Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-223

20û A nemzetgyűlés 223. ülése 192 erről a külföldi kölcsönről. Csak később, amikor Kállay mondott valamit, engedett a fanyarságból és keUetlenségíből, de olyan hírt lanszirozott itt a sajtóban, hogy a pénzügyi bizottságban tett nyilatkozata unos-untig elegendő, a külföldi kölcsönről a kormány nem fog- többet nyilatkozni és nem is nyilatkozott volna, ha a nemzet patriarch áj a, gróf Apponyi Albert az. Esd Kurir-nak nem ad egy interjút, amely interjúban gróf Apponyi Albert a, következőket mondta (Egy hang jobbfelől: Éljen az Esti Kurír! — Rassay Károly: Nagyon örülök, hogy az urak értékelni tudják! — Derültség. — Olvassa): »Ami az ellenzéknek azt: a sérelmét illeti, hogy a kormány nem hajlandó kellően megvilágitani nyilvánosság előtt a külföldi tárgyalásokat, erre vonatkozólag" az a véleményem, hogy a kormánynak lehetnek okai, amelyek miatt a nyilvánosság "tájékoztatását most még* veszélyesnek tartja. De amidőn ezt megállapitom, nem mulaszthatom el hangsúlyozni, hogy épen azért minden felelősség" a kormányra hárul.« (Felkiáltások a jobboldalon: Vállalja is! — Rassay Károly: Hát ne vállalja! Micsoda frázisok!) T. Nemzetgyűlés! Gróf Apponyi Albertnek ezen szavai után Bethlen István nyilatkozata ugy hatott rám, hog-y megriadt, megijedt Bethlen István attól a felelősségtől, amelyet gróf Apponyi Albert eléje tartott. (Nagy Ernő: Nem olyan fiu ő! — Derültség. — Erdélyi Aladár: Ebben igazad van!) És ha nem is kéri, t. képviselőtársam, bizalmi votumot ettől a nemzetgyűléstől, amely bizalmi votumot a többség" bizonyára ugy is előre megadta volna, mindenesetre alibit keresett abban a tapsban, amelyben önök a nyilatkozattétel után kitörtek, hogy később majd, amikor csakugyan a felelősségrevonás következik, itt hivatkozhasson a többség* tapsaira. (Erdélyi Aladár: Akkor tapsoltunk, midőn kimondották, hogy érintetlen lesz a kereskedelem érdeke!) Az a többség", amely a most kormányon levő minister urak nyilatkozataiért tulajdonképen nem felelős, az nem mondhatja semmire, hog-y vállalja a felelősséget. Szeretnék már látni egy ministert, aki az elkövetett cselekményeiért valóban vállalja a felelősséget. (Zaj a jobboldalon.) T. képviselőtársam, mindenkinek mondhatja, hogy szeretné, ha Károlyi Mihály itt ülne a vádlottak padján, csak nekem nem. Talán el méltóztatott felejteni, hogy éppen én voltam az, aki egy terjedelmes indítványt nyújtottam be a nemzegyüléshez, melyben kértem és követeltem, hog-y a Károlyi-kormány összes ministereit helyezzék vád alá. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nagyatádi Szabót is?) Itt az alkalom, t. többség-, szavazzák meg; mi ellenzékiek egy szálig amellett fogunk szavazni. Miért nem merik hát megtenni? (Zaj. — Propper Sándor: A huszonhét forradalmi főispán is köztük legyen!) Azért nem merik megtenni, mert ha kinyitnék azt a bűvös szelencét, amely a felelősséget tartalmazza, nem tudom, hogy ezen, vagv azon az oldalon volna-e dúsabb aratása. (Propper Sándor: Azon az oldalon! A huszonhét forradalmi főispán odaát ül! — Zaj.) Bethlen István gróf az Apponyi Albert által kikényszeritett nyilatkozatában röviden összefoglalva ismertette a kölcsönügynek általa kiválogatott részeit, de politikai, gazdasági és pénzügyi következményeiről teljes, átfogó kénét nem nyújtott. Nem mondta meg, hogy minő hatásai lehetnek a kölcsönnel járó . évi január liá 16-cin, szerdán. gazdasági és politikai körülményeknek. A Bethlen István gróf által előterjesztett nyilatkozat tulajdonképeii olyan, mint a homályos matrica. (Felkiáltások jobbfelől: Micsoda? — Drozdy Győző: Nem tudja, mi az a matrica? — Derültség a szélsőbaloldalon.) Talán ifjúságában Abzug-sbildnek méltóztatott hívni azt a bizonyos képet, amelyet felragasztanak, azután megnedveznek és addig- dörgölnek, mig a valódi kép megjelenik. (Erdélyi Aladár: Erről sohasem hallottam! — Rupert Rezső: Leve vős kép! — Derültség.) Megpróbálom ezt a homályt levonni. Ha erről a matricáról az előtte levő papirost ledörzsöljük, hogy tisztán láthassuk, hogy tulajdonképen mi is az a külföldi kölcsön, . . . (Rassay Károly: Vigyázz, mert könnyen szakad! Az a természete az ilyen matricának! —Derültség balfelől. — Erdélyi Aladár: Meglepetéssel szolgál!) az első kérdés a külföldi kölcsönnél, hogy miért is kellett ez a külföldi kölcsön ? (Rupert Rezső : Ez a legérdekesebb rész!) Erre vonatkozólag többféle verziót hallottam. Az első verzió a kormánynak hivatalos álláspontja, amely szerint azért volt szükség a külföldi kölcsönre, hogy az országot talpraállithassuk, vagyis a gazdasági és pénzügyi reorg-anizáció céljából. (Propper Sándor: És azért, hogy a kormány életét meghosszabbitsuk. — Zaj jobbfelől.) Ez gyönyörűen hangzik. A második felfogás az, hogy azért volt szükség a külföldi kölcsönre, hogy az egységespártnak a semmittevés és céltalanság miatt bomladozófélben levő épületét valamiképen megmentsék, összetákolják! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez az! — Erdélyi Aladár: Hát ezt hol hallottal — Rassay Károly: Kormánypárti körökből! — Dénes István: Ezt mondja az ország! — Zaj jobbfelől.) Különböző világnézetű energiák összecsapni készültek és maguk alá akarták temetni az egységespárt épületét. (Csontos Imre: Meglátszik, hogy ügyvéd vagy!) A parlagon heverő energiákat kellett tehát valamerre megkötni! valamerre le kellett csapolni azokat az összeütközni készülő energiákat. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. Zaj jobbfelől.) Méltóztassanak csak emlékezni, t. képviselőtársaim, hogy azt a kiütköző összecsapást, amely Bethlen és Gömbös között akkor aktuálissá vált, gróf Bethlen Istvánnak ezzel sikerült is lecsapolnia. (Rassay Károly: Gömbös Gyula levelét megírta! — Zaj jobbfelől.) A harmadik felfogás az elkeseredettek felfogása, amely szerint azért volt szükség külföldi kölcsönre az állam talpraállitása céljából, mert az urak azokat az adótörvényeket, amelyek a háborús nagyvagyonok megadóztatását célozzák, amit hirdettek és amit még ma is a programmjukban levőnek hirdetnek, nem merték végrehajtani. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Nagy Ernő: Milyen szépen szavalt az előbb Szabó Sándor!) A pénzügyminister ur kénytelen volt beismerni a külföldi urak előtt, akik a pénzügyi szanálást végzik, hogy az 1922. és 1923. évi adótörvények még ma sincsenek végrehajtva; s hogy a szőlővagyonváltság törvénye még ma sincs végrehajtva. A pénzügyminister urnák kint a szeme közé vágták, hogy igy államháztartást, pénzügyi gazdálkodást vezetni nem lehet. Ha már törvényt hoztak az urak, azt hajtsák is végre. (Nagy zaj.) A nemzetet már nem lehetett volna ezzel tovább áltatni. Azoknak az orditó vagy ónoknak, amelyek a nagy nyomor mellett ott van-