Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-222

 nemzetgyűlés 222. ülése 192 ságok és bíróságok előtt levő okmányokat órákon át lehetne felolvasni, ahol a világsajtó összes termékeiből per longum et latum felolvasásokat lehetne rendezni anélkül, hogy ebben a tekintetben bármi is korlátozhatná a szónokot, ha a saját jóizlése nem korlátozza. Ebben látom azt a nagy hibát, amelyben ez a nemzetgyűlés általában leledzik, hogy t. i. produktiv munkára ez okból nem marad ideje. (Rassay Károly: Semmi más oka nincs!) Amikor pedig szemünkre vetik épen a baloldalról, hogy azokat az alkotmányozó törvényeket, amelyeknek meghozatala ennek a nemzetgyűlésnek elsőrendű feladata volna, még mindig nem hozták meg. akkor nem lehet mást mondani, mint azt, hogy ennek egyedüli akadálya az, hogy a nemzetgyűlés jelenlegi házszabályai nem adnak módot a produktiv munka forszirozására. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. Zaj és ellentmondások a szélsöbaloldalon. — Rassay Károly : Hallatlan SHogy lehet ilyet mondani? Mikor hoztak ide alkotmány javaslatot! — Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Itt van a földreform javaslat ! — Rassay Károly: Az nem alkotmány javaslat, minister urî — Szabó István (nagyatádi) földmiyelásügyi inin:ster: De sürgősebb! — Rassay Károly: Nem gondolnám! A választójog sürgősebb, azért, hogy ne árulják el még egyszer! — Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Hetekigeitöltjük az időt hiába! — Zaj. Elnök csenget. — Rassay Károly: Csak nem kívánják, hogy ne szóljunk? — Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Hat nap alatt is el lehetett volna intézni, — Rassay Károly: Akkor mire való a parlament? - Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Nem arra, hogy folyton csak beszéljenek, hanem, hogy alkossanak. — Nagy zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! (Pikler Emil: Talán a bomba vetésbon gyakoroljuk magunkat! — Reischl Richárd: Ugyan hagyja már el a bombavetést! Elég volt belőle, már régen letárgyaltuk! Rassay Károly: Nekem már régen elég volt! — Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Egy dolgot nem kell ötvenszer elmondani ! — Zaj.) Petrovácz Gyula: Minthogy a költségvetés az állami igazgatásnak minden legapróbb részletét magában foglalja, meg tudom érteni, ha ennek tárgyalásánál beható, nagyszabású szakszerű vita fejlődik ki. Meg tudom érteni ezt bármely más életbevágó törvényjavaslatnál is, mert ezeknél tárgyilagos vita a véleményeknek és nézeteknek erős harca lehetséges; de nem tudom megérteni és megmagyarázni, hogy az indemnitási vitánál, ahol rendszerint azt szokták mondani, hogy a kormánnyal szemben bizalommal viseltetem vagy nem viseltetem bizalommal, hogyan lehet az idővel annyira visszaélni? (Pikler Emil: Ön ugyanazt teszi! — Zaj.) Szóváteszem még azt is — hiszen friss impressziókkal és nagy hivatásszeretettel jöttem ide, — hogy a nemzetgyűlés hangja, a nemzetgyűlésben az egymás iránti türelem és megbecsülés minden kritikán aluli. (Ugy van! a jobboldalon. — Rassay Károly: Ez kint kezdődött a választásoknál, amikor a »szövetségesek« kint dolgoztak. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Szóvá kell tennem azt is, hogy az elnöki tekintély védelme dolgában is rosszul állunk. Szerintem nem a házszabályokon kellene ennek a tekintélynek alapulnia, hanem a politikusoknak, az itt ülő uraknak lelki műveltségén és politikai iskolázottságán (Ugy van! a jobboldalon. Zaj a szélsöbaloldalon.) Meg vagyok győződve róla, hogy ha itt csupa Apponyi Albertek ülnének, akkor talán házszabályokra sem volna szükség. (Pikler Emil: Öt nevezték el bandavezérnek :. évi január hó 15-én, kedden. 181 az ön elvbarátai! — Zaj.) akkor semmi szükség sem volna arra, hogy a szemközt ülőknek egymás iránti kölcsönös tiszteletét vagy az elnöki tekintélyt a házszabályoknak kelljen valakivel szemben védelmezni. (Zaj.) r Azt tartom, hogy a házszabályokat ki kell egésziteni, hogy azt a hiányt, amely a választójog demokratizálódása folytán egyes képviselők a lelki műveltségében és a politikai iskolázottságában előállt, (Zaj a szélsőbaloldalon.) pótoljuk bizonyos házszabályszerü rendelkezésekkel. Nagyon kérem a mélyen t.

# kormányt, hogy minél előbb, annál jobb, de jöjjön ide a házszabályrevizióval, amely a szólásszabadság teljes megóvása mellett lehetetlenné tegye ezeket az abuzusokat. Az indemnitási javaslatot egyébként elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Csik József jegyző: Szakács Andor! (Nincs jelen !) Elnök : A képviselő ur nincs jelen. Töröltetik. Csik József jegyző: Horváth Zoltán! (Nincs jelen !) Elnök: A képviselő ur nincs itt. Töröltetik. Csik József jegyző : Dénes István ! (Nincs jelen !) Elnök : A képviselő ur nincs itt. Töröltetik Csik József jegyző: Keisinger Ferenc! Reisinger Ferenc: T. Nemzetgyűlés! A nem zetgyülés szombati ülésén a kormányzó egységespárt legújabban kifejlődött logikusa, amikor a kölcsön kérdésével foglalkozuti, megállapította, hogy a háború alatt sok álmatlan éjszakán át. sokat tanakodtak a^fedezékben, hogy mi volna jobb, az-e, ha megnyerjük, vagy ha elveszitjük a háborút, mert — amint ő mondotta — az volt a felfogás a lövészárokban, hogy ha a háborút megnyerjük, akkor nemcsak az osztrák, hanem a német reakció is reánk fekszik, illetőleg a német hatalom is ki fogja szivní az adózó gazdaközönségnek vérét. Már több izben találkoztam Forgács képviselő úrral, amikor ilyen ténykedésekben szerepelt. Most is nagyon szivesen igazolom, hogy az, amit itt a nemzetgyűlésben megállapított, tényleg igaz volt. Én is, aki hosszú időt töltöttem el a harctéren, számtalan esetben tapasztaltam, hogy odakint az árokban, a tűzvonalban a katonaság rengeteg sokat foglalkozott azzal, hogy mi lesz jobb, az-e, ha a háborút megnyerjük, vagy ha elveszitjük. Állithatom, — mintegy kiegószitve Forgács képviselő ur mondását — hogy bizony az a felfogás emelkedett túlsúlyra és jutott uralomra, hogyha megnyerjük a háborút, akkor nemcsak az osztrák, hanem egy különösebben a német reakció is reánk fekszik és akkor azután Magyarországnak olyan elnyomatásban lesz része, amilyenben része még soha sem volt. Csodák csodája, nem épen az úgynevezett destruktiv elem vallotta ezt a felfogást, hanem a nemzet gerincét képező gazdaközönség, amely a nagyháboruban részt vett. Épen a katonaság ama részének felfogásában alakult ki ez a gondolat, amely rósz onnan rekrutálódott. Á magam részéről nem akarok vitába szállni azzal a felfogással, hogy ez helyes vagy helytelen volt-e, de ezzel kapcsolatban mindenesetre meg akarok állapitani egy tényt, t. i. azt, hogy ez a legteljesebb destrukció, amelyet el lehetett követni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha az a katonaság álmatlan éjszakáin állandóan azon törte a fejét, hogy itt rosszabb lesz-e, ha elveszitjük a háborút, mint ha megnyerjük, akkor legyen szabad nekem is logikai következtetést levonnom, Akkor adva van, hogy azok a