Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.
Ülésnapok - 1922-221
A nemzetgyűlés 221. ülése 19 M. küzdeni kénytelen. Távol állott azonban tőlünk, hogy olyan formában terveztük volna annakidején a forgalmi adót, mint amilyen formában azt most behajtják és követelik. Vidékemet — nem tudom más vidéken ugy van-e ez — valósággal ellepték az adódetektivek. A világért sem akarom mentesíteni az adó eltitkolókat, mert az az álláspontom, hogy mindenki fizesse meg a maga adóját, de a forgalmi adó beszedésének az a túlhajtása, ami a vidéken folyik, igazán tűrhetetlen. Annak idején, csak nagy nehézséggel tudtuk rávenni a pénzügyminister urat, hogy bizonyos csoportoknak engedje meg a kisüstön való főzést, hogy bizonyos csoportok összeállhassanak és kisüstöt szerezhessenek be saját termésük kifőzésére, és most azután - mindenki, aki a csoporthoz tartozik, horribilis összegért kifőzheti saját szükségletére a maga termését. Ámde nem egyformán termel mindenki ós nem egyformán járul hozzá a kisüst felállításának költségeihez, tehát nem egyformán fedezi annak kiadásait sem, hanem bizonyos elszámolásnak kell lenni a csoportok között. Most jön a ünánc és elszámolásra kötelezi a csoportot. A csoport joggal hiszi azt, hogy csak annyiban tartozik elszámolni a fináncnak, hogy ellenőrizhesse, nem főz-e több órán át, hogy nem csapja-e be az államot és nem főz-e olyan egyéneknek is, akik nincsenek benn a csoportban. Ezzel azonban nem elégszik meg a finánc, hanem niegállapitja, hogy mennyi a csoport kiadása, azt forgalmi adó alá vonja, ugy hogy 3—400 ezer, sőt 1—2 millió korona forgalmi adót is vet ki a csoportokra. A íinánc azzal érvel, hogy benne van a törvényben, hogy mezőgazdasági terményeknek ipari utón való feldolgozása után forgalmi adót kell fizetni. De hiszen akkor ma-hoinap a lekvár főzéséért is forgalmi adót kell fizetni, ami igazán nevetséges dolog volna, vagy a lisztnek kenyérért való feldolgozása után is forgalmi adót kell fizetni. Nem mondom én, hogy maga a pénzügyminister csinálja ezt, hanem igenis azok a kiküldött közegek, akik nagy összegben megállapított részesedés reményében mindent elkövetnek, hogy részesedéshez juthassanak. Szerintem nem azok az adócsalók, akik becsületesen vezetik ugyan a forgalmi adókönyvei, de esetleg bizonyos kis tévedéseket beismernek, hanem azok, akik a feleket a törvényben meg nem engedett módon valósággal megzsarolják. Mi a jövedelme pl. egy községi szülésznőnek 1 ? A községtől jár neki bizonyos összegű fizetés s azonkivül meg van állapítva, hogy esetenkint minden betegtől mennyit kap. Ez uián a jövedelme után a szülésznőnek forgalmi adókönyvet kell vezetnie, ami igazán nevetséges. (Meskó Zoltán: Csak nem fizet forgalmi adót minden gyerek után? Inkább örülni kellene, hogy forgat! — Derültség.) Jön a finánc, a szülésznő felmutatja neki a forgalmi adókönyvet, amelybe be van vezetve, hogy mennyi összeget vett fel a községtől és esetenkint a betegektől. A szülésznő igazán olyan kevés megállapított összegei kap a községtől és az egyes betegektől is, hogy betegei még külön is adnak neki egy fél mázsa búzát, egy véka lisztet, vagy amennyit megenged az illető erszénye, a szegény ember azt is alig tudja megfizetni, amit köteles. Azt mondja erre a forgalmi adó ellenőr, hogy: hja, a törvényes díjakon kivül még egyebet is kap, tessék tehát az után is forgalmi adót fizetni. Nagyon furcsának találnám, ha, amikor valamely vendéglőbe megyek, oda is utánam jönne az ellenőr és évi jcLfíuár hó ll-én, pénteken. 121 ellenőrizné, hogy mennyi borravalót adok a pincérnek és követelné, hogy az után is fizessek forgalmi adót. Az a szülésznő, aki igazán éhbérért emberbaráti kötelességet teljesit, aki ezt nevetséges összegért teszi, ráadásul még zaklatásnak is ki van téve és meg is büntethetik. Ez tarthatatlan állapot. De itt van egy másik eset. Minden falu végén van cigány és csak örülnünk kell, ha nem lop, hanem tisztességesen és keservesen él. Ilyenek a vályogvető cigányok. Nem lehet azonban minden évszakban vályogot vetni. Télen ráfanyalodik a cigány arra, hogy meg-foltozza a maga módja szerint a hozzá hasonló proletárok cipőit, amelyeket szakmunkás már kezébe se vesz, mert azt mondja, hogy nem ér meg annyit az anyagja, mint amennyit a foldozásáért fizetnie kellene. A cigány összetoldozza-foltozza, ahogy tőle, mint laikustól vélik, mire beidézi a forgalmi adóellenőr és megkérdi a nevét. A cigány azt mondja, hogy Hőri Jánosnak hivják és kisül, hogy még a nevét sem tudja, mert nem Hőri János a neve — ez csak csúfneve, — hanem Horváth János. Azt sem tudja tehát, hogy hogy hivják. Azt mondja neki az ellenőr, maga ennyit és ennyit keres és kivet rá egymillió korona forgalmi adót. Elképed is és nevet is rajta. Kérdezi tőle a házszámot. (Rothenstein Mór: Ezt a rendszert maguk csinálták! — Zaj. — Halljuk ! Halljuk ! jobb felől.) T. képviselőtársaim, mi nem azért hoztuk ide ezt a kérdést, hogy ezzel itt szenzációt keltsünk, hanem azért, hogy meggyőzzük önöket. Mi ezeket ' a kérdéseket pártunkon belül a miniszterekkel szoktuk tárgyalni; nem kívánkozik az ilyesmi a nagy publikum elé, mert hiszen ez nevetsé ges dolog is. Mondom: azért hozzuk ide ezeket, hogy meggyőzzük önöket arról, hogy mi mind tudjuk és helytelenítjük ezeket, azonban nem lehet ezeket a közegeket ilyen könnyen a konszolidáció szolgálatába állitani, még kevésbbé ugy, ahogy azt önök akarják. Különben erre még rá fogok térni. Mondom, kérdezi tőle, milyen házszáma van. Kérem, nekem házam nincs — feleli — a falu végén egy gödörbe csináltam magamnak egy kis kunyhót. írniolvasni egy betűt se tudok, nemhogy a forgalmi adókönyvet vezethetném. Küldjön ide hozzám valakit, hogy vezesse helyettem. (Barthos Andor: Tiszta nevetség!) Én ebben egy hibát látok. Ismétlem, nem azt akarom, hogy az adóalanyok dugdossák el jövedelmeiket és ne fizessenek minden egyes kereseti forrásuk után azok, akik azt végeredményben meg is tehetik. (Szomjas Gusztáv: Ezt szóvá kell tenni és reparálni kell, ez az igazság! — Rothenstein Mór (közbeszól). —Zaj. — Meskó Zoltán: A Móric bácsi az oka neki! — Derültség.) Tisztelt Nemzetgyűlés! Továbbmeg-yek. Amikor most, egy bizonyos időre, félretettük a földbirtoknovellát, mi lett ennek a forgalmi adórendszernek mélyreható következménye? Mindig azt mondják, mit csinál az a nincstelen ember azzal a pár hold földjével, hisz nincs meg az igavonó jószága hozzá. Igazuk is van, akik ezt mondják. De eddig a faluban az volt a szokás, hogy akinek ilyen jószága volt, az elment és dolgozott a szegény zsellérnek. Most nem megy el, mert mindjárt forgalmi adót vetnek ki rá. (Meskó Zoltán: Persze, forgalmazza a földet! —- Derültség.) Megtörtént az egyik községemben, ahol a tanítónő beteg lett és ahol három-négy ilyen fuvarozó is van, hogy mindenki vonakodott orvosért menni, azzal az indokolással, hogy ha egyszer elme17»
