Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-221

A nemzetgyűlés 221. ülése 1924. tudná használni. Ezt a helyzetet kivánom ja­vitani; nem bánom, akármilyen módon törté­nik is az, Én azt kivánom, hogy amikor fel­emeljük azt a bizonyos összeget, az a hadi­rokkant kapja is azt meg, mert hiszen a köz­mondás is azt tartja: »Aki gyorsan ad, két­szer ad.« Még egy másik hiba is van a hadirokkan­tak és hadiözvegyek illetménye körül, amire nézve határozati javaslatot is fogok benyúj­tani. (Halljuk! jobbfelől.) Van nálam egy fiatal ember, aki a háborúban megrokkant, aki 75 vagy 80 százalékos rokkant. Kap 82.000 korona félévi járulékot. Ez a fiatalember az apjával együtt lakik egy kis nádfödeles viskóban; lé­vén semmije, azt is bérli. De ezt a viskót, mi­után ez is hadiárváké, az árvaszék, mint árva­vagyont nem engedil privát utón kiadni, ha­nem árverést tűz ki a bérbeadására. Tudjuk, hogy az árverésen az árakat felhajtják. Ennek a szegény embernek bérbe kellett vennie azt a viskót, mert hajlék nélkül nem maradhat; ki­bérelte két és fél métermázsa búzáért, amit negyedévenkint fizet. Most jön a kincstári ré­szesedés a házbér után. (Felkiáltások jobbfelől: Hallatlan!) Ő ugyan negyedévenkint fizeti az akkori buzaértékben a haszonbért, de most a kincstári részesedés százezer koronás búza két és fél méterinázsája után kitesz 50.000 koronát, H amikor a 82.000 korona rokkantdíjat kifizetik néki, rögtön levonják belőle az 50.000 korona kincstári részesedést. Ezen nemcsak az a rok­kant, hanem én is felháborodtam és felháboro­dott az egész község, hogy miként lehet ez. Erre nézve kivánom a következő határozati javaslatot benyújtani (olvassa): »Utasitsa a nemzetgyűlés a kormányt egy rendelet sürg'ős kiadására, mely szerint a hadi­rokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák illet­ményeit sem állami, sem semmi más tartozá­sukra lefoglalni, illetve visszatartani nem le­het.« (Élénk helyeslés minden oldalon.) T. Nemzetgyűlés! Még a konszolidáció kér­désével kivánok foglalkozni. Tudom, hogy nem vagyunk azzal sem teljesen megelégedve. De Esztergályos János képviselőtársammal szem­ben rá kell mutatnom arra, hogy azért, ha visszagondolunk a három év előtti időre, én megállapitom — és mindenki megállapitja, aki nem akar ebbe politikai vitát belekeverni, — hogy a konszolidáció terén nagyon sokat ha­ladtunk. (Ugy van! jobbfelől.) Egy szóval sem mondom, hogy meg kell állani; folytatni kell azt, és még nagy harcokat kell vívnunk érte. A konszolidációra nézve kézzelfoghatóbb pél­dát nem tudok mondani, mint hogy 1919-ben nekünk a szánkat nem volt szabad kinyitni, 1920-ban önöknek nem volt szabad: most pedig mind a ketten itt beszélünk (Ugy van! jobb­felől.), sőt már olyasmit is beszéltünk, ami nem is a konszolidációt erősiti meg. (Ugy van! jobb­felől.) Aztán, amikor mi 1920-ban mint képvi­selők ide feljöttünk, csak egy kis darab fekete kenyeret kaptunk jegyre s az is keserű volt. Egész sorozatot mondhatnék el erre vonatko­zólag. Én tehát jó lelkiismerettel állapítom meg végeredményben, hogy, mondom, nem tel­jesen vagyok megelégedve, de a konszolidáció­nak mégis nagyon, de nagyon az utján va­gyunk. (Ugy van! jobbfelől. — Peidl Gyula: Egy-egv bomba zavarja egy kicsit!) Bocsána­tot' kérek, 1918 óta ebben az országban min­denki csak rombolt. Hány év kell ahhoz, amig az országot eb­ből az ötéves rombolásból ujr a fel lehet ét>i­teni? (Ugy vam! jobbfelől.) A gyilkosságokat. évi január hó 11-én, pénteken. 123 tisztelt képviselőtársam, bármely oldalról, bár­mely formában történnek, én is elitélem. (He­lyeslés jobbfelől. — Szomjas Gusztáv: Arra való a statárium!) De van még a kormánynak egy nagy kötelessége. Minthogy, énszerintem, nemcsak bombákkal, ekrazittal lehet gyilkolni és rombolni, hanem sok mással is, (Ugy van! jobbfelől.) ezt a sok más gyilkolást és rombo­lást épen olyan szigorú kézzel kell megfogni, mint amazokat. (Ugy van! jobbfelől.) Mert én gyilkolásnak és romibolásnak tartom azt is, ha valaki csak azért halmoz fel árut, hogy azon dupla nyereséget, nagy vagyont szerezzen, a többi ember pedig hadd koplaljon és nyomo­rogjon. (Ugy van! a szelsőbalol dalon és jobb­felől.) Hiszen a gyermekek azért pusztulnak el, mert a szülők nem tudják őket jól táplálni, nem tudnak nekik cipőt és ruhát venni. Ez igy van a falun is, a városon is. Ebben a fel­fogásban tehát mindakettőnknek osztoznunk kell_ és meg kell állapitanunk, hogy ez is gyil­kolás, ha nem is közvetlenül, de közvetve, mert ennek következtében sok egyén elpusz­tul. Ne^ tessék tehát egyoldalúan beállítani ezt a kérdést, hanem tessék mindkét oldalra nézve •egyforma mértékkel mérni és a kormányt a konszolidáció megteremtésére irányuló mun­kájában támogatni! Akkor hiszem, hogy rövid idő alatt elérjük a teljes konszolidációt. (Ugy van! jobbfelől.) Ebben a feltevésiben az indemnitási tör­vényjavaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps jobbfelől. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Petrovits György jegyző: Farkas István! Farkas István: T. Nemzetgyűlés! (Zaj. — Meskó Zoltán: A kormány nem gartulál neki! — Szabó István (sokorópátkai): legalább egy beszéd, amely nem egyoldalú! — Csontos Imre: Esztergályos, mit nevetsz? Azt nevesd, hogy nem mondtál igazat! — Esztergályos Já­nos: Majd beszélünk! Majd megmondjuk, ki hazudott!) Elnök: Csendet kérek! (Csontos Imre: Esz tergályos hazudott; mert mindig hazudik!) Csontos Imre képviselő urat ezért a kifeje­zésért rendreutáf',om. (Esztergályos János: Majd megmondja k, ki a tojáspanamista!) Esz­tergályos képviselő urat kérem, ne tessék közbeszólni! (Esztergályos János : Megmond­juk, ki a különböző igazgatóságok tagja!) Esz­tergályos képviselő urat másodszor fi>velmez­tetem, hogy maradjon csendben! (Meskő Zol­tán: Forgács azt a beszédet itt is elmondhatta volna! — Esztergályos János: Karczag ur! — Csontos Imre: Hogy Karczag mit fizet, maga tudja! Majd kitanítjuk a becsületre! Vegye tudomásul! — Zaj és felkiáltások a szélsőbal­oldalon: Öreg, ne fenyegessen! — Esztergályos János: Tisztelt kend! A becsületről ne beszél­jen!) Csendet kérek! (Barthos Andor: Ez aztán parlamenti hang! — Esztergályos János: Ami­lyen a mosdó, olyan a törülköző!) Csendet ké­rek képviselő urak! Méltóztassék lehetővé tenni, hogy a felszólaló szónok ur beszédét megkezdhesse ! (Derültség.) Farkas István: T. Nemzetgyűlés! Az előt­tem felszólalt képviselő ur a politikai erkölcs­nek egy külön iskoláját mutatta be nekünk, egy olyan iskoláját, amelyet eddig sem a po­litikai tudomány, sem a gyakorlati politika nem ismert. Azt az iskolát, hogy nincs meg­elégedve a kormánnyal, de a kormány nem fe­lelős semmiért! (Zaj jobbfelől. — Kováts-Nagy Sándor: Már megint csavarja! — Barthos An*

Next

/
Oldalképek
Tartalom