Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-223

A nemzetgyűlés 223. ülése 1924. ugy a költségvetést, mint a zárszámadást. Itt is a pártabszolutizmus nyilvánul meg. Egész nyugodt a kormány, hogy a háta mögötti többség nemcsak utólag, de előre is megadja a felmentvényt minden cselekedetére nézve. Minden valamirevaló gazda, (Felkiáltások a baloldalon: Hol az előadói — Erdélyi Aladár: Hiszen ott van már! — Temesváry Imre előadó: Nem ülhetek mindig itt!) kereskedő, iparos szükségesnek tartja saját anyagi exisztenciájának érdekében, hogy az év végén összeszámoljon, zárszámadást csináljon és a jövő évre valami kis költségelőirányzatot készitsen, sőt törvény is kötelezi a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokat arra, hogy minden esztendőben mérleget készítsenek. Épen csak az államnak nincs erre szüksége! Csak az államháztartást lehet ugy kezelni, hogy ott semmiféle számadást, semmiféle költségelőirányzatot nem kivannak? Ezt fedezi a t. túloldal, ezért áll jót? Hát önöket, t. képviselőtársaim, ott a túloldalon, nem állítják a választóik sarokba és nem kérik számon önöktől, hogy azt a rettenetes sok adót, amit beszednek tőlük, hova teszi az állam? Nem kell önöknek számot adni arról, hogy a választópolgárok mire fizetik a borzasztó nagy adót? Ugy látszik, hogy itt nem lelkiismereti kérdés ez, hanem teljesen a pártabszolutizmus kérdése. De nem csak itt benn kell restelkednünk emiatt az államháztartási anarchia miatt, hanem a külföldön is. Méltóztassanak figyelemmel kisérni a külföldi kölcsön tárgyalásait. Az idegen uraknak, akik a magyar külföldi kölcsön tárgyalásaiba befolytak, az volt az első kérdésük, hogy ennek az országnak nincs költségvetése, ennek az országnak nincs zárszámadása? Hiszen a pénzügyi szanálásnak az az első alapja, hogy megállapítsák a vagyoni állapotot és a jövedelemforrásokat. Ha egy cég vagy egy természeti személy csődbe kerül, az az első dolga, hogy a csődtömeggondnok leltároz és megállapítja a vagyon átlagát. Itt Magyarországon olyan jól megy minden, hogy erre nincsen szükség? Ha igs

r kezelik az ország vagyonát, akkor fel sem tételezhetjük erről a kormányról, hogy ennek az államnak háztartását valóban komolyan rendbe akarja hozni, valóban szanálni akarja, mert hiszen azt sem tudja, hogy és miképen áll az a háztartás. Azt a kifogást nem lehet figyelembe venni, e mellett az indolencia és hanyagság mellett, hogy a korona állandóan romlott és ezért nem lehetett költségvetési készíteni. Méltóztassanak körülnézni Németországban, ahol sokkal inkább leromlott a márka, Ausztriában és a Balkán államokban mindenütt tudtak költségvetést készíteni a valuta romlása ellenére, csak Magyarországon nem értek rá arra, hogy az állam jövedelméről, vagyonáról elszámolást és költségvetést készítsenek. Az, én szerény véleményem szerint, ha az első pillanattól kezdve — az összeomlás után értem — hozzáláttak volna a rendes állami élethez, amelynek egyik alapja és szurrogátuma a költségvetés és zárszámadás készítés, akkor talán nem is lett volna szükség arra, hogy külföldi kölcsönért menjünk és ha már külföldre mentünk, hogy az idegen államok megbízottai ezzel a külföldi kölcsönakeióval kapcsolatban ide Magyarországba bejöjjenek. így azonban a külföldi kölcsön folyó sithatása jogcímén módot és alkalmat adtunk arra, hogy idegenek tekintsenek be a mi vagyonúnkba, államháztartásunkba. Hogy ennek micsoda szomorú következményei lesznek, azt még ezután fogjuk saját bőrünkön tapasztalni. évi január hó 16-án, szerdám. 205 Hogy ez az államháztartási anarchia és az a Potemkin-kormányzati felelősség a jövőre nézve megszűnjék, a következő határozati javaslatot vagyok bátor előterjeszteni (olvassa): »Határozati javaslat. Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy a legrövidebb idő alatt olyan törvényjavaslatot nyújtson be, amely szerint a kormány vád alá helyezés és megfelelő büntetés jogkövetkezménye mellett csupán egy izben és három hónapnál tovább nem terjedhető felhatalmazást kérjen.« Ezek után méltóztassanak megengedni, hogy a legaktuálisabb témára, az úgynevezett külföldi kölcsönre térjek át. (Rassay Károly: Nem is tudom, hogy olyan nagyon aktuális-e még? — Dénes István: Londonban aktuális!) Ma már, amikor a külföldi kölcsönről beszélünk, az elfogulatlan emberekre tulajdonképen ez a beszéd tragikomikusán hat. Gróf Bethlen Istvánnak és Kállaynak a felvilágosítástól való húzódása, továbbá a kormánypárti pénzügyi korrií'eusok, tanácsosok, kincstári főtanácsosok s egyéb méltóságosok hallgatása, mind olyan momentumok, amelyek a mellett bizonyítanak, hogy itt a külföldi kölcsönnél valami hiba van, hogy a külföldi kölcsön tulaj donképen már meg is bukott. Elképzelhető-e az, hogy siker esetén a kormány nem ragadta volna meg az első alkalmat arra, hogy .«st a nagy sikert országgá-világgá kürtölje? (Rassay Károly: Hát az atmoszféra semmi?) Elképzelhető-e az, hogy ez az egységespárt a létetadó és fenmaradást biztosító kormány tiszteletére zajos ünnepléseket ne rendezett volna? Elképzelhető-e az, hogy a közül a sok nagy bankár és pénzügyi kapacitás közül, akik az egységes pariban ülnek, ne akadjon egyetlenegy szakember, aki felállana és kimagyarázná azt a rettenetes nagy pénzügyi sikert, amelyet a kormány ezzel a külföldi kölcsönnel felmutat? (Dénes István: Majd eljön Teleszky és megmagyarázza!) Egyetlenegy szónokot állítottak fel a külföldi kölcsön tekintetében, Janka Károly t, képviselőtársamat, aki jóravaló református lelkész (Derültség.), aki annyit ért a pénzügyi kérdésekhez, mint hajdú a harangöntéshez. (Erdélyi Aladár: Ejha! Akkor mi jogon szólsz te hozzá! Hát neki nem szabad? Hát ez a demokrácia? — Rupert Rezső: A közgazdasághoz érteni kell! — Csontos Imre: Hát az ügyvéd ur nem nagyon ért hozzá, a mán bizonyos!) Én a külföldi kölcsön pénzügyi részével igazán keveset akarok foglalkozni. Én a külföldi kölcsön politikai részével óhajt>k foglalkozni. (Erdélyi Aladár: Janka is azzal foglalkozott!) Egészen nyugodt lehet tehát t. képviselőtársam, hogy olyan vizekre nem fogok elkalandozni, amelyek az én szakmámon kivül esnek. Azt állapítom meg, t. Nemzetgyűlés, hogy a kormánypárti berkekben a külföldi kölcsönnek gazdasági és politikai jelentőségét illetőleg csend van; néma csend, szinte Sipka-szorosi csend. Mindenki hallgat, mindenki vár, mindenki fél attól, hogy mi lesz ebből, hogy mit kell majd neki a pártabszolutizmusból megszavazni és erre az, országra ráparancsolni. (Erdélyi Aladár: Az ország érdekében mindenki aggódik, ez kétségtelen!) A kormány is csak ugy volt nyilatkozattételre erőszakolható, hogy az ellenzék Rassay Károly t. képviselő társam kezdeményezésére sarokba szorította a pénzügyi bizottságban. És midőn gróf Bethlen István ministerelnök ur a pénzügyi bizottságülésein résztvett, még akkor is húzódozott, fanyar volt, kelletlen volt, nem akart nyilatkozni