Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-220

116 A nemzetgyűlés 220. ülése 1924. sabban, mint ahogy én megsértettem akár a polgári, akár a politikai erkölcsöt azzal, amelyet elkövettem. Minthogy nem volt itt a házban a közélelmezésügyi minister ur, telefonon szóltam hozzá, hogy abban az esetben, ha az senkinek érdekét nein sérti és módjában áll megtenni, tekintettel arra, hogy semmiféle haszon eléréséről nincsen szó, az illetőt nevezze ki. Ennyi történt és semmi egyéb. (Szomjas Gusztáv: Ugy látszik, kihallgatták!) A közélelmezésügyi minister ur azt válaszolta nekem telefonon, hogy utána fog nézni a dolognak, és amennyiben módjában áll, kérésemet teljesíteni fogja. Nem akarok itt foglalkozni azzal a szomorú ténnyel, hogy egy óra múlva már visszaadták ezt a szónokló szociáldemokrata képviselőnek, és hogy a képviselő ur volt olyan könnyelmű, hogy anélkül, hogy tudta volna, miről van szó, konkurrens vállalathoz való igazgatósági taggá történt kinevezésről beszélt olyanformán, hogy hallott valamit harangozni, de nem tudta, hogy mit. Én az összes szociáldemokrata szónokokat mindig érdeklődéssel hallgatom, amikor elveiket, program m jukat és törekvéseiket objektíve fejtegetik, még akkor is. ha azokkal egyet nem értek. Esztergályos képviselő ur azt felelte Szijj Bálint t. képviselőtársamnak egy közbeszólására, hogy nem a mucsai nagykocsmában van. Hát az a hang, amelyet a képviselő ur megütött, a mucsai nagykossmába való, de nem méltó a törvényhozóhoz, az a viselkedés pedig, amelyet velem szemben tanusitott, szocialista képviselőhöz, nem törvényhozóhoz illik, mert a leghitványabb cucilistáskodás az, amit velem szemben elkövetett. (Farkas István: A kijárás, az becsületes dologi - Nagy zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Hát ez kijárás volt? Kikérem magamnak! Ez nem kijárás volt! Ne beszéljen itt kijárásról! Én nem szoktam kijárni! Vegye ezt tudomásul a t. képviselő ur! (Folytonos zaj.) Ne beszéljen nekem kijárásról! Önöktől semmiféle tekintetben erkölcsi kioktatást nem fogadok el és nem fogad el ez a párt UFolytonos nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Mayer János: Önök nem állanak azon az erkölcsi alapon, hogy másokat erkölcsi kioktatásban részesítsenek. (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon: Szégyen! Gyalázat!) Elnök: Csendet kérek a jobboldalon. Mayer János: Be is fejezem felszólalásomat. (Kothenstein Mór: Kéz kezet mos! — Nagy zaj a jobboldalon. — Szomjas Gusztáv: Alávalóság! Haszna volt belőle ? (Nagy zaj a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek a baloldalon is, képviselő urak! Mayer János: Befejezem felszólalásomat. Nem veszem rossz néven és nem veszem sértésnek azt, amit Esztergályos képviselő ur reám mondott, mert az a meggyőződésem, hogy morális szempontból gyengén van felvértezve az, akiről az ilyen minősithetetlen rágalom lenem pereg. Csak azért voltam bátor mindezeket megjegyezni, hogy a nemzetgyűlésnek azok a tagjai, akik a dolog felett talán gondolkoztak, kellően tájékozva legyenek annak az értékéről,, amit Esztergályos képviselő ur elmondott. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: Sándor Pál képviselő ur személyes megtámadtatás címén kér szót. A szó a képviselő urat megilleti. Sándor Pál : T. Nemzetgyűlés! Január 3-án az ez évi első ülésen (Zaj. Halljak ! Halljuk ! jobbfelőL) köztem és Gömbös Gyula t. képviselőtársam között túlfűtött levegőben egy incidens fordult elő. Az incidens a következő volt : »Gömbös Gyula : Mikor Tremmel Mátyást a évi január hó 10-én, csütörtökön. sachterkés leölte, nem szóltak ellene.« (Lendvai István : Ugy van !) Erre nagy zaj és épen ugy mint most. elhangzott ugyanabból a szögletből az »Ugy van« {Derültség jobbfelöl.) Majd a napló szerint Pikler Emil képviselő azt mondta volna : »Hazugság !« Azt hiszem, itt tévedés van. Lehet, — én nem tudom — hogy Pikler képviselő ur is használta ezt a kifejezést, tény azonban, hogyha nincs is a naplóban én mondtam. Ünnepélyesen kijelentem azonban, hogy ezzel nem akartam Gömbös Gyula képviselőtársamat megbántani, csak magára a tényre, arra az állitásra, hogy sachterkés ölte le Tremmel Mátyást, mondtam, hogy hazugság, sőt, ha jól emlékszem, még azt is hozzátettem, hogy a demagóg sajtótól átvett hazugság. Bátran mondhattam ezt, t. Nemzetgyűlés, mert minden alkalmasabb arra. hogy valakit leszúrjanak vele, mint a sachterkés. Egyebekben én épen ugy sajnálom azt a szegény katonát, mint Gömbös képviselőtársam, és ha azt a megjegyzést tettem is, hogy hazuság, a legkevésbé vehette ezt magára Gömbös Gyula t. képviselő ur, akinél nagyon csodálom, hogy ő, aki minden felszólalásánál tanúsítja azt a fegyelmet, amit előző pályáján egész életében tanult, olyan könnyen, anélkül hogy meggyőződött volna róla, azt mondotta, hogy sachterkés ölte le a szerencsétlen Tremmelt. T. Nemzetgyűlés! Amint mondtam, ünnepélyesen kijelentem, hogy Gömbös Gyula t. képviselőtársamat megbántani nem kivántam, nem azt akartam mondani, hogy ő hazudik, hanem csak azt. hogy egy hazugságot könnyelműen átvett. (Helyeslés.) Elnök : Kiss Menyhért képviselő ur személyes megtámadtatás címén kért szót. A szó a képviselő urat megilleti. (Zaj. Halljuk ! Halljuk ! — B. Podmaniczky Endre : Most következik a mosakodás!) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Kiss Menyhért : T. Nemzetgyűlés ! Pakots József t. képviselőtársam tiltakozott ellene és hazugságnak jelentette ki azt, hogy én indemnitási beszédemben őt is megemlitettem azon képviselők között, akik annak idején az Ulain-féle pörbe bele voltak keverve, akik tudtak róla, s akik az egyes fejleményekről — tehát ugy a halállistáról, mint a ministeri listáról — és általában az ügy minden részletérői állandóan értesülve voltak. Ezt a kijelentésemet ő hazugságnak minősítette. T. Nemzetgyűlés! Nem tehettem mást, elmentem az ügyészséghez és hiteles másolatban beszereztem azon jegyzőhönyveket, melyek alapján Pakots József képviselőtársamat is megemlitettem. Bátor leszek a legrövidebben először magának Döhmel Fritznek vallomásából a Pakots József képviselőtársamra vonathozó részt felolvasni. Döhmel Fritz ezt mondja (olvassa): Vázsonyi Jánosnak ismételten jelentést tettem október végén és november havában munkám eredményéről. Ezeknél a megbeszéléseknél többször jelen volt Pakots képviselő is, aki állítólag Bethlennek továbbította jelentésemet. (Zsirkay János: Ezt Döhmel mondjál — Lendvai István: Önöknek csak szavahihető! — Zaj balfelöl.) Elnök: Lendvai István képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Kiss Menyhért: Ugyancsak Döhmel mondja (Olvassa.): »Megfelel a valóságnak az. hogy én kiküldetésemet önmagam által készített müncheni levelekkel igazoltam. Ez Vázsonyi Jánossal és Pakotssal történt megbeszélésem folyománya volt.« (Zsirkay János: Ezt Döhmel mondja ! — Derültség.) »A szükséges levélpapírt magam nyomtattam, feliratunk a következő: »Deutscher Kampfbund München«. Szóval az a szó. hogy