Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-222

176 A nemzetgyűlés 222. ütése 1924. évi jő,nuár hó lő-én, kedden. utolsó közigazgatási tényezőig mindenki nyugodtan belerúghasson, és mindenki minden törvényes követkozmér.*yek nélkül azt csinálja ezzel a társadalmi réteggel, ami neki épen jól esik, Eltekintve attól, hogy a szervezett mezőgazdasági munkásokat üldözik, kínozzák, zaklatják, valahogyan a kiskirályság uralma támadt fel a közigazgatási közegek hatáskörében künn a falvakban, mert nemcsak a munkásokat, de másokat is kíméletlenül, legtöbb esetben indokolatlanul, zaklatnak és kínoznak. Erre nézve is vagyok bátor egypár adatot felolvasni (olvassa): »1923 november havában Tóth János ozorai lakos lakására éjnek idején két csendőr bement és lakásán puskatussal összeverték ugy, hogy hosszú ideig vért köpött a szerencsétlen és hosszú ideig munkaképtelen lett. Ugyancsak Ozorán november hóban egy pincemulatságról tértek haza Miklós István, Miklós János, Cziráki Mihály és Gábor Ferenc. Két csendőr utánuk ment és szó nélkül elkezdte őket puskatussal ütlegelni és kardlapozni. Kettő közülük elmenekült, kettőt azonban rettenetesen összevertek. Miklós Jánost másnap behívták a csendőrörsre és ott újból elverték ugy, hogy hosszú ideig vért köpött. 1924Î december 21-én éjjel ugyanezen községben Bertók «Józsefet hivatták a csendőrök egy községi rendőrrel a községházára. Miután tartott a. csendőrök brutalitásától, előbb felkereste a községi bírót, hogy rendeljen ki melléje egy elöljárót, akivel együtt hajlandó elmenni a községházára kihallgatásra. Két csendőr fogadta, Hollósi őrmester vezetése alatt. De megérkezett Gál törzsőrmester vezetése alatt még két csendőr. Mikor nevezett az őrszobába bement, Gál a két öklével gyomron vágta és a négy csendőr nekiesett a szerencsétlen embernek és puskatussal ütötték, verték, összeláncolták a kezét és ugy kínozták hajnali négy órától reggel hét óráig. Mikor a községi előljáró tiltakozott az ütlegelés ellen, a szuronyokat ajánlották neki és kiutasították a helyiségből. A kiutasítás ellenére is végignézte azonban a kínzásokat, sőt látták ezt a községi rendőrök is.« Mélyen t. Nemzetgyűlés! Újra és ismételten szóvátétetik itt a nemzetgyűlésen az a közigazgatási brutalitás, amely a magyar munkásság ellen a vidéken folyik. Rendszerint bolsevikieknek akarják minősíteni a csendőrök ezeket a szerencsétlen áldozatokat, akik a kezük közé kerülnek és amint a felolvasottak is bizonyitják, a legbestiálisabb és a legemberte1énebb módon bánnak el velük. Volt már szó itt ebben a Házban összeláncolt és felakasztott emberről, akit a csendőrök láncoltak meg és akasztottak fel. Ugy látszik, hogy ez divat és rendszer a csendőrségnél, hogy a nekik nem tetsző emberekkel így és eként bánjanak el. Ha a belügyminister ur felelős a eseudőrség ténykedéseiért, akkor neki ebben a tekintetben a felelősséget vállalnia kell. Ha pedig eltolja magától a felelősséget, akkor a legkérlelhetetlenebb módon kel] elbánnia ezekkel a basáskodó csendőrökkel, akik ilyen utón és ilyen módon élnek vissza a rájuk bizott hivatalos hatalommal. Ezer mód van rá, hogy ha valaki bűnös, az illetékes fórumok elé állítva megbüntettessék. Mégis tűrhetetlen állapot az, hogy pusztán azért, mert valakinek a szemefénye a csendőrségnek nem tetszik, vele szemben így járjanak el. Emlékeztet bennünket ez a zaklatás ez a szekatúra, ez a kinzás a cári Oroszországban lefolyt jelenségekre. A cári Oroszországban bántak igy és eként a munkásokkal, mint ahogyan bánnak ez idő szerint nálunk a magyar közigazgatási hatóságok. (Halász Móric: A szovjet-Oroszországban nem?) Meg SzovjetOroszországban. Az orosz szovjet pont a párja a cári Oroszországnak és pont ugyanez a módszer, a szovjeturalmi módszer az, amit itt űznek! (Reisinger Ferenc: Erre büszkékl — Huszár Károly: Elitéljük! — Halász Móric: Én is elitéleni!) Bocsánatot kérek, de itt le akarják tagadni ezt a módszert és nem akarják azonosítani magukat a bolseviki módszerekkel. (Reisinger Ferenc: Halász képviselő nr büszke rá? — Huszár Károly: Hiszen az imént mondta, hogy elitéli!) Ha pedig nem akarják magukat azzal a módszerrel azonosítani, akkor arra kell törekedni a legkérlelhetetlenebb szigorral is, hogy ezek az állapotok megszűnjenek és hogy végre-valahára rend teremtődjék már, a rendcsinálók körében is. Igen t. Nemzetgyűlés! Az egyesülési és gyülekezési jognak épen olyan törvényben biztosított jognak kell lennie a mezőgazdasági munkások számára is.Tnint a gazdáknak, a hivatalnokoknak, és bárki másnak. Nagyon jól tudjuk, hogy a társadalom más rétegei sem tudnak széjjeltagolva önmagukon segíteni, azoknak is épen ugy Összetartva lehet csak és kell is a sa ját helyzetükön segiteniök, mint például a gazdáknak. Ebből a felfogásból kiindulva, én igenis azt követelem, és ami g ez meg nem valósul, ezekről a padokról képviselőtársaimmal együtt mindig verekedni fogok azért, hogy az egyesülési és a gyülekezési jog törvényben biztosított joga legyen minden állampolgárnak egyaránt, Erre vonatkozólag leszek bátor határozati javaslatot is beterjeszteni (Olvassa): »Utasítsa a nemzetgyűlés a belügymimster urat, hogy sürgősen terjesszen elő törvényjavaslatot az egyesülési és gyülekezési jog biztosításáról. Addia is vonja vissza ós helyezze hatályon kivül mindazokat a rendeleteket, amelyek a mezőgazdasági munkásokat szervezkedési szabadságukban megakadályozzák.« Szolok még röviden, igen t. Nemzetgyűlés, a munkanélküliség kérdéséről is. A mezőgazdasági munka köztudomás szerint idénymunka. A mezőgazdasági munka nem köti le egész esztendőre a munkás munkaerejét, ennélfogva az emberhez méltó megélhetését a mezőgazdasági munkásnak ez az időszaki munka nem is biztosítja. Nem azt mondom én, hogy nincsenek a mezőgazdasági munkások közt olyanok, akik viszonylag tűrhető életet tudnak élni, még időszaki munkájuk révén is, de azt mondom, hogy nagy általánosságban a mezőgazdasági munkások nyomorognak, kínlódnak és szenvednek, mert nem tudják megkeresni a tisztességes emberi megélhetéshez szükséges összeget. Ennélfogva sok tekintetben az államra hárul a feladat arra nézve, hogy időszaki munkájuk folytatásaképen munkát és munkaalkalmat teremtsen a mezőgazdasági munkásoknak. A munkás érték az állam és az ország szempontjából akkor, hogyha foglalkoztatják, de nem érték akkor, ha nem tudják őket foglalkoztatni, nem tudnak nekik munkaallkalmat, munkát teremteni, csak nyomorúságra és kinra kárhoztatják őket. Én a legelső parlamenti beszédemben is szóvátettem és még ismételten szóvá fogom ezt tenni. Az Alföldön az utak járhatatlanok, ha tavasszal a viz kicsap valamelyik folyóból, mint például Szolnok környékén, ezer és ezer holdat önt el az ár, úgyhogy terméketlenné válik ezer és ezerholdas terület,