Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-222

A nemzetgyűlés 222. ülése 1924. évi január hó 15-én, kedden. 185 kéltség kedvét kielégitve az élelmiszereket kizuditsuk innét a szomszédos (Halász Móric: Ez minket vágna legjobban pofon!), önökkel szemben ellenséges államok területére, ugyanakkor pedig a magyar ipart és kereskedelmet aláássuk és a kölcsön visszafizetése érdekében a^ legnyomorultabb, legszegényebb magyar néposztályt, a munkásosztályt terheljük meg ujabb és rettenetes fogyasztási adókkal, ehhez én soha hozzá nem járulnék, sőt tiltakozom ez ellen mindenütt, ahol arra módom van és felhívom a magyar iparosközönség figyelmét is arra, hogy jó lesz vigyáznia, mert ez az uralom, ugy látszik, hangzatos jelszavak alatt a magyar ipar sirjának megásására teszi meg az első lépéseket. (Lendvai István: Nem az elsőket!) Ezzel kapcsolatban még egy momentumról akarok megemlékezni. Szó van arról, hogy a külföldi kölcsönt megelőzően állami jegyintézetet kell felállitani. Nem tudom, milyen alapon fog ez történni. A különböző érdekeltségek már megmozdultak, hogy magukhoz ragadják az intézetben a vezetőszerepet. A munkásosztály még nem mozdulhatott meg. Ennek a tőkeszegénysége következtében nem volt, nincs és nem is lesz alkalma arra, hogy megmozduljon oly értelemben, hogy a felállítandó jegyintézetnél domináló vagy bárminő szerepre törekedjék. Átengedi ezt a szerepet a különböző érdekeltségeknek,^ legyen az merkantil- vagy agráréndekeltség. Azonban a munkásosztály megköveteli, hogy azok, akik^ nemes versenyre kelnek a jegyintézet kézbevétele tekintetében, ugyanilyen nemes versenyre keljenek a külföldi kölcsönnel kapcsolatban előálló terhek viselésében is. (Lendvai István : Nem nagyon fognak versengeni ! Erre fogadok!) A külföldi kölcsönnel kapcsolatban még több mindenre kivánok rámutatni, ami felfogásom szerint igen szoros összefüggésben van a kölcsönnel, amely bizonyos nagy kérdéseket rejt magában és ezek felett nem lehet csak ugy könnyű kézlegyintéssel elsuhanni. A külföldi kölcsönnel kapcsolatban — hiszen ez Köztudomású, Ausz;riában is így történt és nálunk is igy fog történni — az eddigi hiteles és hivatalos jelentések alapján Magyarországra is ^állami főbiztost neveznek ki. (Lendvai István : Állami főparancsnok!) Ennek veto-joga lesz bizonyos dolgokban, a miket a magyar kormány meg akar csinálni. Ennek kivánságai lesznek, de ezeknek az udvarias, finom, diplomáciai nyelven becsomagolt kívánságoknak sokszor ugy gondolom — kötelező erejük lesz. Azt hiszem, ezeknek a ténykedéseknek kapcsán egész sor olyan intézmény fog itt leszerelődni, amelyek ezidőszerint még működésben vannak, de amelyeknek leszerelése az én felfogásom szerint is helyes. Többek között a szénkormánybiztosság, a Budapesti Szénellátó Bizottság téliesen megérett arra, hogy egyszerűen eltűnjék, leszerelődjék. Ez a bizottság még a címében sem mond igazat, mert ez nem Budapesti Szénellátó Bizottság, hanem valójában a résri szénbizotság, amely az egész ország területére ntal ki szentet. (Farkas István: A kurzus érdekében tartják fenn, a protekciósoknak !) Ennek a szénkormánybiztosságnak némely verzió szerint 60—70 alkalmazottja van, mások szerint százon felül vannak ott. Arról jött hir, hogy március 1-én ezt be fogja a kormány szüntetni, most azonban megint azt mondják, hoe-y ki fogják tolni ennek a hivatalnak életidejét. Én azt mondom, igen helyes, ha ez a hivatal végleg elmegy oda, ahová már régen el kellett volna mennie, a megsemmisülésbe. Mert hogy az ország dolgozó néprétege ilyen rettenetesen nyomorult helyzetben van, abban igen tekintélyes része van a szénbizottságnak. Sándor Pál t. képviselőtársam nagyszerű és szakszerű beszédben mutatta ki, hogy az árdrágulásnak hosszú időn keresztül mintegy alapjául szolgált a szénárak alakulása, Ebből rövid izelitőt mondok el én is azoknak, akiket érdekel a dolog. Elnök : Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Beisinger képviselő urat illeti folytatólagosan a szó! Reisinger Ferenc: T. Nemzetgyűlés ! Nagyon röviden, néhány szóval kénytelen vagyok rámutatni arra a gazdálkodásra, amelyet a szénbizottság Magyarországon kifejtett, A salgótarjáni szénnek, amelynek a kalóriája sokkal kisebb, mint a tatai szén kalóriája, ára métermázsánkint 20.000 korona, a tatai széné 14.700 korona. Igen nagy kalóriakülönbség van a két szén között és ennek ellenére a salgótarjáni szén, amely sokkal gyengébb minőségű, mint a tatai, egy rendben van a legjobb hazai szénnel, a dorogi szénnel és jelentékenyen, 5300 koronával drágább, mint a szintén majdnem legjobb minőségű hazai szén, a tatai. Most azt méltóztatnak gondolni, hogy, ez nem veszélyes dolog, mert hiszen ha gyengébb értékű a szén, akkor azt sem ipari célokra, sem magánháztartás fogyasztási céljaira nem fogják vinni, a verseny tehát, ugyebár, majd letöri az ilyen inlokolatlanul drága szén árát. Hát azért van a budapesti széiiellátó bizottság a világon, hogy ettől a kellemetlenségtől megóvja azokat a vállalatokat, amelyek egyébként annak enélkül ki volnának téve. Az történik t. i., hogy a szénelosztó bizottság engedélye nélkül nem lehet szenet kapni, ugy, hogy tatai, dorogi szenet nagyon nehéz kapni, ezekhez a szenekhez nagyon nebéz hozzájutni és mindenkinek nyakára varrják a sokkal gyengébb minőségű és drágább salgótarjáni szenet. így történt meg. hogy aimak ellenére a salgótarjáni társaság az összes invesztíciójának majdnem teljes költségét, amelyet ezidőszerint csinált, vagy legalább annak igen tekintélyes részét egy évi költségvetésébe áílitotta be, és háritha.ta át a kormány engedélyezése folytán. Ez a helytelen állapot szül azután olyan dolgokat is, hogy lelketlen spekulánsoknak módjában van a közönség tekintélyes részét becsapni. Miután a dorogi szén majdnem egy kinézésű a tatai szénnel és óriási árdifferencia van közöttük, ugy csinálnak egyes kereskedők, hogy keverik a kétfajta szenet, azután maximális áron hozzák forgalomba ugy, mint a dorogi szenet. Én ezt nem azért hozom itt elő,.mint hogyha a közönséget különösképen meg akarnám védeni ezzel a csapással szemben, mevt mes- vagyok róla győződve, hogy még aki igy jut dorogi szénhez, tataival keverve, az is sokkal jobban jár, mint aki salgótarjáni szenet kai), azonban rá akartam mutatni arra a lehetetlen gazdasági politikára, amelv itt a kormány jóvoltából az országban folyik. Ugyanilyen intézménynek lehet^ mondani a Lakáshivatalt is. T. Nemzetgyűlés, én a magam részéről nem tudok meggyőződni arról, hogy mi a célja ennek a Lakáshivatalnak. A lakás! nyomorúságon, a mi felfogásunk szerint és azt 25*