Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.
Ülésnapok - 1922-222
löö A nemzetgyűlés 222. ülése 1924. évi január hó 15-én, kedden hiszem minden józan embernek felfogása ez, csak lakásépítéssel lehetne segíteni. Azzal, hogy itt óriási közköltséggel fentartunk az egész ország területén lakáshivatalokat, amely hivatalok azután botránytanyákká válnak imittamott, talán mindenütt, ezzel én ugy vélem, a lakásnyomoruságot Magyarországon soha megoldani nem lehet. Nekem az a felfogásom hogy az idegen kölcsönnel kapcsolatban az állami főbiztos ténykedése következtében ez is oda fog kerülni, hála istennek, — engedjék meg, hogy ezt a kifejezést használjam — azok közé az intézmények közé, amelyek feloszlatása elkerülhetetlen. Ilyenek továbbá az árvizsgáló-bizottság, amely vállvetve ténykedik a szénbizottsággal, azután a Nemzeti Munkavédelmi Hivatal, amelynek az eddigi szerepét magát nem igen lehetett tisztázni. Éreztük imitt-amott, mi munkásság, hogy van egy ilyen hivatal ebben az országban, éreztük a kezének súlyát, azonban egy alkalommal, amikor a mozdonyvezetők sztrájkja zajlott le, akkor láttuk is azt, hogy mily nagyszerű, isteni szerep kínálkozik ennek az intézménynek a számára szegény hazánkban. Hattól-tízezer korona közötti napidíjjal ezek a nemzeti munkavédők elmentek, kivezényeltettek a különböző pályaudvarokra és betelepedtek a vasúti vendéglőkbe és ott a napidíjaikat nagyszerűen elköltötték. (KovátsNagy Sándor: Csináltak azok egyebet is! Vezettek vonatokat is.) Csináltak azok mást, igen fontos honmentő munkát is. Láttam Miskolcon, hogyan működtek ! Nagyon jól érezték magukat a mozdonyvezetősztrájk alatt a vasúti vendéglőkben és különben is több ilyen apró jelből láttuk azt, hogy nagyszerű honmentő munkát végeznek. Megmenti a hazát ez az intézmény » szociáldemokráciától is. Itt van a kezemben egy jelentés, amelyik a magyar kir. miskolci csendőrkerülettől származik. »A m. kir. Nemzeti Munkavédelmi Hivatalnak. Miskolc« van címezve, amelyben a putnoki szárny jelentést tesz. amely ugy szól (olvassa) : »Jelentem, hogy a fenti őrkerületben szociáldemokrata szervezkedések és ebbeli agitációk nincsenek.» (Kuna P. András : Hát ez fáj ! — Kószó István : Kilóg a lóláb \ r ~ Zaj.) Természetesen, Kuna P. ur ! Ugy van, énnekem ez igenis fáj. Hogy Kuna P. képviselőtársam nem óhajt nem akar felemelkedni arra az álláspontra (Kószó István : Nem akarnak ott szervezkedni ! — Kuna P. András ; Szabadon mernek gondolkodni a demokrata szakszervezetek nélkül, ez volt a baj !) hogy a munkásságnak a maga gazdasági érdekeinek megvédésére (Kószó István : Több abban a politika, mint a gazdasági kérdés !) ebben az országban törvényes joga van szervezkedni, nagyon sajnálom, és ha bármennyire is fáj ez Kószó államtitkár-képviselő urnák, annak dacára kénytelenek vagyunk ezzel a két illusztris véleménnyel szemben továbbra is szervezkedni, ahogy eddig tettük, (Kószó István : Senki sem tiltja! — Zaj. Elnök csenget.) Bármennyire nehezükre essék is önöknek eltűrni a szocialista szervezkedést, ebben az országban mindaddig lesz szociáldemokrata szervezkedés és az elnyomott osztályok szervezkedése, amig ebben az országban elnyomók és elnyomottak lesznek. (Zaj.) A történelem kocsija olyan könnyedén fogja Kuna P. képviselő urat és Kószó István államtitkár urat azután együtt legázolni, hogy passzió lesz nézni! (Kószó István: Na nézzük, hogy mikor! Kezdjék ! Szájjal nagyon tudják ugy látszik a legázolást! Maguk levizsgáztak, maguk mea culpát mondhatnak, egyebet nem, és ne akarjanak akkor szociális dolgokkal bolonditani! — Jászai Samu: A szegedi Pipa-körben beszélnek így!) Ezzel az akcióval az én felfogásom szerint tovább fog folytatódni a létszámcsökkentés és több más intézménynek a lecsapó lása. A közelmúltban már történtek ilyen lépések és sajnos, meg kell állapítani róluk, hogy a jelenleg már érvényben levő létszámcsökkentő törvényt a lehető legigazságtalanabbul hajtották végre. Ezzel a kérdéssel itt előttem szóló képviselőtársaim már többször foglalkoztak; én pusztán csak néhány esetre kívánok még rámutatni, mint olyanra, amely a nyilvánosság elé kívánkozik. Méltóztatnak tudni, hogy Sátoraljaújhely megszállásával a sátoraljaújhelyi vasúti javítóműhely a cseh megszálló hatalom kezére jutott. Onnan tehát azokat a munkásokat, akik ott a sátoraljaújhelyi vasúti javítóműhely beszüntetése következtében munkanélküliekké váltak-, elhozták Magyarországra — nagyon helyesen és természetesen — és ezeket azután itt különböző vasúti műhelyekben, üzemekben helyezték el. Ezek itt dolgoztak lakás nélkül, piszkos barakkokba bezsúfolva, több helyen és rengeteg nyomorúságban egészen mostanáig. Most a létszámcsökkentéssel kapcsolatban ezeket a munkásokat, akik ( az ország szerencsétlenségének következményeképeu önhibájukon kivül kénytelenek lettek lakóhelyüket elhagyni, elbocsátották, ezeknek felmondtak, azzal az okoskodással, hogy azoknak, akik nem ott laknak a munka színhelyén, akiknek távolabbi területről kellett munkába járniok, munkapótlékot kellett fizetni. Az államvasút, tekintettel az ő nagy deficitjére, nem birta ezeket az alkalmazottakat tovább fizetni, nem birta a pótlékot fizetni, hogy tehát ne kelljen a pótlékot fizetnie, egyszerűen ugy oldotta meg a gordiusi csomót, hogy ezeket a szerencsétlen embereket irgalmatlanul elbocsátotta. Én, t. Nemzetgyűlés, ezt a lehető legnagyobb igazságtalanságnak tartom és kénytelen vagyok tiltakozó szavamat ez ellen felemelni. Tessék a kormánynak ezekről az emberekről gondoskodnia, és amennyiben az állam vasútnak nagyobb .deficiotjc van, azt más módon is el lehet, tüntetni, inert arra felfogásom szerint a mód bőven adva van. A létszámcsökkentéssel kapcsolatban kénytelen vagyok még egy tény elmondani. Ismerek esetet, hogy egy vasúti műhelyi munkásnak, aki minden tekintetben kifogástalan szakember volt, fiatal jó munkás volt, csak azért mondtak fel, mert szocialista. Hog~y ez mennyire igaz, és ezt, t. Nemzetgyűlés, ne tessék könnyelműen kétségbevonni, azt igazolja az. hogy elbocsátása után pedig a műhelyfőnökség ezt a munkást csoportvezetői teendőkkel bizta meg. Ez tehát frappáns bizonyítéka annak, hogy a kormány és azok a szervek, amelyek tulajdonképen a kormány alá vannak rendelve, a létszámcsökkentési törvényt politikai üldöztetésre használják ki és azokat a munkásokat, azokat az alkalmazottakat bocsátják el első helyen, akik becsületesen és nyíltan megmondják mindenütt az ő elvi felfogásukat, az ő pártállásukat. (Kováts-Nagy Sándor: Dolgozni kell, nem pedig politizálni !) Nem törődik továbbá az államvasút azzal sem, hogy ezeknek a szakavaitott,régi, kipróbált munkásoknak az elbocsátásával a közre igen súlyos károk haramiának. Az utóbbi időben előfordult vasúti karamboloknál már beigazolódni látszik az, hogy ezek annak következményei,
