Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-221

138 A nemzetgyűlés 221. ülése 1924, felesleges közbeeső, meddő gazdasági faktor, amelynek érdekei itt már előre meg vannak védve. (Bell Miklós: Külön megadóztatás!) De itt még egy tévedés van. Én mindig 250 milliós kölcsönről beszélek. Először is 250 millió korona nettóról van szó. De az a kérdés, hogy az a kölcsön milyen árfolyamon fog majd kikerülni, milyen árfolyamon fog majd jegyeztetni. Az a kérdés, hogy ebben milyen ban kár-köz veti tői dijak és haszontéteiek vannak. Nagyon érdekekes, hogy ennek a kölesönnek nagy részét magyar piacon is elkeli helyezni. (Bell Miklós: Záloglevelek. — Szomjas Gusztáv: A bankszakértő. Derültség.) Már most én nem tudom, hogy igy van-e, de az egyik francia lap azt írja, hogy Magyarországnak el kell készülve lenni arra, hogy Magyarországban elhelyezett kölesönrészlet után a bankárköltségeket megfizesse a külföldi kölcsönt nyújtó bankároknak. Ez aztán nagyon kedélyes álláspont: hogy a külföldi kölesönnek egy részét mi magunk itt lejegyeztessük, megengedjük, hogy ők itt benn elhelyezzék a kölcsön egy részét, és amiért mi ezt megengedjük, űzetünk a párisi és londoni bankároknak proviziót. Nem tudom, hogy ez igy van e? Olvastam azóta egy interjút is, és ugy látom, hogy a képviselő urak közt is ezt néhányan lehetetlen gondolatnak tartják. Sajnos, előre is le kell szögeznem, hogy tartok tőle, hogy ez tény és igaz és igy van. A jegyzőkönyv szerint a magyar kormány még > arra is köteleztetik, hogy az adóterheket emelje, — és ezt különösen Kuna képviselő urnák mondom, aki szives volt a gazdák érdekeit is felemliteni. A jegyzőkönyv szerint t. képviselő ur a magyar kormány kötelezve van arra, hogy a fejenkénti adótételt, amely ma Magyarországon 27 aranykorona, felemelje 50 aranykoronára, tehát kötelezve vagyunk arra, hogy az adókat duplájára felemeljük. Itten még egy kellemetlen helyzet adódik az önök pártja, mint agrárpárt részére, mert azt mondja ez a jegvzőkönyv, hogy különösen növelhető a földadó. Tehát t. Nemzetgyűlés, duplájára kell emelni az adót, és különösen a földadó emelendő duplájára. (Szabó István ( sókor ópátkai): Már most is sok adót fizetünk!) Ezt azzal indokolja a jegyzőkönyv további fejtegetéseiben, hogy utalja az egész magyar közgazdasági életet arra, hogy ne pártoljon olyan iparágakat, amelyeknek életfeltételei ugy sincsenek meg Magyarországon, amelyekhez nincsen nyersanyag, hanem elsősorban igyekezzék mint agrárállam agrár terményeit — ami részben helyes is — értékesiteni, hogy a magyar őstermelés minél jobb üzleti haszonhoz jusson. De miért? Mert a földadóról van megállapítva, hogy az fokozható legjobban. És mit gondol a tisztelt képviselő ur, hogy ebből a felemelt adóból talán népiskolákat fogunk épiteni, talán házakat fogunk épiteni? Nem, tisztelt képviselő ur, ebből a felemelt adóból fogjuk fizetni a jóvátételt. (Szabó István (sókorópátkai): A deficitet kell eltüntetni!) Ezért kell nekünk adót emelni, bankóprést megszüntetni, ezért kell nekünk a jegyzőkönyv szerint még tízezer tisztviselőt elbocsátani. Nem azért, hogy két és félév múlva mi háztartásilag és költségvetésileg konszolidált állam legyünk, hanem azért, hogy két és félév múlva fizetőképesek legyünk, hogy jóvátételt fizetni képesek legyünk. (Zaj.) t Elnök: A tanácskozásra szánt idő első fele lejárt. A vitát megszakítom s az ülést délután négy óráig felfüggesztem. (Szünet után.) évi január hó 11-én, péntekért. Elnök: Az ülést újból megnyitom. Friedrich István képviselő urat illeti folyta * tólag a szó. (Halljuk ! Halljuk !) Friedrich István: T. Nemzetgyűlés! Nem fogom már sokáig igénybe venni a t. Nemzetgyűlés türelmét és nem is akarok a jegyzőkönyvek egyes részeivei foglalkozni, de van még egy pár mondat, amelyre egészen röviden leszek bátor rámutatni, mert a délelőtt folyamán ezeket nem volt alkalmam elmondani. Eendkivül érdekes és — szerintem — nagyfontosságú a bizottsági jegyzőkönyvnek az a pontja is, amely a következőképen szól (olvassa): »A magyar kormánynak a Nemzetek Szövetsége bizottságával egyetemben, amely ebből a célból Budapestre fog utazni, részletes programmot kell kidolgoznia a költségvetés reformjáról, a magyar parlamentnek el kell fogadnia ezt a programmot és felhatalmazást kell adni annak végrehajtására.« Négy év óta sürgetjük egy általános, összefoglaló gazdasági programúinak publikálását, de mostanáig nem kerültünk abba a szerencsés helyzetbe, hogy ilyen programmot vita tárgyává tehettünk volna, örömmel üdvözlöm ezt a közeledő pillanatot; végre alkalmunk lesz, hogy telj es gazdasági programmot lássunk. (Helyeslés a jobboldalon.) Érdekes még ennek a jegyzőkönyvnek az a pontja is, amely igy szól: (Olvassa) »Ugyancsak Ausztria esetéhez hasonlóan preferenciális jogot lehetne adni a belső kölcsön aláiróinak a jegybank részvényeinek jegyzésénél,« Itt csak fel akarom hivni a t. Nemzetgyűlés figyelmét arra a körülményre, hogy ez azt jelenti, hogy azok, akik tulajdonképen jegyezni fogják az átmeneti kölcsönt, automatikusan a jegybank részvényeinek tulajdonába is fognak kerülni. Ez mindenesetre érdekes körülmény, amelyet már most előre meg kell fontolni és amelyre már most tekintettel kell lenni. Ugy hallom, hogy a jegybank alakulása rövid idő kérdése és az entente parancsa szerint fehruárig működni kell a jegybanknak. Ez tehát olyan dolog, amellyel kevés időnk lesz foglalkozni, kifogyunk az időből. Ezért tanácsoltam már délelőtt is, hogy csináljunk valamit ezzel a nemzetgyűléssel; méltóztassanak vagy házszabályreviziót hozni, vagy akármit, de nincs értelme annak, hogy itt vagyunk reggeltől estig és semmire sem érünk rá, semmiféle törvényhozói munkát nem végzünk. (Berki Gyula: Megszavazzuk a házszabályreviziót. — Zaj.) Nem tudunk mást csinálni, méltóztassanak ezt megalkotni. A bankkal most nem foglalkozom; ezt a kérdést már délelőtt elintéztem. Hogy annak a képviselőtársamnak, aki délelőtt kereken kijelentette, hogy ezekben a jegyzőkönyvekben semmiféle politikum nincs, még egy példát említsek fel, felolvasom a következő szakaszt (olvassa): »A magyar kormánynak kötelezettséget kell vállalnia arra, hogy a főbiztos kívánságára ezt a programmot módositsa oly mértékben, amint az szükségessé válnék, még pedig akár a kiadások ujabb megszorításával, akár az adók ujabb felemelésével, akár egyéb közigazgatási rendszabályokkal.« (Maday Gyula: Ez csak fedezeti garancia, semmi egyéb ! — Gömbös Gyula: Autoszuggesztió ! — Szomjas Gusztáv: Csak a kölcsön biztosítását célozza ! - Zaj.) Tudtam, hogy a képviselő ur ezt fogja mondani, ezért felolvasom ennek a folytatását is. (Szomjas Gusztáv: Mint ahogy nem mondhatott egyebet. — Maday Gyula: Fedezeti garancia!) (Olvassa.) »A kölcsönadók súlyt fognak helyezni arra is, hogy megfelelő ellenőrzés létesíttessék oly pártatlan hatóság utján, amely ele-