt egész bizonyosan nem Benes csinálta! — Bogya János : Ezzel izolálták Benest! — Rupert Rezső : Csak mi lennénk ugy izolálva, mint Benes ! — Bogya János : Nem jó lenne! — Rothenstein Mór: Mi üdvözöltük Mussolinit, Mussolini pedig megegyezett Jugoszláviával ! — Rupert Rezső : Nemzeti gyászt öltöttünk, mikor Castagnetto meghalt. —- Zaj. Elnök csenget.) T, Nemzetgyűlés ! A kölcsön harmadik etapé ja és a második külföldi ut a genfi ut volt; ez az úgynevezett atmoszféra ut, amelyről a ministerelnök urat helyettesítő Vass József népjóléti minister ur azt mondta, hogy a ministerelnök ur és kísérete nem a2 ért ment Genfbe, hogy ott a külföldi kölcsönről tárgyaljon, — mert hiszen Genfben a Népszövetség fog összeülni, a külföldi kölcsönről, illetőleg a zálogjogok felfüggesztéséről való döntés pedig a jóvátételi bizottság kizárólagos hatáskörébe tartozik — úgyhogy a genfi ut nem a külföldi kölcsön definitiv megszerzéseért történt, hanem az atmoszféra megteremtéséért. (Berki Gyula: Ez is fontos dolog!) Tehát az atmoszféra megteremtéséért ment