Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-223

204 A nemzetgyűlés 223. ülése 1924. évi január hó 16-án, szerdán. fások half elől: Hallatlan!) Az ügyészség éimgy, i mint én, a sertettek nevében felfolyamodással élt a vári tanácshoz; a vádtanács a vizsgál óbiró határozatát helybenhagyta. Ez ellen további ffii folyamodással élt ugy az ügyészs«V.r, mint én a királyi Ítélőtáblához. A kiráyi Ítélőtábla azt mondotta a felfolyamodásra, amelyet az ügyészség és én adtunk be, hogy nincs helye kétfoku fel folyamodásnak, ennélfogva kénytelen a felfolyamodást elutasítani, azt mondotta azonban indokolásában, hogy (olvassa) »a törvény kitérjesztoleg nem magvarázható, annál kevésbé, mert jelen esetben is még módjában van a vádlónak vizsgálatot indítványozni.« A királyi Ítélőtábla tehát azt mondja ebben a végzésében, hogy az ügyészségnek még joga van vizsgálatot indítványozni, mert az első alkalommal valami iratok lefoglalását kérte és azt utasították el. Most tehát az iratok lekerültek a vizsgálóbíróhoz ezzel a királyi Ítélőtáblai utasítással. A vizsgálóbíró körülbelül nyolc hónapig ült az aktákon; nyolc hónap után meghozta végzését, hogy ismét elutasítja az ügyésznek a vizsgálat elrendelése iránti indítványát s az enyémet is. Ez ellen újra felfolyamodtunk a vádtanácshoz, a vádtanács helybenhagyta és most ismét felkerült az ügy a királyi ítélőtáblához, ahol ugyanaz a taná.p.s, amely első végzésében kioktatta a vizsgálóbírót és az ügyészt, hogy vizsgálatnak még helye van, most már elutasitotta a fel folyamodást és azt mondotta, hogy a vádtanácsnak igaza van. mert (olvassa): »az 1913. évi XXIII. tcikk 23. §-a, amely a büntetőtörvénykönyv 189. §-ának helyébe lépett, a választási bűncselekmények bűnvádi üldözhetésére megszabott 30 napi határidő alatt mearteendő feljelentésre nem mondja ki. mint a büntetőtörvénykönyv 189. §-a tette, hogy a feljelentésnek a birósásrhoz kell intéztetnie. Ámde — most mond egy lehetetlenséget — a büutetőtörvénykönvv 189. §-ában előírva volt 30 napos záros határidő a rendes elévülési határidőt helyettesitvén, a büntetőtörvénykönyv 189, §-ában meghatározott határidőnek az uj törvény által történt átvételével a választási bűncselekményekre a rendes elévülési időt helyettesítő kivételes elévülési időt továbbra is fentartja.« (Rupert Rezső: Ez nem igaz!) Ez jogi abszurdum. Az a választási törvény hatályon kivül helyeztetett, tehát annak minden egyes szakasza hatályon kivül helveztetétt ; ellenben a királyi ítélőtábla azt mondja, ho<rv eary szakasza, amely nincs megemlítve az uíabb törvényben, még ma is érvényben van. T. Nemzetgyűlés és t. képviselőtársam! Azt hiszem, hoery ez is olyan csodabogár és olyan csodavirág, amellyel érdemes foglalkozni, mert hiszen ezer ember választójogát vette el az a néhány szavazatszedőküldöttsé<n elnök. Azt mondotta előbb t. kénviselőtársam, boa-y a nemzet egyetemes nagy célja érdekében ő hajlandó az esységesnártot is feláldozni, sőt hajlandó bennünket is feláldozni. (Rupert Rezső: Egyelőre csak ellenzéki mandátumot áldoznak fel!) "ßn azt hiszem, hogy az áldozatok tulajdonképen csak mi lehetünk; ha csakugyan az áldozatok meghozatalára kerülne a sor, akkor nem az egységespártot áldozná ő fel, hanem az ellenzéket. Ezek után méltóztassanak^ megengedni, hogy áttérjek beszédem tulajdonkénéin tárgyára. Az idemnitási törvényjavaslat fekszik előttünk. Ez ellen a törvényjavaslat ellen nekem, mint alkotmányos érzésű polgárnak, három tekintetben van kifogásom. Az első kifogásom alkotmányjogi. Hiszen ma tulaidonkéüen nem is lehetne indemnitásról beszélni. Nekünk költségvetést és zárszámadást kellene látnunk. Indemnitási törvényjavaslatot is csak ugy tudok elképzelni, ha annak van bázisa, van alapja, ha vari költségvetésünk, amelynek alapján a kormány idejön és kéri a parlamentet, hogy adjon neki felhatalmazást, hogy annak keretében tovább^ szedhesse az adót és költhesse az állam pénzét. De ennek az indemnitási törvényjavaslatnak ilyen bázisa, ilyen alapja nincs, ennélfogva helytelen is, ha mi ezt a törvényjavaslatot azzal az alkotmányjogi terminus technicusszal illetjük, hogy indemnitási javaslat, mert a legtalálóbb és leghelyesebb az, ha azt mondjuk erre a törvényjavaslatra, hogy az államháztartási ^ anarchiának meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Rupert Rezső: Ugy van, ez a helyes! Csak igy lehet megjelölni!) De kifogásom van a törvényjaveslat szövegezése ellen is. A törvényjavaslat 2. <>-a teljesen érthetetlen (Rakovszky István: Dehogy!) és valami olyan dodonai jóslásszerü, amelynek értelmét az indokolás elolvasásával is igyekeztem kibogozni, kihámozni, azonban sehogy sem tudtam. A parlamentarizmus megkövetelné, hogy egy-egy fontosabb törvényjavaslatnál az igen t. szakministerek, jelen esetben tehát a pénzügyminister ur is, vagy ha akadályozva van, a helyettese megjelenjék és a vita megindítása előtt expozét mondjon, (Rassay Károly: Valamikor igy volt!) amelyben kifejtené azokat az indokokat, amelyek őt a törvényjavaslat benyújtására késztették és egyben anyagot szolgáltatna a vitához; azután pedig a vita befejezése után összeerezné a felszólalásokat és megtenné észrevételeit az egyes argumentumokra. Most azonban ilyet nem láttunk. Az igen t. minister urak, ugy nézem, csak inspekciót tartanak itt, de az is csak kivételes kegy. ha a nemzetgyűlést annyira megtisztelik, hogy egy-egy minister urat ide beültetnek silbakolni. (Rassay Károly: Szemmel láthatólag rosszul esik nekik. — Derültség a bal- és szélsőbaloldalon.) r Ezt csak ugy lehet elképzelni alkotmányos érzékű embernek, hogy itt nincs alkotmányos élet. hogy itt nincs parlamentarizmus, hanem itt a legsötétebb pártabszolutizmus uralkodik, hogy ennek az országnak sorsát pártabszolutizmussal intézik, (Ugy van! Ugv van! a szélsőhaloldalon.) hosrv itt az ellenzék bármit is mond, bármilyen üdvös dolgot is kivan és óhajt, az mind süket fülekre talál, ezt elintézi a pártmoloch, a pártabszolutizmus. (Rupert Rezső: Ott szavazzák meg a törvényeket!) Én követelem, hogy a péiizügyminister ur vagy helyettese jöjjön ide és magyarázza meg autentikusan ennek a 2. §-nak értelmét.^ Mert az előadó urnák a magyarázata, még ha meg is felelj a valóságnak, autentikusnak el nem fogadható, mert hiszen a nénzügyminister urat nem kötelezi. (Rassay Károly: Hol van az előadó? Előadó sincs?) A harmadik ki fogásom ez ellen a törvényjavaslat ellen az államháztartás vezetése és az állami gazdálkodás szempontjából van. Ez a kormány évek óta hiteget r bennünket, hogy majd elkészíti a költségvetést, sőt azt is kilátásba helyezte, hogy a zárszámadást is be fogja terjeszteni s talán már kijelentést is^tett valamelyik minister ur arra vonatkozólag, hogy bizonyos évig a zárszámadások már el is készültek. Ennek ellenére sem a költségvetést, sem a zárszámadást mindezideig nem láttuk. Pedig ha a kormány ezt komolyan akarta volna, akkor módjában lett volna elkészíteni