Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.
Ülésnapok - 1922-222
184 A nemzetgyűlés 222. ülése 1924. évi január hó 15-én, kedden. enyém, azt mindjárt sértegessem. Meg- tudom érteni, hogy amit Rubinek mondott, az osztályfelfogás. Tudományos alapon lehet azt megmagyarázni, hogy az agrárius osztálynak nem mindenkor érdeke és ezért esetleg ugy is véli, — hiszen ennek több izben tanújelét adta, — hogy az ipar és a kereskedelem fejlődése nem minden tekintetben találkozik az agrárius érdekekkel. Ha tehát valaki osztályszemponthói birálja, vitatja igazát, az ő politikáját és én ezt leszögezem, ebben ne méltóztassanak mindjárt kegyeletsértést látni. (Förster Elek : Nem mondta senki, csak tiltakoztam a. beállítás ellen !) Ehhez joga van a képviselő urnák, ugy lát-' szik, agrárius. Ez a mentalitás megnyilatkozik abban, hogy az uralmon levő párt, melynek képviselői túlnyomó nagy részben az agrárius érdekeli séghez tartoznak, itt hosszú négy és félesztemlőn keresztül szinte bűnös könnyelműséggel elhanyagolták a lakáskérdés megoldását ebben az országban. (Halász Móric : Az agráriusok '?) Ez a mentalitás az, amely nem engedhette meg, hogy ebben az országban a pusztuló építőipar kissé lábra kapjon. Hogy a túloldal négy éven keresztül ilyen politikát folytatott, én ezt egyik jelenségének tekintem annak a bizonyos ellenszenvnek, amely a magyar agrárius osztály részéről az iparral és kereskedelemmel szemben fennáll. (Halász Móric : Nem áll ! — Forster Elek : Nem áll fenn ! Tagadom !) A képviselő urnák joga van tagadni, de én 1 ezzel egyelőre nem törődöm. (Zaj jobbfelől. Elnök csenget.) Az én felfogásom szerint ugyanezt a mentalitást tükrözi vissza az Ausztriával kötött kereskedelmi egyezség is. A kurzus négy évi uralma, betetőzve az osztrák kereskedelmi egyezséggel, teljes mértékben átjátszotta a kereskedelmi fejlődésnek azt a lehetőségét, amelyet Budapest szerencsés földrajzi fekvése révén magához ragadhatott volna Béccsel szemben. Ma közgazdasági tekintetben feltétlenül diktál Bécs, a kicsiny Ausztria sokkal nagyobb, életképesebb^ Magyarországnál. (Halász Móric : Az évszázados Bécs !) Igen félek attól, hogy ez a men 1 alitás viszi és sarkalja a magvar kormányt a külföldi kölcsön könnyelmű felvételénél. Mert ha elolvasom a népszövetség- pénzügyi bizottsága jelentésének 9. §-át, ott világosan meg van irva, hogy majd valami jó tanáccsal fognak jönni De hiszen ismerjük, hoyy az a jelentés, amely jótanácsot foglal magában, a végén parancs lesz számunkra és kénytelenek leszünk olyan cazrlasági egyezségeket kötni elsősorban Oseh-Szlovákiával és a bennünket környező többi kisantant államokkal, amelyek szerint az agrárfejlődés teljessége biztosíttatik. Én ezt a magam részéről nem is nehezményezem, azonban ugyanebben a jelentésben benfoglaltatik az is, hogy Magyarország pedig mondjon le arról, hogy az ő hozzá nem illő iparral foglalkozzék és engedje át ezt a teret azoknak az államoknak, amelyek inkább illetékesek, predesztináltak az ipar eme fejlesztésére. Ezért én igen félek attól, hogy az agrárius mentalitás, ami a mi kormányzati rendszerünkben minden alkalommal mutatkozott, ennek a külföldi kölcsönnek kapcsán oly on munkát fog végezni, amely a inagyar iparnak és kereskedelemnek a sírját fogja lassan-lassan jelenteni. Ezért én a magam részéről, miután a magyar ipar és kereskedelem leépítésével, visszafejlesztésével felfogásom szerint erre az országra olyan nagy nemzeti szerencsétlenség zúdulna, amely a kulturális fejlődés teljes derékbatörését, azonkivül pedig az ipari munkások nagy tömegeinek rövid időn belül a legnagyobb nyomorúságba való esését jelentené, én a magam részéről semmi körülmények között hozzá nem járulhatok ahhoz, hogy ezt a kölcsönt mindaddig az ideig felvegyük, illetőleg a kormány ezt felvehesse, amig a nemzetgyűlést precize és pontosan nem informálja a kölcsönnel kapcsolatos szándékairól és terveiről. (Halász Móric : Itt kell ratifikálni ! Addig nem lehet róla beszélni se !) Igen t. Halász képviselő ur, nem tudom, hogy az ön pártjához tartozó képviselő urak milyen mértékben vannak informálva arról, hogy & kormány ezen külföldi kölcsönnel milyen célokat akar szolgálni, a magam részéről azonban kijelenteni, hogy ezen az oldalon minél kevesebbet tudunk erről. Ne méltóztassék azt gondolni, hogy mi egyszerű munkásemberek annyira tapasztalatlanok és tanulatlanok vagyunk, hogy nem tudnók, hogy majd erről még igen sokat fogunk beszélni. Dehogy is nem tudjuk, csakhogy mielőtt még ez a vita elkövetkeznék, itt súlyos tények történtek nevezetesen a kormány egész nagy készültséggel különböző ministeriumi tisztviselői karral, szakemberekkel körülvéve, már több izben elment külföldre, ott különböző tárgyalásokat folytatott, amelyeknek költségeit véleményem szerint nagyon sok aranypénzzel, jó nemes valutával kell megfizetnünk. (Lendvai István : Azt jó lenne tudni, hogy mennyibe került !) Az én felfogásom szerint a kölcsönnek egy tekintélyes részét fogjuk ezekre az utazási és tárgyalási költségekre odaadni. (Lendvai István : Azt londoni köd boritja !) Nekem az a felfogásom, hogy amikor a kormány ilyen nagy és súlyos kérdés tárgyalására elindul, legalább azt a célt, azt a tendenciát, amit ennek a kölcsönnek megszerzésével el akar érni, nagyjából ismertesse meg a felelős tényezőkkel a nemzetgyűléssel, vagy ha azzal nem is, de legalább az egyes pártokkal, informálja azokat arról, hogy mi a célja a kölcsönnel, mit akar azzal elérni. Mert ha a kormány csak annyit akar. hogy az államháztartás deficitjét rendbehozza, ezzel a csekély, kicsiny összeggel, akkor en á^ pártom — meg vagyok róla győződve — szavazatát ebez soha nem adja. Mert akkor o' t tar tanánk, ahonnan elindultunk, vagy talán még ott sem. Azonkivül — hiszen ezt az előttem felszólalt igen t. képviselő urak közül is többen részletesen elmondták — ez az önök szempontiából is kicsiny kölcsön oly rettenetes na°*y kötelezettségekkel iár és járhat, amiket még nem is ismerünk. Látjuk, hogy Belgrádban összeül a kis-entente-konferencia és olyan határozatokat hoz, melyeknek ujabb élük és súlyuk van niiellmiünk. Ezt nem engedhetüik csak ugy el a fülünk mellett. "Van tudósítás arról is, 1IO°T még valami határkiis*azitásról is lesz szó. Nekem ezt a hirt ellenőrizni módomban nem volt, de minden esetre hiszem és vallom, hoffv a, külföMi kölcsön oly súlyos következményekkel fog járni erre az ovszágra, hogy azokat nem lehet nekünk oly köunven venni. Azután azt is szeretném tudni, hogy ebben az ors^áo-lmu, ahol az állami üzemek mind súlyos deficittel dolp-o^uak és ahol abszolúte rossz, csapnivaló gazdálkodás folyik, miből akarják ezt a kölcsönt visszahzetni. Mindezekre előzetes felvilágosítást kérek a kormánytól, mert ahhoz, hogy kölcsönt csak azért vegyünk fel, hogy azután az agrárérde-