Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-220

A nemzetgyűlés 220. ülése 1924. a joga, akkor, amikor az ő mandátumát a bizottság- megsemmisitette. Ez példa nélküli eset a magyar parlamentarizmus történetében. Nem tudom mi ennek az oka. Felemlitem egyúttal, hogy még több ilyen mandátum is van, t. i. a biráló bizottság máitöbb mandátum sorsát eldöntötte, de azokra nézve se terjesztette elő jelentését, azoknál azonban kevésbbé súlyos a dolog, mert nem mandátum megsemmisítéséről van szó. Igen kérem az elnök urat. hogy Wolff Károly képviselőtársunkat utasitsa arra, hogy elnöki kötelességét vé^re teljesitese. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök: Amint a most felszólalt Pikler Emil képviselő ur beszédjéből kivettem, ő az elnöki napirendi javaslattal szemben napirendi javaslatot nem tett, ő csak felszólitotta az elnökséget arra, hogy utasitsa a IV. számú biráló bizottság elnökét, hogy Jánossi Zoltán mandátumának megsemmisitését jelentse be. Az elnökségnek ezt a felhivást teljesiteni módjában nem áll, mert a házszabályok minden rendelkezésének egybevetett tartalma szerint a bizottságok nem áz elnökségnek rendelkezése, hanem közvetlenül a Háznak rendelkezése alatt állanak, utasításokat csakis a Háztól fogadhatnak el és felhivasokat csakis a Ház intézhet hozzájuk. Ennek módja csak az lehetne, ha a Ház utasítaná a bíráló-bizottságot. (Felkiáltások bal felől: Utasítjuk!), hogy Jánossi Zoltán mandátumára vonatkozóan tegyen előterjesztést. Erre vonatkozóan az elnökségnek igenis, van ingerenciája, nevezetesen a Ház ezt az utasítást az elnökség felhívása vagy felszólítása folytán megadhatja, azonban ez ideig az elnökség nem látta indokoltnak azt, hogy ezt a felhivást intézze a Házhoz. (Pikler Emil: Fél év után !) E szerint, minthogy az elnökség napirendi javaslata ellen felszólalás nem történt, azt elfogadottnak jelentem ki. (Zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) Mayer János képviselő ur személyes megtámadtatás cimén kért szót. {Zaj.) Mayer János: T. Nemzetgyűlés! Tisztelettel bocsánatot kell kérnem a t. Nemzetgyűléstől, hogy meggyőződésem és Ízlésem ellenére a nemzetgyűlés drága idejét és szives türelmét személyes kérdésben vagyok kénytelen igénybe venni, azonban a tegnap délutáni ülésen Esztergályos képviselő ur olyan minősíthetetlen módon aposztrofált engem, hogy az ő kijelentéseihez kénytelen vagyok néhány rövid megjegyzést fűzni. (Zaj — Elnök csenget.) Egyik szomszéd községemben volt egy nyelvességéről és ledércségéről hires asszony, aki egy alkalommal a falu legerkölesösebb asszonyát, — hogy komprommitálja és befeketítse, — nyílt utcán leringyózta. Nagyon természetes, hogy a sértett asszony jogos felháborodásában erélyesen utasította vissza ezt a sértést azzal, hogy hogyan meri őrá azt mondani, mikor a sértő az, aminek a sértettet nevezi. A sértő erre azzal felelt, hogy az egész világ tudja, semmi az, amit ő mondott. Ez az eset jutott eszembe akkor, amikor a reggeli lapokból és később a gyorsírói jegyzetekből azt a minősíthetetlen támadást, azt az úgynevezett politikai nyelvelést olvastam, melyet Esztergályos képviselő ur velem szemben elkövetett. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Esztergályos képviselő ur órák hosszán át vakmerően rágalmazott itt, tisztelettel kérem tehát a t. képviselő urat, ajándékozzon meg legalább két percig türelmével, hogy a súlyos sértésekre röviden válaszolhassak. (Bálijuk! Halljuk!) Esztergályos képviselő ur beszédének bevezető részében az egységespárt keresztény erkölcsi alapjával foglalkozott és megállapította, hogy ez a párt nem áll keresztény erkölcsi alapon. Ezen évi január hó 10-én, csütörtökön. 115 állításának igazolására azt a szörnyű esetet hozta fel, ami a folyosón tegnap délben történt. Szerinte ugyanis az történt a folyosón délben 12 órakor, hogy az egységes párt egyik befolyásos képviselő tagja nagyatádi Szabó István földmivelésügyi minister urat arra kérte, (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Nem is voltam akkor a Házban?) hogy Légrády Géza szolgálatonkivüli századost a Tojáskiviteli Társaság igazgatósagába kinevezze. (Farkas István: Telefonon kérték a ministert!) A gyorsírói jegyzetek szerint később azt mondta a képviselő ur, hogy az az illető befolyásos képviselő arra kérte a földmivelésügyi ministert, hogy nevezze ki Légrády Géza nyugalmazott huszárszázadost a konkurrens céghez igazgatósági tagnak; majd később e szörnyű erkölcstelenség feletti elkeseredettségében belesüvi tette az ülésterembe a nagy leleplezést, hogy ez a befolyásos képviselő Mayer János tőzegminister volt. (Barthos Andor: Koppant szellemes! Zalaegerszegi szellemesség! — Kuna P. András: Féltik az üzletet!) Ugy ahogy ezt a kérdést a képviselő ur beáll itotta. iiz a egimpertinensebb, leginfámisabb, legminősithetetlenebb és törvényhozóhoz nem méltó rágalom. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ha egy törvényhozó valamit mondani akar, ha valaki támadni akar. legyen tisztában a tárgyával, tudja, hogy mit mond, tudja, hogy hogyan és miért támadjon meg valakit és hogy kik azok, akik az ügyben érdekelve vannak. En a földmivelésügyi minister úrral a tegnapi napon nem találkoztam, vele nem is beszéltem, tehát nála nem protezsálhattam, aminthogy nem is protezsáltam senkit semmiféle cég igazgatósági tagjául. De különben nem is tartozik a földmivelésügyi minister ur resszortjába az, amit én kértem. Elmondom, hogy mi is történt tulajdonképen. (Rothenstein Mer: Hát mégis kért? — Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Móric!) Az történt, hogy felkeresett engem itt, a folyosón Légrády Géza, szolgálaton kívüli huszárszázados, régi jó barátom és arra kért, hogy őt, aki egy baromfi- és tojás export-import vállalatnál helyezkedett el, protezsálnám a közélelmezési ministeruel, hogy a Tojáskiviteli Tanácsba őt nevezze ki. A Tojáskiviteli Tanács baromfi- és tojás-exportőrökből és importőrökből van összeállítva, (Esztergályos János: Én hozzám nem is mernének ilyesmivel jönni ! — Zaj a jobboldalon.) ott nincsenek is igazgatósági tagok, hanem a Tojáskivi teli Tanács az a szerv, melynek véleményét a közélmezésügyi minister ur kiviteleknél meghallgatja. Végtelenül örülök, amikor eddigi hivatásukból kiesett volt katonatisztjeink el tudnak helyezkedni, (Helyeslés a jobboldalon.) a maguk erejéből gondoskodni tudnak magukról, és meg tudják alapozni exisztenciájukat. (Szomjas Gusztáv: Ha Schwartziiak hívnák, nem volna baj ! — Rothenstein Mór: Ajánlotta, vagy nem ajánlotta?) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Mayer János: Sokkal jobban szeretem, ha volt katonatisztjeink ilyen módon helyezkednek el, mintha bombagyártáson, puccsokon, exeessusokon és más ilyen dolgokon törik a fejüket. (Beck Lajos: Inkább tojást gyártsanak!) Szives készséggel támogatok minden katonatisztet, aki a saját erejéből akar és tud elhelyezkedni, abban a törekvésében, hogy exisztenciáját bárhol is megalapíthassa. Csak arra kérem Esztergályos képviselő urat és azt a pártot, amelyhez ő tartozik, . . . (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek a jobboldalou képviselő urak! Mayer János: . . . hogy az erkölcsi alapot, amelyen ők állanak, sohase sértsék meg súlyo-