Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.
Ülésnapok - 1922-223
A nemzetgyűlés 223. ülése 1924. minden kétséget kizárólag megállapítható ugyebár, hogy a külföldi kölcsön sikertelen volt. De hogy ez az álláspontom és állitásom teljesen minden kétséget kizárólag bebizonyitott legyen, bátor vagyok felhívni az igen t. Nemzetgyűlés figyelmét gr. Bethlen Istvánnak párisi ntjárói mondott beszámolójára. A nemzetgyűlés akkor épugy, mint az ország közvéleménye, nem ismervén az előzményeket, nem lehetett abban a helyzetben, hogy az igen t. ministerelnök ur beszámolóját megértse, mert hiszen a^ ministerelnök ur olyan tényeket hozott fel és olyan állításokat kockáztatott meg, amelyeknek valódiságát vagy valótlanságát módunkban sem állott kétségbe vonni, sem megcáfolni nem tudtuk, mert mint később a ministerelnök ur elismerte, a pénzügyminister ur is csak dodonai felvilágosításokat adott a kölcsönről. Most, hogy ezek az idők már szuperálva vannak és kezünkben vannak az adatok, módunkban áll az igen t. ministerelnök ur beszámolóját ezeknek a tudott dolgoknak megvilágításában szemügyre venni. Az igen t. ministerelnök ur június 5-én mondott itt beszédet a külföldi kölcsönről és akkor azt mondotta, hogy a külföldi kölcsönnel kapcsolatban négy kérdésre kivan válaszolni. Ezek a következők: 1. Szükséges volt-e ez a lépés ; 2. Időszerű volt-e ez a lépés ; 3. Az elért eredmény mennyiben felel meg a célkitűzésnek és 4. Mi a teendő ezután? Tisztelt Nemzetgyűlés! A ministerelnök úrral szemben konciliáns kivánok lenni. Elismerem azt, — mert hiszen felelősség mellett ők viszik az ország ügyeit, — hogy erre a külföldi kölcsönre csakugyan szükség volt; elismerem azt is, hogy ennek a külföldi kölcsönnek megszerzése időszerű is volt, abban meg egyenesen egyetértek a ministerelnök úrral, hogy a célkitűzésének az elért eredmény egyáltalában nem felel meg, ott azonban divergálnak véleményeink, hogy mi a további teendő, illetőleg mi lett volna a további teendő. A kölcsön megszerzésének kezdési módját kell különösen diffikultálnom. Méltóztatnak rá emlékezni, hogy az ellenzéki padsorból, mióta az első nemzetgyűlésben és a második nemzetgyűlésben az ország hangulatának az ellenzék kifejezést adhatott, állandóan azt hangoztattuk és arra hivtuk fel az igen t. kormány figyelmét, hogy külpolitikáját, illetve külpolitikátlanságát vegye revizió alá és ne igyekezzék lehetetlen, csonka Magyarország mai helyzetének meg nem felelő külpolitikát inaugurálni, ne azzal törődjék, hogy a nagyhatalmak barátságát és szimpátiáját nyerje meg elsősorban, — mert hiszen koncedálom azt, hogy a nagyhatalmak szimpátiája igen értékes, és egy ilyen leigázott, megeső nkitott országnak arra is feltétlenül szüksége van, - de a logikának a legelemibb szabályai szerint is, ha én egy bezárt helyiségből, egy körülzárt teremből ki akarok jutni, akkor első feladatom az, hogy az ajtót elálló egyéneket kérem meg, hogy engedjenek onnan ki. Ez nem jelenti azt, hogy azért a nagyhatalmak szimpátiáját mellőzzük. (Neubauer Ferenc: Aki meg akar szökni, az kéri a börtönőrt, mint Haverda Mariska!) Most a külföldi kölcsönnel kapcsolatban a kormány a saját bőrén tapasztalta az ellenzéki álláspont igazságát. Neki ott a jóvátételi bizottság és a magyar albizottság előtt kellett szomorúan tapasztalnia, hogy igenis,^ Magyarország exiszteneiájának, fenmaradásának első feltétele az, hogy az ellenzéki politika szerint vezesse /kürpolitikáj$át. (Derültség jobbfelől.) évi január hó 16-án, szerdán. 2Ü A kormány naivságra vall az, hogy ezt a külföldi kölcsönt teljesen mint pénzügyi ós gazdasági kérdést óhajtotta kezelni. (Bogy a János: Ez elsősorban diplomáciai kérdés! — Neubauer Ferenc: Az fáj az ellenzéknek, hogy a külföld is ugy kezeli, ez az igazság! — Rupert Rezső: Nekünk egyáltalán maguk fájnak, mert tönkreteszik az országot!) Nagyon tájékozatlan t, képviselőtársam, méltóztassék csak meghallgatni az általam előadandókat s azt hiszem, hogy akkor a felfogását revizió alá fogja venni, mert a külföld egyáltalában nem pénzügyi kérdésként kezeli a külföldi kölcsön kérdését, hanem egyenesen politikum gyanánt. Hiszen Bethlennek a ibeszámolója is akként szól, hogy ő mint pénzügyi és gazdasági kérdést óhajtotta a jóvátételi bizottság- előtt letárgyalni, azonban politikum került bele. Tehát ez Bethlen István grófnak, aki felelősség mellett kezeli az ország ügyeit, aki a bel- és külpalitikáért felelős, tudnia kellett volna, hogy ez eminenter politikai kérdés a kisentent-era nézve (Neubauer Ferenc: Politikai követelések nincsenek! Jóvátételt követel tőlünk a kisentente! — Rupert Rezső: De ott a politikai közvélemény!) Ha nem bömbölik is a fülünkbe, megvan ott szép hegedüszóbau irva minden. Nem olyan hangosan mondják meg, mint a csongrádi bomba. Itt van a kormánynak a beismerése, hogy igenis politikum került bele. De hogy megnyugtassam t. képviselőtársamat, utalok a kisententének Szinajában tartott konferenciájára. A szinajai konferenciával kapcsolatban a Wenkow nevű cseh újság a következő kommünikét tette közzé (olvassa): »Bethlennek a nagyentente vezető államféríiai már külföldi útja alkalmával értésére adták, hogy Magyarország mindaddig nem rendezheti a nagyententéhez való viszonyát, mig a kisententével meg nem egyezik. Fontos tehát, vájjon tisztában van-e Magyarország a szinajai konferencia jelentőségével? 1923 augusztus 22-én a Magyar Távirati Iroda, tehát az önök hivatalos újságja, a prágai sajtóiroda nyomán a következőket jelenti (olvassa): »Határozottsággal állítjuk, hogy a nyugateurópai nagyhatalmak szövetségének a jóvátétel kérdésében felmerült nézeteltérései következtében beállott meglazulása automatikusan maga után vonja a kisentente tagjainak szorosabb összefogását, mert esetleg igy maguknak kell a trianoni béke megtartásáért sikraszállni. (Neubauer Ferenc: Pénzt akar! — Derültség.) Azonkívül t. képviselőtársam, hogy menynyire politikum ez, arra nézve méltóztassék azt is ügy elembe venni, hogy amikor Benes 1923 augusztus 30-án, tehát Bethlen útja után Rómában járt és onnan egyenesen Genfbe utazott a népszövetség ülésére, a Stunde című újságnak Genfből a következőt jelentették (olvassa): »Benes Rómából egyenesen Genfbe utazott a népszövetség ülésére. Itt találkozni fog Bethlennel és Kállayval. Szándékosan választották a találkozás helyéül Genfet, mivel Magyarország tekintélyének féltékeny őrzése nem engedte meg, hogy Bethlen Prágába utazzék, (Ugy van! jobbfelől.) bár neki ezt a nagyentente államai tanácsolták. (Neubauer Ferenc: Ez nem biztos!) Bethlen és Benes Genfben fognak találkozni, mint egyenjogú tárgyalófelek, noha nem szabad ügyeimen kivül hagyni, hogy a cseh ktilügyminister fölényben van, mert ugy szerepel, mint a Magyarországot egészen körülzáró kisentente képviselője és ezenkívül 29*
