Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.
Ülésnapok - 1922-221
Í20 A nemzetgyűlés 221. ülése 1924. évi január hó 11-én, pénteken. nitás vitájában Csáky honvédelmi minister úrhoz -bizonyos kérdéseket intézett. Beszéde alatt nem voltam benn, csak akkor jöttem be, amikor a honvédelmi minister ur válaszolt Fábián képviselő urnák. Közben, azt hiszem, Klárik képviselő ur közbeszólott, hogy mégis kiugrott a zsidólegény az ablakon, nem tudom, Győrben, vagy hol. Ez abbanmaradt. A beszéd folyamán Csáky honvédelmi minister ur azt mondotta: Most áttérünk a nadrágra. Mivel én a Fábián képviselő ur beszédénél nem voltam benn a teremben, szomszédos képviselőtársamnak odasúgtam, hogy talán a zsidólegény nadrágja maradt ott valahol. Erre mindannyian mosolyogtunk. Ekkor Peyer képviselő ur ideszólt: Mit röhögnek, hiszen gyilkosságokról és ilyesmikről van szó! Bocsánatot kérek, nem akarok abba a hibába esni — és a képviselőtársaim sem akarnak — hogy akkor, amikor gyilkosságról és ember életéről van szó, ha politikai ellenfelünk is, mi azon tudatosan nevetni tudnánk. Röhögni meg egyáltalán nem! (Egy hang jobbfelől: Az a lónak a természete!) Ezt ide kellett hoznom, azonban ne tessék kívánni azt tőlünk, hogy mi tudjuk, hogy önök által nagyrabecsült egyének életéről van szó; mondom, mint embert sajnáljuk, azonban ne kívánják azt, hogy az önök egyéni meggyőződéséhez és érzéseihez alkalmazkodjunk és egyenesen ki tudjuk találni azt, hogy az önök érzelmei mit diktálnak, mert sajnos, nekünk is vannak olyan érdemes vértanúink és annyi veszteségünk, {ügy van ! Ugy van! jobb felől.) akiknek elvesztése felett mi is igen sokszor elkeseredünk és elkeseredésünkben mégsem vádoljuk önöket azért, hogy ebben a mi elkeseredésünkben most nem osztoznak. Csak ezt akartam erről a kérdésről megjegyezni. (Helyeslés a jobboldalon.) Most áttérek felszólalásom tulaj donképen i anyagára. A kölesönüggyel mi nagyon sokat foglalkoztunk. Én magam annak külföldi vonatkozásban való tárgyalásába nem bocsátkozom, nem érzem magamat annyira felhatalmazottnak erre és más gazdasági viszonylatban sem fogok vele foglalkozni, csak speciell a földmivelő népre és a kisgazdatársadalomra nézve én szerintem ebben a kölcsönügybeu aggályos részletekre fogok kitérni. A kölesönüggyel ugy vagyok, mint a háborúvá]. Mikor a háborúban voltunk a fedezékekben, sok hosszú éjszakán összedugtuk a fejünket és azon tanácskoztunk, hogy vájjon az lenne-e a jobb, ha megnyerjük, vagy az, ha elveszítjük a háborút?! Sokszor arra a megállapodásra jutottunk, hogy jobb lenne, ha elveszítenénk, mert így csak az osztrák ül a nyakunkon, akkor pedig a német is a nyakunkra ülne. (Helyeslés o jobboldalon.) A kölcsönre nézve is gondolkozom, hogy mit csináljunk: felvegyük-e a kölcsönt, vagy nem? Mert ha nem vesszük fel, igy még csak kevesebb ellenségünk van és kevesebb adósságunk, de ha a kölesönt felvesszük, tudom, hogy csak a mi adónk és ellenségünk lesz több. (Friedrieh István: Nagyon helyes!) Tudom, hogy mi a pénz természete és már szinte sejtem, hogy itt a fővárosban, mint eső után a gomba, ugy épülnek a fényesebbnél fényesebb bankok. Azt hiszem, hogy ezek már ezt a kölcsönt abba belekalkulálták és a mi adónk lesz csak a több, de a földmivelő-társadalomra ebből egy árva fitying haszon sem fog háramlani. Sajnálattal kell ezt megállapítanom, de ez az én meggyőződésem. (Helyeslés a jobb- és balfelől.) Esztergályos képviselőtársam igen könnyen odavetette, hivatkozva Karcagra, ahol 420 millióból a földre csak 70 millió adó esett, hogy a föld nem fizet adót. így beállítani ezt nagyon szép, azonban ennek az ellenkezőjét nemcsak állítom, hanem bizonyítom is. A föld három év óta nem tesz egyebet, mint fizet. Először fizetett vagyonválságot, mely progresszive emelkedett egészen 20%-ig. Hát kell még ennél nagyobb adót a földre róni. Azután jött a háborús nyereségadó, majd a vagyon- és jövedelmi adó a buzavalutaadó. Hát, ha a föld tulajdonosának semmit sem kellene beszereznie, hanem mindent maga tudna termelni, ez az adótömeg akkor is elég volna. Furcsán állítják be, hogy a termelő nem fizet fogyasztási adót. Én ép ugy megfizetem minden után a fogyasztási adót, mint a fővárosi, illetőleg az ipari lakosság, egyedül a kenyér után nem, (Erdélyi Aladár: Amivel dolgozik, még azután is!) sőt még sokkal nagyobb százalékban fizetem meg, mert ha egy szekeret kell vennem, annak ára 3 millió korona; tessék kiszámítani, milyen horribilis összeg ennek a forgalmi adója. Hozzájárni ehhez, hogy 3— S holddal biró embernek épen ugy meg kell vennie ezt a 3 milliós szekeret, mint annak, akinek 100 hold földje van. Az állatforgalom, a só, a hus, a cukor, a csizma, a gyufa és a rongy ruhák után a falusi fogyasztóknak épen ugy fogyasztási adót kell fizetniök, mint a városiaknak. Nem áll tehát az, hogy a föld tulajdonosa nem fizeti meg ugyanazt az adót, mint más adóalany. Nem mondom én, hogy a munkásság nines megterhelve fogyasztási adókkal, igenis nagyon meg van terhelve, de ha kérdezem. a kereskedőket, hogy mi okozza a drágaságot, azt mondják, hogy annak nem egészen a forgalmi adó és a fogyasztási adó az oka, hanem vannak annak más okai is. Kérdeztem egy ke reskedŐt, hogy mi az oka annak, hogy 15.000 korona a vászon méterje és azt válaszolta, hogy csak nem szamár olcsóbban adni, amikor, ha a pénzt kosztba adná, ugyanannyit, vagy még annál többet kapna utána, mintha áruba fekteti és eladja. Ez is egyik oka a nagy drágaságnak; sőt megállapítom és határozottan állítom, hogy a legnagyobb drágaságot Magyarországon a kosztpénz csinálja, mert ezt minden kereskedő többé-kevésbé belekalkulálja az árakba, (Barthos Andor: Ez már csak következése a sok banknak!) Nagyon furcsának tűnik fel előttem, hogy, amikor egy falusi asszony a tojást 50 koronával, a tejet pedig 100 koronával drágábban adja, őt árdrágításért becsukják, amikor azonban kölcsön kér, nem tudom hány ezer koronát — erre nézve dokumentumok vannak a kezemben, — a kölcsönadó először levon 10% kamatot, azután felszámit még 20%-ot, meg nem tudom még, mi mindent, ugy hogy, ha az a szegény ember 500.000 koronát vesz kölcsön, — ami ma nagyon csekély összeg, egy kabátot sem tud rajta venni, — ugy pont a felét kapja csak meg. Ezzel szemben nem intézkedik a törvény, ezt szabadon meg lehet csinálni, pedig mégis csak a törvény kellene, hogy gátat vessen ennek a túlhajtott üzleti kilengésnek, amely a polgári, de nem tudom, milyen hasznon felül is dolgozik. Legtöbb esetben nem ez csinálja a drágaságot. Áttérek a forgalmi adóra... Amikor megszavaztuk, minket vádoltak miatta. Tudjuk azonban, hogy egy állam nem tarthatja fenn magát adók nélkül, különösen nem egy olyan állam, melynek olyan kiadásai vannak, mint amilyenekkel a magyar pénzügyi kormányzat