Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.
Ülésnapok - 1922-222
r A nemzetgyűlés 222. ülése 1924, zsidónak, az könnyen, hatalommá válik itt, és misem természetesebb, mint hogy azután fegyverrel járhat és fegyveres alakulatokat szervezhet. Ha azután ez is megvan, akkor ott van a hatalom, akinek a kezében a puska van. Minden utcasarkon akadnak ma koronázatlan kiskirályok ebben az országban, szóval a konszolidáció korszakát éljük. A ministerelnök ur igen határozott, erélyes kijelentése után azt hittük, hogy most már ő is megelégelte a megelégelnivalókat és rendet í'og teremteni. Le is ment a belügyministerium kiküldöttje, Diószeghy ministeri tanácsos ur Csongrádra, és megejtette a nyomozást. Azután, az én tudomásom szerint, az ő információján alapuló ujságközlemények, uj ságtudósitások jelentek meg, amelyek fegyverrejtegetésekről, bizonyos irott parancsok felfedezéséről, stb. szólottak. Az eddigiek szerint beigazolódott, hogy a csongrádi bombavetés tettesei az Alföldi Brigád tagjai voltak, amelv Alföldi Brigád létezéséről a kormány tudott, s mely Alföldi Brigádot a kormány hosszú időn keresztül támogatásban részesített. Vannak tudósítások arról, hog-y amikor már az Alföldi Brigád alapszabályok nélkül, tehát illegitim módon működött, még mindig a csendőrségtől kapott gyakorlatozási célokra, vagy nem tudom mire, fegyvert, ami kissé gondolkodóba kell hogy ejtse az embert. Ezek után ugyebár egészen természetes, hogy vártunk valamit. Hát történt is valami, de nem az. amit vártunk, hanem az, hogy a belügyminister urnái összeült egy értekezlet, amelyen az országos főkapitánv tir, Budapest rendőrségének főkapitánya, a belügyminister ur, Diószeghy ministeri tanácsos ur és még nem tudom kik vettek részt és megállapították, hogy Héjjas nagyszerű gyerek, hogy Héjjas annak ellenére, hogy kinevezett embereket az illegitim brigád tagjaivá, hogy ez a brigád fegyvereket rejtegetett, stb., nagyon finom fiu, egészen törvényes úriember, akit nem is mint vádlottat hallgattak ki, holott a ministerelnök ur kijelentései után misem lett volna természetesebb, mint az. hogy vádlottként hallgassák ki. Köszönöm szépen én azt az igazságszolgáltatást, amikor a legfőbb gyanúsítottat, azt, aki a látszat szerint is az első helyen gyanúsítottak között van, meghívják, és négyszem között — őt per »kedves Iván« szólítva — ki; hallgatják mint tanút. (Rothenstein Mór : Ő fogja elősegíteni a konszolidációt !) A rendőrség és a belügyi nyomozóközeg által adott információk után megjelent a Távirati Irodában egy közlemény, mely szerint az ^újságok mindazt, amit eddig irtak, hasból írták. Pedig az én információm ugy szól, hogy mindazt, amit az újságok eddig a csongrádi bombamerényletről és az azzal kapcsolatos nyomozásról irtak, épen Diószeghy ministeri tanácsos ur információi alapján irták meg. Hogy most egyszerre megváltozott a dolog és Héjjas Ivánt megint nagyon fehérre mosták, az csak egészen természetes ettől a kormányzati rendszertől, mely saját bevallása szerint is bizonyos szolgálatokat fogadott el az Alföldi Brigádtól és annak legfőbb parancsnokától, ami törvénytelen, tehát erkölcstelen. Egészen bizonyos, hogy annak a kormánynak, amely ezektől a törvénytelen alakulatoktól és emberektől ilyen nagymérvű támogatást fogadott el, velük szemben fellépnie lehetetlen. A múltban, amikor a ministerelnök ur ilyen esetekben felállott és nagy fogadkozásokat tett, mi pedig az ellenzék részéről a mulNAPLÓ XIX. évi január hó 15-én, kedden. 188 tak tapasztalatai alapján voltunk bátrak azokat kétségbevonni, a túloldal rettenetes nagy haraggal zúdult fel e miatt az illetlenség miatt, melyet az ellenzék a ministerelnök árral és a kormánnyal szemben elkövetett, Ezzel ellentétben mos már minden jogcímünk megvan arra, hogy sem a belügyminister urnák, sem a ministerelnök urnák ne higyjük el ezeket a hangzatos kijelentéseit, mert itt a kormányt valami zsiványbecsület köti a tekintetben, hogy ezeknek az embereknek, ezeknek a földalatti sötét alakulatoknak mindig olyan egératat nyújtson, amelyen át megmenekülhetnek a rég kiérdemelt büntetéstől. A ministerelnök urnák a kölcsönről tartott beszéde alkalmával a túloldal zajos ovációban részesítette a ministerelnök urat. Én nem vagyok abban a helyzetben, hogy ebben a kérdésben szintén tapsoljak a ministerelnök urnák. Én még annak ellenére sem tapsolok a kölcsönnek, hogy gróf Apponyi Albert képviselő ur azt a figyelmeztetést intézte úgyszólván mindenkihez, aki a kölcsön ügyével foglalkozik, hogy nagy felelősséggel jár mellette tenni, de talán még nagyobb felelősséggel jár ellene tenni. Én ennek ellenére azon az állásponton vagyok, hogy egy hajszálnyit sem örülök az egész külföldi kölcsönakciónak. Abban, ami az akció kapcsán eddig nyilvánosságra került, a magam részéről rengeteg veszélyt és elszomorító jelenséget látok. Hogy kissé jobban megértethessem magamat, kénytelen vagyok ennek az uralmi rendszernek a megszületésére pár szóval visszatekinteni, 1920-ban, amikor a kurzus zászlóbomogatásának idejét éltük, amikor minden falunak és városnak módja volt a nagy újjáalakulásban, a nagy ujraszervezkedésben résztvennie, Miskolc városát az a szerencse érte, hogy a magyar agrárius osztály egyik vezére, Rubínek Gyula képviselő ur is megjelent a városban és ott nyilvános népgyűlésen beszédet tartott. Elnök : A képAŰselő ur beszéde előbbi folyamán azt a kifejezést használta, hogy a kormány zsivánvbecsületből védi ezen törvénytelen alakulatokat. Igen 1 Reisinger Ferenc : Körülbelül. Elnök : Ezért a kifejezésért a képviselő urat rendreutasítom. Reisinger Ferenc: Rubínek Gyula^ képviselő ur abban a beszédében arról a kérdésről, amelyről én szólni akarok, körülbelül azt mondotta — szószerint visszaadnom ma már lehetetlen, de beszéde eme részének a magva az volt — hegy Magyarországon az ipar és kereskedelem fejlődése a bolsevizmushoz vezetett, ergo — mondta ő — nincs valami nagy szükségünk az ipar és kereskedelem további fejlesztésére. Én ugy itélem meg a dolgot, hogy a magyar agrárius osztály eme vezéralakjának ezen magyarázata hűen tükrözte vissza ennek az egész osztálynak felfogását az inarral és kereskedelemmel szemben. (Förster Elek: Tagadom! — Lendvai István: Nehéz a szegény halottnak bizonyitani!) Kétségbe méltóztatnak vonni, hogy ezt mondta volnál (Forster Elek: Igen, kétségbevonom, hogy Rubínek ezt mondta volna!) T. Nemzetgyűlés ! A közbeszólásokat nem értettem egész világosan, de valami halálesetről méltóztatnak a képviselő urak beszélni. (Halász Mór^e : Rubínek haláláról van szó ! — Temesváry Imre : Rubínek halálának ma van az évfordulója !) Távol áll tőlem a szándék, hogy kegyeletsértést kövessek el. Sokkal magasabb színvonalon állok, semhogy azért, mert valakinek az osztályfelfogása más, mint az 35
