Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-221

14 nemzetgyűlés 221. ülése 1924. akadályozza, ugyebár?) Igaz, az lehet, de mindenesetre tiltakozunk ellene. Csodálatos dolgokat olvasok még ebben a jegyzőkönyvben, egy súlyos vádat a magyar kormánnyal szemben (olvassa) : «A deviza-központ utján hivatalos árfolyamot tart fenn a magyar kormány, amely magasabb a korona valódi értékénél. Ezt meg kell szüntetni. Az első rendszabály tehát a korona mesterséges jegyzésének haladéktalan eltörlése.« (Peyer Károly: Már be is következett!) Én nem tudtam azt

? csak napok óta tudom hivatalosan, hogy a zürichi koronajegyzés fikció volt, amelyet mesterségesen, nagy áldozatok utján a deviza-központ közbelépésével és segítségével tartottak fenn. Érdekes, hogy amig ez a parancs nem jött az ententtől, addig ez jó, önök által is védett, önök által is helyeselt kormánypolitikai programm volt. Minden kereskedő tudta Magyarországon, hogy a zürichi korona jegyzés misztifikáció, mindenki a bécsi jegyzés után számított. Amikor hivatalosan megállapítják, hogy ez a kurzns hamis kurzns volt. akkor igazán már a humor birodalmába tartozik az, hogy egyszerre felmerül az Árvizsgáló-bizottság elnöke és egy figyelmeztetést publikál a lapok utján, hogy figyelmeztetem a magyar kereskedelmet és ipart, most jön a korona kurzusának az egységesítése, ne merjen senki sem drágitani, mert aki drágítani merészel, stb. stb. (Horváth Zoltán: Nemcsak a kormánypárt, de a korona is egységes lesz! — Kuna P. András: Hát még a 48-as párt milyen egységes! — Derültség jobbfelől.) A korona árfolyamát tehát mi hivatalosan egységesítjük egy sokkal alacsonyabb árfolyamon. De nemesak ez következik, hanem hivatalosan be van jelentve, hogy jön egy 400 milliárdos infláció, ami a mi gazdasági életünkben példátlan. Aki nem csinál mást, mint előveszi a legutóbbi három év gazdasági tabelláris empirikus adatait és azokból megnézi, hogy az infláció szaporitása milyen drágulást jelent, az könnyen kiszámíthatja, hogy például a vásárcsarnokokban hetenként hogyan fognak az árak emelkedni. A tisztviselők ma már kiszámítják, hogy ők február 1-én milyen drágulási pótlékot fognak kapni. (Strausz István: Nem adják meg!) A mi egész közgazdasági életünk, de egész politikai rendszerünk, egész bankvilágunk is, sajnos, ma már az ipari termelés is hausse-ra van beállítva. Amikor az egész közgazdasági életünk az inflációtól várja a tőzsdén az értékpapírok u. n. átértékelődését, amikor ettől az inflációtól, helyesebben nem ettől, hanem az ezzel parallel járó inflációtól várja az ipar, hogy tőkéhez jusson — mert hiszen azt méltóztatnak tudni, hogy az ipar ma kosztpénzzel él — akkor megjelenik a kormánynak egy szerve — nem tudom, hogy ez az árvizsgáló-bizottság hol vizsgálja az árakat, de magát az elnevezését sem tudom már megérteni — és megfenyegeti a kereskedői világot, hogy ne merészeljen árdrágítást elkövetni. (Rupert Rezső: Ö maga engedélyezi!) A háborúban kezdődött el a hivatalos árdrágítás. Mióta fedezet nélküli bankókat bocsátanak ki, csak egy drágító volt, t. Nemzetgyűlés: a pénzügyminister. Sem az ipar, sem az őstermelés, sem a kereskedelem nem drágitott, csak valorizált. Ez akkor még nem volt használatos kifejezés, csak néhány hónapos ez, pedig ezek nem csináltak mást, mint valorizáltak. Az egyik oldalon tehát inflációt csinálnak, az állam hivatalosan drágít, az állam hivatalból rontja, higitja a pénzt és ugyanakkor előáll az árvizsgáló-bizottság és megfenyegeti a termelőt és a kereskedőt: ez ugyanaz, amit Barthos t. képviselőtársam egy közbeszólásában évi január hő 11-én, pénteken. Í3Í mondott, hogy legalább is rossz az adminisztráció. Itt minden bizonnyal az adminisztrációban van a baj. (Szomjas Gusztáv: Mindenütt van vizsgálóbizottság, ez természetes!) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy lejáróban van a tanácskozási idő első fele. Amennyiben hosszabbra kivánja nyújtani beszédét, ugy kérem méltóztassék azt most félbeszakítani és délután folytatni. (Horváth Zoltán: Kettőig még beszélhet!) Friedrich István: A Jegybank alapítását én természetesen helyesnek, szükségesnek és sürgősnek tartom, ahhoz minden hozzászólás csakugyan okvetetlenkedés, okoskodás volna és hiába való bajt csinálna. Mit mond azonban a ma publikált jegyzőkönyv a bankra vonatkozólag. Itt a kezemben van magyar fordításban és rendelkezésére bocsátom a nemzetgyűlésnek, Ez sokkal hihetetlenebbnek látszik. Ez egyenesen megállapítja kedélyesen a 2. §. alatt, hogy a bank_ központi bank lesz és főleg a bankok bankjának feladatkörét fogja megállapítani. (Bell Miklós: Állam az államban?) Ma Magyarországon mindenki tudja, hogy ma a bankokráciának épen elég hatalma és befolyása van. Mi a pénzügyi bizottságban kértük a ministerelnök urat és a pénzügyinmister urat is, hogy találjon valamiképen módot arra, hogyha már infláció jön, akkor lehetőleg rövidebb úton jusson a termelő a kölcsönhöz, lehetőleg a bankok kikapcsolásával (Helyeslés.) és a ministerelnök ur azt helyesnek és jónak tartotta. Már most tessék elképzelni, mit jelent az, hogy ez a bankok bankja lesz. (Bell Miklós: Állam az államban!) Itt még fel akarom hivni a t. igazságügyminister urnák a figyelmét arra, hogy talán meg sem tűrhető az, hogy az országban továbbra is tobzódjék az az uzsora, amely most itt folyik. 50 és 100%-os pénzek forognak közgazdasági életünkben; rettenetes uzsora folyik és jól lehet uzsora törvényünk van, ügyészségünk van, de az uzsora ma hivatalból, kormánytámogatással, kormányelnézéssel olyan magas piedesztálra emelkedett, amely egyenesen példátlan, (Rothenstein Mór: Majd benyújtunk egy törvényjavaslatot!) Most méltóztassék elképzelni, hogy akkor, amikor egész közgazdasági életünk főleg azt várja a külföldi kölcsöntől, hogy a magyar bankokráciának ezen uzsorakamat-hálójából magát valahogyan ki tudja szabadítani, megint jön egy jegyzőkönyv, amely azt mondja, hogy ez a bank pedig a bankok bankja lesz. Van még egy abszurdum. (Szabó István (sokorópátkai) közbeszól.) Sajnos, még csak néhány percem van, t. képviselőtársam,^ úgyhogy kénytelen leszek délután is beszélni pár percig, hogy a t. képviselő urat megnyugtassam. Én majd meg fogom önnek magyarázni, t. képviselőtársam, hogy a kisgazdák hol talál iák meg a maguk számitását. Ki fogom mutatni, hogy önök milyen jól fognak járni ezzel a kölcsönnel. (Szabó István (sokorópátkai) közbeszól.) Még egy megállapítás bennem aggályt keltő. Épen a ministerelnök urnák és a pénzügyminister urnák a bizottsági ülésen tett nyilatkozatával ellentétben, ez pedig az, hogy a »bank semmi körülmények között sem nyújthat fedezetlen hiteleket,,— ez nagyon jó és helyes — és nem adhat hosszú lejáratú hiteleket, akár jelzálogra, akár tőkéknek bárminő vállalkozásban és bárminő címen történő immobilizálására«. Ez azt jelenti, hogy az általunk keserves harminc millióval felállított jegybank, a bankok bankja, csak rövid lejáratú kölcsönöket adhat még termelési célokra is. Miért? Mert kell megint egy közvetítőnek lennie, aki ebből a rövid lejáratú kölcsönből hosszú lejáratú kölcsönt csinál, ez megint az a 19*