Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-222

A nemzetgyűlés 222. ülése 1924 nek nem lehet más célja, mint a bizonyitási anyag beszerzése. A bizonyítási anyag beszer­zése tekintetében pedig nemcsak a formalitás, hanem a ratio legis is döntő. Ha egyszer a bizonyítási anyagot be tudom szerezni meg­keresés utján, akkor a formalizmusnak az az intézkedése, hogy én a vonatkozó itélet be­szerzésére nem delegáltattam a biráló-bizottság­nak egyik tagját, okul a megtámadásra nem szolgálhat, tekintettel arra, hogy a bizonyí­tási anyag a bíróság elé terjesztetett. A jelen esetben nem volt más elbírálandó, mintáz,hogy az ítéletet illetékes bíróság hozta-e, az itélet jogerős-e, kimohdatott-e a hivatalvesztés és a nemzetietlen magatartás. (Rassay Károly : Hivatalvesztés nem mondatott ki!) Nagy té­vedés ! (Ugron Gábor ; A Ház előtt tett külön esküt! — Zaj bal felől.) Nagy tévedés, ha e tekintetben méltóztatnak diffikultálni a kér­dést, mert a fő az, hogy a kompetens fórumnak ítélete jogerős legyen, mindez a mérvadó kö­rülmény bennefoglaltassék és a bizonyitási el­járás folyamán meg legyen állapitható. Ez pedig megállapittatott. (Rassay Károly : Mi a bizonyitási eljárás? A biztos kiküldése!) Az iratok beszerzése. Ez kognieió dolga. (Rassay Károly: Ez nem kognieió dolga! — Ugron Gá­bor: Nem bizony! Itt van a tévedés! Nem le­het mir nix, dir nix egy mandátumot meg­semmisiteni! Nem lehet ezt ugy kezelni, mint házi ügyet !) Nem is történt ugy! (Ugron Gábor: Tetszett volna kivizsgálni!) Ki lett vizsgálva! (Ugron Gábor : Nem lett kivizsgálva !) Elnök : Csendet kérek ! (Ugron Gábor : Ki volt a vizsgálóbiztos?) Wolff Károly: A bíróság felfogása az volt, hogy... (Zaj és felkiáltások half elől i Ezt nem lehet! — Rassay Károly: Itt nincs felfogás!) ... csak iratok alapján áll apitható ineg a hivatal­vesztés és hogy a kompetens Ítélet beszerzése kimeríti a bizonyitási eljárást. (Állandó zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Rassay Károly: Nekem más a felfogásom!) Az lehetséges. Elnök : Csendet kérek ! (Rassay Károly : A szabályokat be kell tartani ! — Drozdy Győző: Birói eskü! — Nagy zaj.) Wolff Károly: Ami a hivatalvesztés kérdé­sét illeti, méltóztassanak disztingválni... (Zaj balfelől.) Elnök: Csendet kérek! Wolff Károly : ... mert a magyar büntető­jog ismer hivatalvesztést, de a hivatalviselési képesség felfüggesztését csak abban az esetben ismeri, ha bizonyos műhiba esetén az orvosi diploma érvénytelenittetik vagy elvonatik egy orvostól. A hivatalvesztés nem foglalja magá­ban a hivatalviselési képtelenség kimondását. A hivatalvesztésre Ítélt adott körülmények kö­zött más hivatalt elvállalhat. (Zaj balfelől) Ellenben a református konvent szabályai sze­rint van hivatalvesztés és van hivatalviselési képtelenség kimondása. Kétségtelen, hogy ez a második rendszerint kánoni esetekben szokott előfordulni. (Nagy zaj balfelől. Elnök csenget.) A református egyház által ismert hivatalvesz­tés tehát egyenértékű a választójogi rendelet hivatalvesztésével. Mindezt egyébként egyszerűen csak meg­jegyeztem, mert azzal végzem felszólalásomat, amivel kezdtem, hogy nem ismerem el a kép­viselő uraknak azt a jogát, hogy ez itélet tekin­tetében engem felelősségre vonhassanak mind­addig, amig a házszabályok ilyeténképen^ in­tézkednek. Ha majd a házszabályok másképen fognak intézkedni, akkor én is másképen fo­gok eljárni. De a nemzetgyűlés tekintélyének évi január hó 15-én, kedden. 163 tartozom azzal, hogy amikor a házszabály igy rendelkezik, a birói függetlenséget mindenféle kérdőrevonással és terrorral szemben meg­védjem és csorbítani ne engedjem. (Helyeslés és taps a középen és jobbfelől. Zaj balfelől.) Elnök: Rupert Rezső képviselő ur a ház­szabályokhoz kér szót. (Zaj.) Rupert Rezső : T. Nemzetgyűlés ! Jánosi Zoltán mandátumának megsemmisítése alkot­mányjogi szempontból, azt hiszem, oly fontos mozzanat, hogy egyetlenegy párt sem marad­hat el, hogy annak megítéléséhez hozzá ne szól­jon és azt az eljárást, azt az önkényt, ami itt a mandátum megsemmisitése körül történt, meg ne bélyegezze. Én is kötelességemnek érzem, hogy a kérdéshez hozzászóljak, és azt a meg­bélyegző kritikát, amit ez az alkotmáuyszegés megérdemel, a magam részéről is megtegyem. (Zaj.) Ennek a nemzetnek egyetlenegy menedéke volt századokon keresztül tudniillik alkotmánya. Ettől a nemzettől mindent el lehetett venni, de mert alkotmányát épségben meg tudta őrizni és meg is őrizte, ha SZÍVÓS és nagy áldozatok árán is, de fenmaradhatott a nemzet. Míg ha alkot­mányunkat elveszítjük, fenforog a veszély, hogy elveszítjük azt is, amit eddig megőrizni tndtnnk. Nem lehet tehát egy nemzet jogait egy­szerűen játék tárgyává tenni, amint az ezúttal történt. (Zaj.) Wolff t. képviselőtársam mint a bíráló bi­zottságnak elnöke arra hivatkozik, hogy ő, mint szuverén bíró, ugy cselekedhetett, ahogy akart ós csak saját lelkiismeretének tartozik számadással. Ez nem áll, mert hiszen amióta jog van a földön, — amit Papinianus is olyan szépen kifejezett — minden cselekedet igazság­talan és jogtala í, minden cselekedet elitélhető és elitélendő, amely sérti a tisztességet, sérti az igazságot és — hogy egy szóval mondjam —- a jó erkölcsökbe ütközik (Drozdy Győző: Amely esküszegés alapján jön létre!) Igen szomorú dolog^ volna, ha egyszerűen csak valakinek ön­kényét egyúttal jognak, igazságnak, birói tény­nek és ítéletnek lehetne elfogadni. Amikor va­laki, mint független biró vállalkozik arra, amire alkotmányunk vagy törvényeink^ fel­jogosítják, ez nem jelenti azt. hogy az ő ítéleté­nek szabad hatalmi szónak lennie. Az ítéletet a jogi formák betartásával kell meghozni, an­nak meg kell felelnie az alkotmány szellemének is és nem lehet egyszerűen csak önkény. Ez két­ségtelen. A t. elnök ur sem vitatja az ellenke­zőt. Itt a jogi formák, az eljárási rend, amely garanciája annak, hogy egy itélet igazságos lehessen, nem tartattak be. (Wolff Károly: Ezt nem koncedáltam!) Koiicedálta azzal, hogy a vizsgálatot nem rendelték el, hogy ő maga sze­rezte be a bizonyítékokat. A házszabályok ezzel ellentétben azt mondják, hogy ha valakinek passzív választójoga támadtatik meg, a vizsgá­lat minden esetben elrendelendő; de a legrosz­szabb esetben is azt mondják a házszabályok, hogy ha valamely hivatalos irat figyelembe­vételéről van szó, akkor azt az illetékes hatóság­tól nem az elnök, hanem a bizottság szerzi be. Ez pedig két különböző dolog. Itt a legjobb eset­ben is ami történt, az volt, hogy Wolff Károly maga szerzett be egy iratot. (Ugy van! balfelől.) Én is hozzájárulok ahhoz, amit Hegymegi­Kiss Pál t. barátom mondott, hogy ezzel az Íté­lettel igen súlyos meggvalázás történt a refor­mátus egyházon. Ha a tisztesség szabályai be­tartattak volna, ha csakugyan az igazságra való törekvés nyilvánult volna meg, akkor a

Next

/
Oldalképek
Tartalom