Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.
Ülésnapok - 1922-223
élu À nemzeÂgyïàès 223. ülése Î9M, I y__ szoros kapcsolatok fűzik a nagy-entente-nozl« (Bogy a János: Ma talán máskép irnák meg ezt a cikket Belgrád után!) Ezekből csak méltóztatnak látni, hogy ez politikum. De méltóztatnak látni azt is, hogy a külföldi sajtó is egészen pozitív formában tanácsolta gróf Bethlennek, hogy a nagy-ententehoz való viszonyát a kis-entente-on keresztül rendezze. (Bogya János: Melyik sajtó?) Voltam bátor felolvasni. A cseh sajtó. Benes cseh külügyminister az, aki Szinajában plein-pouvoir-t kapott arra nézve, hogy a kis-entente nevében gróf Bethlen Istvánnal tárgyaljon; tehát azt hiszem, hogy a cseh sajtó ebben a tekintetben eléggé autentikus. Itt egy percre meg kell állani. Furcsának tartom itt a magyar virtuskodás!, a magyar fölényeskedést. Amikor azt mondjuk, hogy az egész világ jóakaratára rá vagyunk szorulva, amikor lerongyoltságunkat, elhagyatottságunkat visszük ki a nagyvilág elé, midőn panaszkodunk, segélyt megyünk kérni, akkor a ministerelnök ur azt mondja, hogy neki derogál Prágába menni, hanem egy neutrális helyen. Genfbe,n fog a cseh külügyministerrel találkozni és ott fogja megtárgyalni Magyarországnak ö szerintük lét-, vagy nemlét kérdését. (Rupert Rezső: Ha a jubileumra el tudott menni a külügyminister nr, akkor ő is elmehetett volna Prágába.) Tisztelt Nemzetgyűlés! A külföldi kölesönkérdésének helytelen inditása, kellő módon elő nem készítése meghozta ezt a szomorú eredményt. A helytelen külpolitika volt az oka annak, hogy a jóvátételi bizottság ilyen határozatot hozott. Külpolitikai kérdéseket, pláne ilyen izolált országnak, mint mi vagyunk, kellő előkészítés nélkül csak ugy »Hü bele, Balázs!« módjára elintézni nem lehet. És itt az eredménye annak is, hogy a régi diplomáciai karon semmiféle változtatás nem történt. Azt hiszem, hogy ez a rezsim teljesen változatlanul átvette a régi cs. és kir. diplomáciai kart; azt a diplomáciai kart, amelynek mentalitása ma is a Habsburg-imádatban, a Habsburg szolgálatban merül ki. Semmit sem változtak ezek a diplomaták; az uj időkhöz, a változott viszonyokhoz nem idomították át mentalitásukat. Természetes, hogy ilyen diplomaták a kormánynak nem küldhetnek^ helj^es, a helyzetet megfelelően feltáró jelentéseket; természetes, hogy ezeket a dolgokat, amelyeket tulajdonképen a diplomáciai karnak kellene elintéznie, legalább is bevezetnie, hogy amikor a ministerein ök az ország ós a kormány képviseletében kimegy, ott már kész dolgot találjon, ez a diplomáciai kar elintézni nem tudta s nem is tudhatta, mert hiszen távol áll ennek a kornak szellemétől. Itt van az eredménye annak is, hogy a ministerelnök ur még a munkatársait sem tudja megválasztani. A külügyministeri széken először egy kiváló rajzolót láttunk, most pedig — tisztelet a személyiségének — tulaj donképen a Habsburgok kabinetirodai főnökét, a Habsburgok íródeákját látjuk a külügyministeri székben. Elnök: A képviselő urakat kérem, hogy méltóztassék jelzőiben a parlamenti formákhoz ragaszkodni. Horváth Zoltán: T. Nemzetgyűlés! Ugy gondolom, hogy ebben abszolúte semmiféle sértés nincs. Elnök: Azért figyelmeztettem a képviselő urat, mert az a megjegyzés, hogy »Íródeák«, Magyarország külügyministerével szemben semmiesetre sem megfelelő jelző. Létay Ernő: êvî január hó 16-ân, szèrâân-. Fiatal korában az volt! — _Szakáes Andort Azt is mondják, hogy: Kossuth íródeákja!) Horváth Zoltán: Előrebocsátoitam, hogy egyénileg absolute semmi kifogásom nincs ellene, de erről a dologról, amelynek olyan tragikus következménye van az, országra nézve, el kell mondanom a véleményemet. Méltóztassék megnézni, Bethlen most is külügyminister nélkül van, kinti külföldön. Ugy hiszem, hogy a kisentente részéről feltétlenül tehertételt jelent a külügyminister ur személye. (Erdélyi iUadár: Előbb azt kifogásolták, hogy nagyon sokan mennek ki! — Eotheiisteiii Mór: Azok nem mennek, akiknek kellene! — Rupert Rezső: Azért, mert a külpolitikát Esztergomban csinálják. Esztergomi külpolitika. — Zaj. Elnök csenget.) T. képviselőtársam, bár ezt a közbeszólását nem kellene honorálnom, mégis honorálom. (Erdélyi Aladár: Köszönöm!) Én tényleg kifogásoltam, hogy megfelelő személyek menjenek ki, ha már mennek (Erdélyi Aladár: Mindig csak azok mennek!); minthogy pedig nekem a külügyminister úrról az, a véleményem, hogy őt erre alkalmasnak nem tartom, ha tehát ki is mennek sokan vagy kevesen, nem kívánatos, hogy a külügyminister ur is azok között legyen, akik kimennek. Ugy látszik, hogy gróf Bethlen Istvánnak is ez a véleménye. Ezek után azt hiszem, hogy gróf Bethlen István akkor lett volna konzekvens magához, ha a beszámolója alkalmával beismeri itt a nemzetgyűlés előtt, hogy az a külpolitika, amelyet ők eddig helyesnek tartottak, az a külpolitikai ut, amelyen eddig jártak, tényleg nem megfelelő a mi helyzetünkben. Vagy revizió alá kellett volna vennie a külpolitikáját, vagy pedig azt kellett volna mondania — amint parlamentáris államokban szokásos is, — hogy: politikánkban óriási hibát követtem el, ennélfogva távozom a helyemről és átengedem a kormányzást olyannak, aki talán helyesebb irányban, a mai helyzetnek jobban megfelelő irányban tudja vinni az ország szekerét, (Erdélyi Aladár: Tudja Isten, hol vannak ezek. — (Mozgás a jobboldalon.) Az igen t. ministerelnök ur tagadta, hogy ezzel a külföldi kölcsönnel felkeltette a jóvátételnek rémét. A ministerelnök urnák ezzel a kijelentésével szemben határozottan állítom és bizonyitom, hogy a külföldi kölcsön felvetése igenis, felvetette a jóvátételnek kérdését is. (Neubauer Ferenc: Ez természetes!) A jóvátételről a trianoni békeszerződésnek 168. §-a intézkedik. Á 163. § szerint a jóvátételi bizottság előtt fizetési tervezetet készít» amely megállapítja, hogy Magyarország 1921 május hó 1-től kezdődő 30 éven át mily határidőkben és milyen módozatokkal tartozik törleszteni a jóvátételi tartozásnak azt a részét, amelyet reá ki fognak vetni, miután a bizottság már megállapította azt, hogy Németország képes-e az ellene és szövetségesei ellen támasztott és a bizottság által felülvizsgált követelések teljes összegének fenmaradó részét mégfizetni. Ez a jóvátételi bizottság tehát még fizetési tervezetet nem készített, még nem állapította meg azt sem, hogy Németország képes-e ezeknek a fizetési kötelezettségeknek eleget tenni, és még igen sokáig nem lesz abban a helyzetben, hogy Németországról ezt megállapítsa. S ha mind ez meg van, akkor az idézett törvény szerint Magyarország ezalatt az idő alatt tartozásának törlesztésével hátralékban maradna, mert hiszen megtörténhetik, hogy a megállapítás több esztendőt vesz igénybe, már pedig a jóvátétel fizetését már 1921 május elseje-