Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-218

A nemzetgyűlés 218. ülése 1924. évi január hó 8-án, kedden. 7 szilárditani akarja. Hiszen elég, ha rámutatok arra, hogy a háború alatt a»z amerikai államokban, a délamerikai, de északamerikai államokban is ugyanakkor, amikor mi Középeurópában nem tudtuk kellően élelmezni a lakosságot, a mezőgazdasági termelést nagy fokban kiterjesztették, úgyhogy ma Dél- és Észak-Amerika sokkal több búzát és más nyersterményt produkál, mint a háború előtt. (Sándor Pál : Oroszország elmaradt !) Elég az, hogy Oroszország a maga rekonstrukciója folytán újból megjelenjék a világpiacon és máris kész az a krizis, amitől az agrárállamoknak félniök kell, különösen az olyan agrárállamoknak, mint Magyarország, amelyek a külfölddel szemben amúgy is nagy mértékben el vannak adósodva. Azt mondják, hogyha csekély is az az összeg, amivel Magyarország rekonstrukciójának segítségére sietnek, majd jönnek a magántőkék és megtermékenyítik ennek az országnak termelését. Látjuk ezt elsősorban Ausztriában, ahol a fizetési es kereskedelmi mérleg passziváit elsősorban az ilyen magántőkéknek beözönlése egyenlíti ki. (Hebelt Ede : Nálunk kitoloncoltat ja őket a belügyminister !) Ebben a tekintetben is különbség van az ipari és agrárállamok között, mégpedig az agrárállamok hátrányára. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Mert a külföldi tőkék könnyen el tudnak helyezkedni meglévő nagyipari, kereskedelmi vagy bankvállalatokban, ellenben egy agrárállamnak agrártermelését igen nehéz külföldi tőke segítségével iábraállitani. Ahhoz elsősorban az kell, hogy a jelzáloghitel megint lehetővé tétessék, hogy a jelzáloglevelek a külföldön eladhatók legyenek ; márpedig ne áltassuk magunkat, még sok idő fog eltelni, amig a magyar jelzáloglevelek régi jó hitelüket visszanyerve, a külföldi piacon elhelyezhetők lesznek. Tehát ebben a tekintetben is van különbség agrár- és ipari állam között, de az agrárállam rovására. Kifejtettem ezeket azért, mert óva intenék attól, hogy amikor a népszöyetség Magyarország hóna alá akar nyúlni, Magyarország közgazdasági és pénzügyi életét rekonstruálni kivánja és éhez a külföld segítségét megnyeri számunkra, ugyan akkor Magyarország terhére oly fizetések állapíttassanak meg, amelyek a rekonstrukcióval semmi kapcsolatban nincsenek, sőt ellenkezőleg a rekonstrukció ütemét, gyorsaságát és sikerét csak veszélyeztetnék. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) A reparációkról kivánok pár szót szólani. (Halljuk ! Halljuk !) Elismerem, hogy itt is különbség van köztünk, a mi helyzetünk és Ausztria helyzete között, itt is, sajnos, a mi hátrányunkra. Amint méltóztatnak tudni, Ausztria esetében a kölcsönt a vele szembenálló államok garantálták. Előzetesen pedig Ausztria a külföldtől úgynevezett segélykölcsönöket vett igénybe, amelyek meglehetősen nagy összeget tesznek ki. Ez a két körülmény, ha nem is állapíttatott meg Ausztria terhére a húsz évi amortizációs idő alatt reparációs összeg, reá nézve nem jelentett veszélyt, mert hiszen, ha a reparációs bizottság olyan magas összeget állapított volna meg, vagy állapítana még meg a jövőben Ausztria terhére, amelyet Ausztria nem képes megfizetni, ebben az esetben a garantáló államok fogják ezt is megfizetni. A garantáló államoknak garanciája lép ekkor érvénybe ugy, hogy ezek az államok, minthogy nemcsak garantáló, hanem többé-kevésbé a réparációra igényt tartó államok is, saját maguk volnának kénytelenek a reparációt megfizetni. Ausztria esetében tehát — ezt elismerem, és ez különbség köztünk Magyarország hátrányára — nem származhatott abból semmiféle veszély, hogy a reparációs bizottság az amortizáció egész idejére a kérdést nem rendezte. Ebből a meggondolásból indult ki a népszövetség pénzügyi bizottsága, amikor utalva erre a különbségre, szükségesnek deklarálta, hogy ez a kérdés Magyarországgal szemben az amortizáció egész idejére rendeztessék, és kimondta jelentésében azt, hogy az összes béketerhek az ő felfogása szerint az alatt a húsz évi idő alatt, amely alatt a felveendő kölcsön amortizálandó, tiz millió aranykoronáról magasabb összegben ne állapíttassanak meg. Nyilvánvaló, hogy a népszövetség pénzügyi bizottsága ezzel egyfelől a kölcsönadók érdekeit, másfelől azonban Magyarország szanálásának programmját és e programra végrehajtásának érdekeit is védeni akarta. Tehát jóindulat vezette a népszövetség pénzügyi bizottságát, amikor ezt a megállapítást felvette. Kitűnik ez abból is, hogy ezt a határozatát még további részletekkel is körülbástyázta, amennyiben azt mondta, hogy mindenekelőtt két és fél évig, amig maga a rekonstrukció és a programm végrehajtása tart, Magyarország semmiféle reparációt ne fizessen, kivéve azokat a szénszállításokat, amiket amugyis teljesítettünk már a múltban és teljesítünk a jelenben is. Kimondta azután azt, hogy a következő tizenhét és fél évben az ezen a címen fizetendő összegek átlagosan évi tízmillió aranykoronánál többet ne tegyenek ki, a kezdő években azonban ennél az összegnél lényegesen kisebbek kell, hogy legyenek. (Horváth Zoltán : A végösszeg mennyi ? — Kova s-Nagy Sándor : Számítsák ki ! — Zaj. — Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) Amennyiben pedig a szénszállítások 1926-ban megszűnnek, a büdzsében erre beállított, körülbelül két és félmillió aranykoronát kitevő összeg attól a perctől fogva esetleg a kölcsön gyorsabb amortizációjára lesz fordítandó, ha azt a hitelezők követelik. (Rassay Károly : Tiszta, jószándéku emberek !) Ugyanakkor pedig kimondta azt, hogyha a kölcsön húsz évnél hamarább amortizáltatnék ezen amortizációs alap létesítése folytán, a tízmillió korona évi összegnél több akkor sem fizetendő, végig a húsz év keretén belül, az utolsó években sem. Mindebből az látszik, hogy a népszövetség pénzügyi bizottsága bizonyos védelmet kivánt ezen intézkedések által nyújtani egyfelől a hitelezőknek, másfelől pedig a programm végrehajtásának. Nem az a cél vezette, hogy Magyarország terhére reparáció állapittassék meg. (Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon. — Farkas István : Sovány eredmény !) De tisztában kell lennünk azzal, hogyha egyszer a népszövetség pénzügyi bizottsága azt deklarálja, hogy ezen amortizációs időszak keretén belül mi is elbírjuk ezt az összeget, akkor a reparációs-bizottság ennél kisebb összeget semmiesetre sem fog megállapítani. Épen ezért a magyar kormány a maga részéről fentartással élt és nem fogadta el azt a jegyzőkönyvet, illetőleg azt a jelentést, amelyben ezek a kijelentések foglaltatnak, hanem kifejtette a maga álláspontját. Kifejtette elsősorban azt, hogy ez a határozat felfogása szerint ellentétben áll a reparációs kom-