Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-220

A nemzetgyűlés 220. ülése 1924. a népszerű pózokat, nem teheti meg azokat a népszerű gesztusokat, amelyeket az ellenzéki padokról mi, hanem akarnánk lojálisán küzdeni, megtehetnénk, de amelyeket a kormány padjairól megtenni nem lehet. (Élénk helyeslés jobb felől. — Mozgás a szélsőbaloldalon.) Kizárólag a közzétett jegyzökönyvek és a közismert tények alapján, a legridegebb tárgyilagossággal akarom ennek a. külföldi kölcsönnek mérlegét megállapítani. Rá akarok mutatni azokra az előnyökre, — mert ilyenek is vannak — amelyek azzal kapcsolatban várhatók ; de rá akarok mutatni azokra a feltétlenül súlyos és mérhetetlen károsodásokra is, amelvek a. nemzetet ebből az akcióból érhetik. T. Nemzetgyűlés! Magyarországon az egész külföldi kölcsön propagálása és népszerűsítése egy pszichológiai momentumon épül fel és ez az osztrák példa. Valamennyiünknek szeme előtt lebeg az a helyzet, amelyben Ausztria még ezelőtt másfél évvel volt és amelyből, azt hiszem — post hoc, ergo propter hoc — téves dedukció alapján sokan arra következtetnek, hogy itt is ugyanaz az orvosság fog használni. Az orvosság nem ugyanaz, és a helyzet, amelyben mi itt vagyunk, szintén nem ugyanaz. (Ugy van ! jobbfelől és a balközépen.) Bátor vagyok rámutatni arra mindjárt elöljáróban, hogy a nagyhatalmak és a Jóvátételi Bizottságnak népszövetségi szervei által használt az az érv és az az egész beállitás, amely a külföldi kölesönt az osztrák sablon szerint akarta megoldani, felfogásom szerint elhibázott és téves. Téves elsősorban azért, mert Ausztriában olyan kormány volt hatalmon akkor, amikor ott a külföldi kölcsön _ tárgyalásai megindultak, amely a maga szavának és akaratának akkor Ausztriában nem volt ura; a központi kormányhatalom abban az időben tehetetlen báb gyanánt vergődött, akaratát az executivában érvényesíteni nem tudta, mindenféle mellékkormányok, mindenféle munkástanácsok, vörös-őrségek bénitották meg akaratának végrehajtását, ugy hogy teljes joggal állhatott az a külföldi hitelező Ausztriával szemben arra az álláspontra, hogy: »Nekem az osztrák kormány garanciája, az osztrák kormány szava nem elégséges, nekem magamnak kell abban az országban olyan szerveket felállitanom, amelyek az én anyagi érdekeimet megvédelmezik.« Rá kell mutatnom továbbá arra is, hogy az, amit én mondok, nem egyszerű kitalálás vagy ráfogás, mert ez Ausztria múltjában már beigazolódott, mert hiszen a háború összeomlása óta, — és ezt Lloyd George egyik leveléből idézem, amelyet Seypel kancellárhoz irt, — mindazok a kölcsönök, amelyeket Ausztria a Ziinmermannféle ellenőrzésig felvett, együttvéve többet tesznek ki 500 millió aranykoronánál; ezeket a kölcsönöket Ausztria azért vette fel, hogy velük a maga újjáéledését, a maga állami életének újjászervezését megvalósítsa. Ezzel szemben tényleg Ausztria ilyen irányban, egészen a Zimmermannféle rendszer bevezetéséig soha semmit nem tett volt, hanem ezeket a kölesönöket könnyelműen elfecsérelte, ugy hogy végeredményben a külföldi hitelező jogos aggodalommal nézte annak az Ausztriának gazdálkodását, amely ilyen módon használta fel a rekonstrukciójára szánt kölcsönöket. Végezetül bátor vagyok rámutatni arra is, hogy Ausztria esetében a hatalmaknak joguk volt több befolyást, több garanciát, több ellenőrzést követelni az osztrák állam életére, azért, mert az Ausztria által felvett kölcsön visszafizetését ezek a hatalmak álltak jót és ők teljes vagyonukkal felelősek annak a kölcsönnek visszafizetéséért: természetes tehát, hogyha felelős vagyok egy pénz visszafizetéséért, ha kezes vagyok valamely válévi január hn 10-én, csütörtökön. 109 tón, akkor érdeklődöm még pedig intenziven érdeklődöm az iránt, hogy az én adóstársam vájjon tényleg eleget tesz-e kötelezettségeinek, és módokat keresek arra, hogy magamat a súlyos anyagi károsodásoktól megkiméljem. Magyaeország esetében mindezek a premisszák nem forogtak fenn. Magyarország a háborús öszszeomlás óta egyetlen fillérnyi külföldi segítséget sem kapott, ellenben saját elhatározásából már két igen nagy", mondhatni heroikus erőfeszítést tett abban az irányban, hogy pénzügyeit a maga emberségéből rendezze. Magyarország megérdemelte volna és megkövetelheti a maga számára azt a bizalmat^ a külföldtől, hogy ne helyezzék lealázó ellenőrzés, csúfos kontroll alá akkor, amikor aránylag igen csekély összeget kért a maga belső ügyeinek rendezésére, amelynek fedezésére bőségesen tud pénzügyi biztosítékokat nyújtani. És mi — azt hiszem, az egész nemzetgyűlés nevében mondhatom ezt — azzal a jogos várakozással néztünk a nemzetek egyetemét állitólag reprezentáló népszövetség működése elé,^ hogy amikor a népszövetség a magyar kölcsön tárgyalásába fog, akkor a magyar kölcsönt kizárólag mint pénzügyi kérdést fogja kezelni, kizárólag az a szempont fogja a népszövetséget irányítani, hogy ennek a kölesönnek a visszafizetését gazdasági, pénzügyi szempontból hogyan tudja biztosítani és elvárhattuk volna, hogy különböző hatalmi csoportok érdekeinek való kiszolgálásra, Magyarország gúzsbakötésére, Magyarország politikai, gazdasági és pénzügyi lenyügözésére ezt a kölcsönt kedvező alkalmul nem használja fel a népszövetség. Bátor vagyok arra is rámutatni, hogy valamikor, nem is olyan régen — még egy éve sincs — itt a nemzetgyűlés, az egész magyar sajtó és a magyar kormány is, ministerelnökével az élén, amikor Ausztria ebbe a Zimmermann-féle megoldásba belement, ezt a megoldást is súlyosan lealázónak és egy nemzet önérzetével és függetlenségével összeegyeztethetetlennek tartotta és ilyen nyilatkozatokat ismételten tett is. Most, sajnos, kénytelen vagyok megállapitani, hogy az az eredmény, amely ma előttünk^ fekszik és amely eredmény még nem teljes, még súlyosabbá, fog válni, mert hiszen tudjuk, hogy a kisantant épen most ülésezik, hogy ujabb követeléseiről tárgyaljon és tanácskozzék. Elvárhattuk volna minimum gyanánt, hogyha mar Ausztria esetével analóg módon kezelik Magyarország sorsát, legalább súlyosabb feltételeket, megalázó bb kondíciókat ne szabjanak Magyarország számára. Bátor vagyok egész röviden reasszumálva az osztrák helyzetet, rámutatni arra, hogy Ausztria esetében a helyzet sokkal kedvezőbb, mintsem az a helyzet lesz, amely ennek a megállapodásnak, ezeknek a jegyzőkönyveknek alapján Magyarországon meg fog valósulni. Ausztriában csak egy kontroll van, amelyet egy semleges államhoz tartozó főmegbizott gyakorolt a népszövetség megbízásából, azonkívül a privát hitelezőknek természetesen megvan a maguk szervezete arra, hogy anyagi érdekeiket teljesen privát módon megvédelmezzék. Más kontroll, más hivatalos hatalom által való ellenőrzés, más külső befolyás azonban Ausztriában nincs. Ezzel szemben csupán ez a második számú jegyzőkönyv, amelyet publikáltak, megállapítja azt, hogy Magyarországon lesz egyrészt a népszövetség által ide delegált, valószínűleg neutrális államból származó főmegbizott, ezenkívül itt lesz a jóvátételi bizottságnak egy bizottsága — amely ugyan nem az ország területén, hanem az ország területén kivül fog tartózkodni, amelynek hatásköre azonban kiterjed mindannak megvizsgálására, ami ebben az ország-