Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-222

170 A nemzetgyűlés 222. ülése 1924, évi január hó 15-én, kedden. tőíi a magyar nép költője volt és Petőfi, amikor azt mondotta, hogy az egyik kezében az eke szarva, a másik kezében kard, a mi szivünkbe zárta önmagát. (Maday Gyula: A miénkbe is!) Hogy akkor, amikor Petőfi Sándort az egész világon ünneplik, amikor a Petőfi Társaság^ elnöke kimegy Parisba előadást tartani Petőfiről és költészetéről, amikor Olaszországban ünneplik Petőfit, a nemzetgyűlés nem tartotta méltónak, hogy Petőfi szellemét törvényben örökitse meg, azért Petőfi a magyar nép előtt egy cséppel sem kisebb, azért a magyar nép szereti, beesüli, nagyraértékeli Petőfi költészetét és a magyar nép a szivébe fogja zárni Petőfit a nemzetgyűlés határozata nélkül is. (Propper Sándor: A nemzetgyűlés azonban eltörpült mellette nem tud hozzá felemelkedni!) Ezután rátérek tulajdonképeni mondanivalóimra, a mezőgazdasági munkáskérdésekre, különösen azért, mert sokorópátkai Szabó István t. képviselőtársam a napokban erre felé mutatva szinte dicsért bennünket amiatt, hogy mi igen szívósan és egyöntetűen verekszünk a városok érdekeiért, azonban elhanyagoljuk — ezt nem tette hozzá, de gondolta — a mezőgazdasági munkások érdekeit. Amikor szóvá tesszük ezen az oldalon ezeket a kérdéseket, a túlsó oldalról elég gyakran kapunk akár közbeszólás, akár beszéd formájában olyan kijelentéseket, hogy mi fel akarjuk tolni magunkat a mezőgazdasági munkások védelmezőjéül . . . (Kuna P. András: Egyedüli védelmezőjéül!) mintha esak az igen tisztelt túloldal privilegizálhatná ezeknek a kérdéseknek a felvetését vagy tárgyalását. (Propper Sándor: Privilegizálják és szekrénybe zárják! Nem törődnek vele! — Kuna P. András: Ahhoz nekünk is jogunk van! — Batitz Gyula: A joguk megvan, de nem csinálják!) Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés! Én is állom, hogy az igen t. túlsó oldalnak ehhez joga van. Sőt nemcsak joga, de kötelessége is. (Kuna P. András: Meg is tesszük!) De viszont azt is mondom, hogy ezt a kötelességet pedig elhanyagolja, ezzel a kötelességével nem törődik. (Kuna P. András: Dehogy ! Csak bizza ránk!) A túlsó oldalról kellene jönni a kezdeményezésnek, azok részéről, akik a falu érdekeinek védelmét hangoztatják mindenkor, akiknek ajkain mindig a falu érdekeinek védelme van, arra nézve, hogy ugy a mezőgazdasági munkások munka- és jogviszonyai, mint szociálpolitikai intézményei a mai kor követelményeinek megfelelő alapokra helyeztessenek és kiépíttessenek. (Kuna P. András : Azért hoztunk már reá több törvényt!) A mezőgazdasági munkások munka- és jogviszonyait az 1898 : II. te. szabályozza. Az 1898. évi II. törvénycikket az 1876. évben hozott hasonló irányú törvény helyett alkották annak idején. Átnéztem az 1898 : IT. te. iavaslatának indokolását és abban az foglaltatik, hogy miután munka- és jogviszonyaink azóta megváltoztak, szükségessé vált ennek a törvénynek a megalkotása. 1898 óta huszonhat esztendő telt el. Ez jelentékenyen hosszabb idő, mint amennyi 1876 óta 1898-ig eltelt. Mégis ott állunk a munkások jogviszonyainak szabályozása tekintetében, ahol 1898-ban állottunk. (Dénes István : Ideje már, hogy a nemzetgyűlés megszüntesse ezt a rabszolgatörvényt ! — Kuna P. András : Miért van a munkabéregyeztető, és a többi javaslatok miért vanniak ? — Dénes István : Beniélem, hogy a kisgazdák velünk vannak ebben a kérdésben ? Megszüntetjük ezt a rabszolgatörvényt !) # Mi erről a törvényről ezen a helyen is elmondottuk már véleményünket. Megmondottuk, hogy ez a törvény — hiszen erről mindenki meggyőződhetik, ha előveszi ezt a törvényt s végigtanulmányozza — az oszlályparlament szülötte, amely parlament patriarkális alapon képzelte el a mezőgazdasági munkáskérdés szabályozását. Kiindul abból a helyes gyakorlati elvből, hogy a törvény előtt végre valahára mindenkit egyenlővé kell tenni. A gyakorlati életben azonban ez az elv olyanformán fest. mint ahogyan Anatole France megemliti egyik elbeszélésében, hogy mindenkinek egyformán megtiltják — szegénynek, gazdagnak — hogy a hid alatt háljon. Az csak természetes, hogy a gazdagnak ez a tiltó határozat felesleges, mert hiszen az nem fog hid alatt hálni, hanem inkább a szegény. Ilyenformán fest a gyakorlati életben, különösen a mai közigazgatás mellett, az az egyenlőség, amelyet a törvény indokolása annak idején elvként kimondott. De, igen t. Nemzetgyűlés, hiába hoztunk arra nézve törvényt, hogy mezőgazdasági munkáskérdésekben, a főszolgabíró hatáskörét ülnökökkel kiegészítve, határozzanak e törvény alapján, a mezőgazdasági munkáskérdésekbeu való peres eljárást ezáltal egy cseppet sem tetlük jobbá. Annak idején részletesen kifejtettem álláspontomat ezzel a törvénnyel, mint javaslattal szemben most, amikor annak gyakorlati eredményével is találkozom, csak igazolva látom akkori állást) on tómat. A munkaidő kérdésében a nemzetgyűlésnek végre valahára törvényes utón is állást kell foglalnia. Eltekintve attól, hogy itt kötelezettségeink vannak, amelyeket teüesitenünk kell, azt kell látnunk, hogy Nyugat-Euvópa minden országában többé-kevésbé foglalkoznak ezzel -a kérdéssel, tehát különösen kötelességünk foglalkozni, amikor látjuk, hogy nyáron is nagy mezőgazdasági munkásfeleslegünk van, amikor látjuk, hogy a piacon százával állanak az emberek, akkor, amikor pedig a másik csonorí, amely keservesen munkához tud jutni, kora hajnaltól késő éjjelig kénytelen dolgozni. (Kuna P. András: Még maga csinálja, nemhogy kénytelen A'olna, mert siet elvégezni, hátha másnap eső lesz! Magának keres, ha keres, éjszaka, nappal! — Baticz Gyula: Pláne, ha nein fizetnek neki! — Csontos Imre: Meglátszik rajtad, hogy résren otthagytad azt a munkát! — Derültség. Elnök csenget.) Mert a törvény vonatkozó része csak azt mondja, hogy a napszámos munkanapja, ha aziránt a felek közölt megállapodás nem létesül, napkeltétől napnyugtáig számit. (Kuna P. András: Nagyobb része igy van, ha nem sürgős!) Ugyanez a szellem vonul végig a többi hasonló irányú törvényes rendelkezéseken is, és ugyanez az eliárás végig a peres ügyekben, akár a cselédtörvényt nézzük, akár pedig a vizimunkálatoknál vagy egyéb hasonló irányú törvényeket nézzük. Arra nézve, amit m az előbb mondottam hogy mennyiben vált jobbá a mezőgazdasági munkások jogviszonyainak kérdése azáltal, hogy a szolgabíró mellé, de a szolgabíró fenhatósága alatt ülnököket kreált a törvény, csak egy végzést mutatok fel, amely szerint 1922-ben egy mezőgazdasági munkás, aki nem kapta meg a munkabérét, 1923 márciusában megindította a pereskedést a munkaadójával szemben — itt egy csomó véghatározat — s még 1924 január 15-én nem tudott hozzájutni a