Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-220

Ä nemzetgyűlés 220. ülése 1924. dolkodását is, tudását is, szorgalmát is, tehát felesleges azokon a napokon kinozni a különben is idegessé lett gyermeket. Gondolkozva a kérdé­sen, arra a meggyőződésre jutottam, hogy én az eddiginél szigorúbb vizsgákat hoznék be a közép­iskolába, de nem a gyermekeket vizsgáztatnám, hanem a porfesszorokat. Amikor azt látnám, hogy van egy osztály, amely bizonyos tárgyból a minimumon aluli eredményt produkál, annak a tárgynak a professzorát azonnal elcsap­nám. Minden osztályban el tudok ugyanis kép­zelni kitűnő, közepes és semmire sem vihető gyermekeket, de ha az osztály a közepesnél alábbvaló, akkor feltétlenül a professzor a hi­bás. Ebből az alkalomból méltóztassanak meg­engedni nekem, hogy egy kérdés kapcsán szóljak a Pázmány Péter tudományegyetemről is. Azt mondjuk, hogy kulturfölényünket meg kell tartanunk. Ez az, ami biztosítja a jövendőt. Rámutatok itt arra, hogy a Pázmány Péter tudományegyetemnek van egy u. n. gégészeti tanszéke. Ennek a tanszéknek négy esztendő­vel ezelőtt idehaza abszolúte ismeretlen, de világhirü professzora halt el. Röviddel halála után az egyetemi tanáes_ egyhangúlag hivta meg egyik legkiválóbb gégészünket s megtette előterjesztését a legfelsőbb jóváhagyás iránt is. Ez az előterjesztés a mai napig sincs elin­tézve, jóllehet az egyetemi tanács legújabban ismételten megsürgette ennek a tanszéknek a betöltését. Ennek a tanszéknek betöltését köz­érdeknek tartom, mert annak néhai profesz­szora, ha idehaza nem is volt közismert, mert nem volt kiváló operatőr, hogy ugy mondjam, nem is foglalkozott egyáltalán operációkkai, de tudományosan foglalkozott és tudományos búvárkodásának eredménye egy világszerte is­mert preparátum-gyűjtemény, amelynek csak egy töredékét, az ő fiatalkori munkásságának eredményét 1920-ban a londoni egyetem 80 mil­lió magyar koronáért vette meg özvegyétől. A professzor halála óta ez a preparátum­gyűjtemény, amelyhez fogható az egész vilá­gon még ma sincs, pincékben van elraktározva és megy pusztulásnak. Ennek az egyetemnek könyvtára, műszaki raktára hol ide, hol oda kikölcsönzve megy veszendőbe. Ennek következ­tében sürgősen szükségesnek tartom, hogy ez a tanszék minél előbb betöltessék. (Helyeslés.) Szükségesnek tartom azért is, mert aki ma ér­deklődik a Rókus-kórház ezen osztályán való rendelés iránt, az megtudja azt, hogy a vidékről százával jönnek fel a betegek gégerákkal, gége­tuberkulózissal olyan állapotban, amikor az már nem gyógyítható, holott a betegségnek kellő időben való felismerése révén ezek az emberek az életnek, családjuknak, hazájuknak mind meg­menthetők lettek volna. Ilyen körülmények között azt hiszem, köte­lességünk a kultuszminister urat segíteni abban, hogy ezt a széket betölthesse, különösen azért is, mert ennek pénzügyi akadálya sincs, hiszen a tanszék rendszeresítve van, annak járandósága állandóan folyó sitt atik, és ilyen körülmények között teljes lehetetlenség, hogy az a pusztulás veszélyének legyen kitéve. Minden külföldi egyetem fentartja e tan­erőket, csak nálunk fordulhat elő, hogy a 4 magyar egyetem ez egyetlen tanszéke is évek óta betöltetlen. Ha már az orvosi egyetemnél tartok, le­gyen szabad még megemlítenem azt, hogy cso­dálatosan szegények vagyunk kórházakban. Csonka Abauj vármegyének egyetlen négyszo­bás kórháza van Pálházán, amelyet gróf Károlyi évi január hó 10-én, csütóriökön. löT László áldozatkészsége építtetett Az egész vármegyében ez az, egyetlen, nem is kórhá­zunk, hanem olyan hely, ahova a momentán segitségre szoruló betegek elhelyezhetők. Leg­újabban hallom azt, hogy lakáshiány folytán ezt a helyiséget egy felállitandó szolgabírói kirendeltség részére akarják lefoglalni, és ezzel azt a betegtömeget, amely, hogy ugy mondjam, odaszokott, ettől az egyetlen kórháztól is meg­fosztani. Engedelmet kérek, azt gondolom, hogy akármilyen lakásszükségben vagyunk is, a, kul­túra és az emberbaráti szeretet ellen vétenénk akkor, ha ezt megengednők. Ha csak pár szó­val emiitettem is meg ezt, és az illetékes kö­rök figyelmét felhivtam erre, nyugodt vagyok afelől, hogy ez a kórház eredeti rendeltetésé­nek meg fog hagyatni. Nem akarok visszaélni szives türelmükkel. Midőn rövid felszólalásomat befejezem és szives figyelmüket megköszönöm, természetesnek fog­ják találni, hogy a tárgyalás alatt lévő tör­vényjavaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés, él jenzés és taps a jobboldalon és a középen,) Elnök : Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik ? Bodó János jegyző : Eckhardt Tibor ! Eckhardt Tibor : Igen t. Nemzetgj^ülés ! Mai felszólalásomban kizárólag a külföldi köl­csön kérdésével óhajtok foglalkozni. Mielőtt azonban erre az egyedüli témámra rátérnék, röviden foglalkoznom kell két megjegyzéssel is, amelyek ma hangzottak el itt a Házban és amelyek a fajvédő csoport politikájára vonat­koztak. Az első az a megjegyzés, amelyet Prop­per képviselő ur tett a fajvédelemmel kapcso­latban annak nacionalista, és pedig a nemzet­közi nacionalizmussal kapcsolatot kereső poli­tikáját illetően, a másik pedig Lukács György képviselő urnák megjegyzése. Ami Propper képviselő urnák azt a felfogá : sát illeti, hogy a nacionalizmusnak nemzetközi összeköttetések utján is való ápolása ellentét­ben állana a nemzeti gondolkozás lényegével, azt hiszem, ez tökéletesen téves felfogás és a kérdésnek teljesen hibás beállítására vezetendő vissza. Hogyan tudjuk a nemzeti gondolatot eredményesebben szolgálni? Ugy-e, ha annak hajtó, lüktető, mozgató, motorikus erejét leki­csinyelve, petyhüdt nemzetköziséget akarunk inaugurálni, amely nemzetköziség soha igazi életet teremteni nem tud? Avagy ugy, mint ahogyan a háború előtt, sajnos, igen sok ország­ban történt, hogy mereven elzárkózva egymás­tól, és elzárkózva egymás igazsága, egymás megismerése elől. belehajtatíuk magunkat^ sok­szor lelkiismeretlen kapitalista machinációk által is olyan ellentétek szitásába, amelyek a közvetlen kapcsolat, a közvetlen megismerés, egymás szándékainak, egyéniségének, céljainak ismerete alapján egészen bizonyosan ^kerülhe­tők volnának? A nemzeti gondolatnak bizonyos nemzet­közi szervezése azért is szükséges, mert az in­ternacionalista felforgató áramlatokkal szem­ben sohasem fogunk tudni sikerrel megküz­deni, sohase fogjuk tudni a nemzetig gondolat igazságát — mindenki a maga országában — ugy és azzal az eréllyel érvényre juttatni, ahogy az egyetemes fejlődés és haladás érde­kében szükséges és kivánatos, ha módot, al­kalmat és lehetőséget nyújtunk arra, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom