Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.
Ülésnapok - 1922-218
6 A nemzetgyűlés 218. ülése 1924. évi január hó 8-án, kedden. deficit nagyobb-e, vagy* kisebb, hanem meg kell nézni annak a budgetnek ugy a kiadási, mint a bevételi oldalán az összes tételeket. Már pedig meg kell állapitanom, hogy, ha igaz is az, hogy Ausztria esetében a deficit percentuációja talán nagyobb volt, a javítások ennek ellenére sokkal könnyebbek voltak, mert hiszen a kiadási oldalon szerepeltek részben olyan kiadások, amelyek a magyar kiadási oldalon egyáltalában nem szerepelnek és az állami adminisztráció szempontjából feleslegesek, szerepeltek pedig olyan mérvben, mely mérvet csakis Ausztriának akkori belső politikai helyzete indokolt. Hiszen, ha csak a tisztviselőkérdést nézzük, azt látjuk, hogy Ausztria tisztviselői létszáma horribilis nagy volt, sőt a rekonstrukciós programm végrehajtása után is Ausztriának aránylagosan több tisztviselője lesz, mint Magyarországnak most, a rekonstrukciós programm végrehajtásának megkezdése előtt van. Ha azt nézem, hogy Ausztria tisztviselőit az indexrendszer alapján fizette és fizeti, (Drozdy Győző : Egész Amerikát nem adminisztrálja annyi tisztviselő, mint Magyarországot ! — Peidl Gyula : Ttt meg kiéheztették a dolgozókat ! És ezt folytatják !) ha azt nézem, hogy Ausztria kiadásai között a munkanélküli segélyek horribilis kiadásai szerepeltek, akkor meg kell állapitanom, hogy a rekonstrukció a kiadások apasztásával mindenesetre sokkal könnyebb volt, mint Magyarországon. De ugyanez áíl a bevételekre nézve is. Megállapítom, hogy Auszria (Peidl Gyula : Itt is adtak a munkanélkülieknek ezelőtt !•) akkor, amikor a rekonstrukciós munkát náluk megkezdték, sok tekintetben sokkal kisebb adótételekkel dolgozott, mint amilyenekkel dolgozik ma Magyarország és nem vezetett be olyan uj adókat, mint amilyeneket Magyarország időközben bevezetett. De látszólagos érv a pénz elértéktelenedésének az érve is. Ez igaz lehetett és látszólag igaz volt talán ezelőtt egy évvel, de ez az igazság, sajnos, szünőfélben van, (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon : Halljuk ! Halljuk ! jobb felől.) mert valutánk értéke azóta erősen leszállott az osztrák valuta értékéhez, és ha nem a zürichi kurzust, hanem a Bécsben jegyzett kurzust nézzük, ez a differencia úgyszólván, eltűnt. (Propper Sándor : A vásárcsarnok jegyzi a leghívebben az árfolyamot ! •— Zaj. Elnök csenget.) A legszembetűnőbb s a legmegkapóbb talán a gazdasági autarhiára alapított érv téves volta. Az bizonyos és igaz, hogy Ausztria saját magát élelmezni nem képes, az is bizonyos, hogy Ausztria például szén tekintetében teljesen a külföldi importra van utalva, ezzel szemben azonban vagyok bátor rámutatni arra, hogy a nyerstermények tekintetében Magyarország más irányban épen olyan hiányt szenved és épugy rá van utalva a külföldre, mint Ausztria. Hiszen elég talán, ha azt mondom, hog}?- Magyarországnak fája egyáltalában nincsen, hogy még a tűzifa nagy részét is a külföldről kénytelen importálni, hogy elvesztette összes vasbányáit, mig Ausztria rendelkezik vas felett, s hogy bár Magyarországnak van szene, de ezzel szemben nincs meg az azt esetleg pótló viziereje, amely hogy milyen eredménnyel használható ki és milyen eredménynyel pótolhatja a szénbányák produktumait, azt látjuk Ausztriában, Azt lehet tehát mondani, hogy köztünk és Ausztria között már ebben a tekintetben is különbség van, (Rothenstein Mőr : Nagy különbség ! — Halljuk ! Halljuk 1 jobbfelől.) ez azonban részben Ausztria, részben Magyarország hátrányára van meg. Minden más tekintetben azonban a mérleg Ausztria javára billen. Ausztriának megvan a maga nagy ipari felkészültsége, megvannak nagy ipari gyárai, melyeknek segítségével nagy ipari tevékenységet fejt ki, Ausztriának megvannak nagy jövedelemforrásai, melyeket a közvetítő kereskedelem révén aknáz ki, (Sándor Pál : A mi hibánkból !) és a százados összeköttetések, melyeket Ausztria a múltban létesített, a jövőben is érvényesülni fognak abban a percben, amikor Közép-Európában a kereskedelem szabadsága újból helyreáll. Ausztriának megvan az erős, a Magyarországénál sokkal hatalmasabban, sokkal jobban kiépített bankszervezete, mely sokkal több és hatékonyabb tőke felett rendelkezik, mint a mi bankszervezetünk. Mert a legnag) T obb különbség köztünk és Ausztria között abban a tekintetben van, hogy mig Ausztria tőkeerős ország, addig Magyarország tőkeszegény ország, mely már a múltban is el volt adósodva a külföldön, és amely a maga erőforrásait a jövőben is csak a külföldi tőkék beözönlésével és azoknak segitségével lesz képes kiaknázni. Ennek a következménye az, hogy Ausztria és Magyarország gazdasági mechanikája úgyszólván teljesen különböző és egymástói eltérő. Míg ugyanis Ausztria tőkéi az iparban, a kereskedelemijén, a vállalatokban, a nemzet fő jövedelmi forrását képező foglalkozási ágakban évenkint gyakran megforgathatok, addig a tőkeszegény Magyarország, melynek fő nemzeti jövedelme a földből van, melynek fő nemzeti tőkéje a föld, ezt a tőkét évenként csak egyszer forgatja meg. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) és ha szerencsétlenség ér bennünket, ha rossz termésünk van, nem segít rajtunk sem külföldi kölcsön, sem egyéb külföldi segítség, abban az évben szegények vagyunk, szegény az állam és nehezen bírja teljesíteni kötelezettségeit. (Rupert Rezső : Azért kellene takarékoskodni !) Magyarország és Ausztria között azonban — mint minden agrárés ipari állam között — az árfejlődés az utolsó években bizonyos eltolódást mutat. Mig ugyanis az utóbbi években az agrártermékek világpiaci ára alig emelkedett, addig az iparcikkek ára lényeges emelkedést mutat. Mi ennek a következménye ? Ennek a következménye az, hogy mig Ausztria a múltban egy bizonyos kvantumu iparcikkel volt kénytelen élelmét, melyet külföldről importált, megfizetni, ma csekélyebb kvantumu iparcikkel fizetheti meg ezt az importot. Viszont Magyarországnak, hogy az iparcikkekben mutatkozó behozatali szükségleteit fedezhesse, több nyersterményt kell ugyanabban az időben exportálnia. Magyarország ennek folytán szegényebb ország lett, ceteris paribus eltekintve mindattól, ami körülöttünk és a mi rovásunkra a békeszerződések következtében történt. Sajnos, félnünk kell attól, hogy ez a fejlődés nem időleges és épen mezőgazdasági téren esetleg olyan krizis alakulhat ki, ami Magyarországot még sokkal szegényebbé teheti és még inkább elveheti Magyarországtól azokat az erőforrásokat, amelyeknek segitségével közgazdasági és pénzügyi életét meg-
