Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-221

124 * A nemzetgyűlés 221. ülése 1924. dor: Ezt nem. mondta senki!) Ezt mondta, feljegyeztem. (Forgács Miklós: Nem ezt mondtam! — Szabó István ( sókor ópátkai): Azt nem mondta egy szóval sem. hanem azt mondotta, hogy nincs megelégedve a helyzettel és a kormány sincs megelégedve! Ne ferditse el!) Egy olyan politikai, egy olyan erkölcsi felfogást alapozott meg tehát itt, (Barthos Andor: Az egész társaság együttvéve nem tud ugy beszélni!) amely teljesen kifejezi a inai korrupt politikai berendezkedésnek egész természetét. Azt mondta az előttem felszólalt képviselő ur: nem az a baj, hogy a kormány rossz, hanem az a baj, hogy az adminisztráció rossz^ és nem a kormány felelős az adminisztrációért, nem a kormány felelős azért, hogy a cigányoktól, a bábaasszonyoktól a forgalmi adóellenőr illetéktelenül hajtja be a forgalmi adót végül pedig kijelenti, hogy ez iránt a kormány iránt bizalommal viseltetik és ezt a kormányt támogatja. Hát, ha valaki azt a tételt állítja fel, hogy a kormányzati ágak egyik vagy másik része helytelen, hogy a kormányzatnak egyik vagy másik dolga olyan, hogy rosszul működik, hogy nem hajtja végre azokat az intenciókat, amelyek a polgárok érdekében valók volnának: akkor nem tudom, hogyan lehet a lábakat felelőssé tenni s hogyan lehet a fejeket kihagyni és hogyan lehet arra az álláspontra helyezkedni, hogy egy olyan kormányzati rendszert támogassunk, amely nem tudja végrehajtani, vagy őszerinte is rosszul, illetéktelenül, igazságtalanul, helytelenül hajtja végre a rendelkezéseket. (Forgács Miklós: Azért hoztam ide, mert a kormány azt nem tudhatja!) Bocsánatot kérek, én megmaradok annál a tételnél, (Állandó zaj jobb felől, — Peidl Gyula: Kifogásolták a közbeszólásokat, most miért nem hagyják beszélni!) hogy az előttem szólott képviselő urnák az volt az álláspontja, hogy a kormány nem felelős, hanem a közigazgatás felelős. Megmaradok ennél és kihasználom ezt a tételt, mert én is állitom, hogy itt van közigazgatás itt vannak más szervek, más tényezők, amelyek nagyobb hatalmak a kormánynál. A kormány tehát nem ura a helyzetnek! (Peidl Gyula: Ugy van!) Forgács Miklós tisztelt képviselő ur ezt a tényt, mint egységespárti képviselő, igazolta felszólalásával. (Felkiáltások jobbfelöl: Ezt nem mondta egy szóval sem! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: De ugy van!) Leszögezem, hogy ő ezt a tényt igazolta, (Peidl Gyula: Ez a felelősségen nem változtat semmit!) hogy a képviselő urnák ez a megállapítása igaz és megfelel a valóságnak. És ha tovább megyünk ezen az okoskodáson, azt kérdezem, miért viseli az egységes-, párt a felelősséget, mikor tudja, hogy a kormány nem ura a helyzetnek? Miért támogatj kormányt az egységes párt, mikor tudja, hogy a kormány nem tud parancsolni a közigazgatásnak'? Hát mik önök, uraim, ott a túloldalon, ha egy olyan kormányt támogatnak, amely nem ura a közigazgatásnak, minthogy a közigazgatás azt csinálja, ami neki jól esik és nem azt, amit a kormányzati politika megkövetel, tehát nem szolgálja a, polgárság", az ország érdekét és az előrehaladást, hanem a szétzüllés tényét? (Szijj Bálint: Mert az az érzésünk, hogy még rosszabb kormány jön!) Hát kérem, ennél rosszabb kormány nem jöhet az önök megállapitása szerint sem, mert csak olyan kormány maradhat meg a helyén, amely kormány ura az állami gépezetnek, ura a közigazgatásnak, amely kormány évi január hó 11-én, péntehen. tud uralkodni. Más kormány nem maradhat, más kormány nem illetékes az ország ügyeinek intézésére. Önök tehát az önök bevallása szerint is olyan kormányt támogatnak, amely nem ura a helyzetnek, (Szili Bálint: Amely kevésbbé rossz.) amely nem tud parancsolni a közigazgatásnak. Forgács képviselő ur beszélt az emigrációról is s itt elmondta a véleményét. Én erről külön fogok beszélni s ott fogok rátérni az ő véleményére. De mielőtt rátérnék, foglalkoznom kell még a tegnapi utolsó szónok, Eckhardt Tibor t. képviselőtársamnak beszédével. Itt néhány megjegyzést kívánok tenni. Eckhardt Tibor t. képviselőtársam a külföldi kölcsönnel kapcsolatban kesergett azon . . . (Zaj a, jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak ! Farkas István: . . . hogy nagy igazságtalanságok történtek Magyarország-gal és ezt a kesergését főleg az a szempont vezette, hogy Magyarország katonai szempontból meg lesz kötve, s Magyarországon azok az erők, amelyek itt az imperialista törekvésekre alkalmasak volnának, le lesznek kötve. Én itt csak meg akarom állapítani, szemben ezzel a felfogással, amelyet ő képvisel, hogy a nacionalizmusnak olyan értelmezése, mint ahogy ő értelmezi, nem jelent mást, mint igazolását Trianonnak, igazolását a háború erőszakos befejezésének, igazolását az országok igazságtalan feldarabolásának. Mert ha nem magasabb szempontokból nézzük a népek és nemzetek közötti viszonyt, ha nem magasabb, átfogó szempontokból nézzük és bíráljak el a kérdést, akkor kétségtlen dolog az, hogy beleesnénk ugyanabba a hibába, amelybe beleestek a győzők. Ez épen Magyarország mai helyzetében olyan álláspont, amely egy cseppet sem alkalmas arra, hogy Magyarországot kiemelje a trianoni béke nyomán előálott nyomorúságból és uj életre keltse. Itt szükséges hangsúlyoznom azt, hogy az a politikai mentalitás, amelyet itt képviselnek, helytelen. Amikor például Gömbös képviselő ur azt mondotta egyk beszédében, hogy kár a pacifista szellemről beszélni, akkor Gömbös képviselő ur igazolja a francia militarizmust, amelyet a nagy-entente tanúsított, akkor alátámasztja erkölcsileg azt az erőhatalmi politikát, amely Magvarországot szétdarabolta. Itt nekünk, szoiiáldemokratáknak, természetesen ebben a kérdésben más a felfogásunk. Az a felfogásunk, hogy a népek, nemzetek ügyeit el lehet intézni erőszak nélkül is, hogy a népek, nemzetek közti ügyeket el lehet intézni a választott bíróságok, döntő bíróságok utján, hogy el lehet azokat intézni anélkül, hogy itt az erőszakot vennék alkalmazásba, tehát el lehet intézni vérontás, pusztítás és gyilkolás nélkül. Ezek azok a magasabb szempontok, amelyeket Magyarországon ma kormányzati politikává, kormányzati politikai elvvé kellene tenni, mert ez az egyetlen helyes álláspont, amelyből lehetne és szabad volna kiindulni. Ezekből a messzemenő, magasabb emberi, tehát magasabb erkölcsi szempontokból kiindulva lehetne az erkölcsi erőt, a felemelkedésnek az erejét, a népek, nemzetek által való megbecsülésnek az erejét elérni. Amikor a világ kultúrája, a világ civilizációja feltétlenül ezen az állásponton van. akkor ezzel a magasabb emberi szemponttal ezt a messzebbmenő világ*civilizációt tudnók a magunk számára megnyerni. Hogy ezek az urak azután nem ezt