Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-218

A nemzetgyűlés 218. ülése 1924. éri január hó 8-án, kedden. 5 tizáeiőja és a kölcsön kamatszolgálata címén fedezendők. Amennyiben ezt a 150%-ot el nem érnék, abban az esetben más jövedelmek lekötése követelhető, kivéve az államvasutak jövedelmét, amelyek természetszerűleg, mint állami és külön üzem, egyfelől investició céljául szolgálhatnak, másfelül pedig az üzem vitele szempontjából is átmeneti hitelekre veendők igénybe. (Mozgás a bal- es a szélsőbaloldalon.) Külön számlán kezelendők a zálogul lekö­tött jövedelmek és külön számlán a kölcsönből befolyó összegek is. Ezekről csak az ellenőr utal­hat és a zálogul lekötött tárgyak felesleges jöve­delmei a magyar kormánynak fognak vissza utal­tatni. A 6. pont a Jegybankkal foglalkozik és elő­írja, hogy Magyarország egy önálló jegybankot állítson fel, még pedig mielőtt a kölcsöntárgya­lásokat a külföldi hitelezőkkel megkezdjük. A Jegybank a kormánnyal szemben független és autonom kell hogy legyen. A kormány nem foly­hat be a Jegybank adminisztrációjába. (Egy hang a baloldalon : A huszadik században !) Az ellenőr javaslatára egy szakértő banktanácsadót fog kinevezni, aki az igazgatóságban részt fog venni mindaddig, amig a programm nincs végre­hajtva. Újra feléleszthető ez az intézkedés abban az esetben, hogyha Magyarország két évig nem fizetne, illetve nem változtatná át idegen valutára azokat a Jegybankhoz koronába befizetendő összegeket, amelyek a béke terhei címén fizet­tetnek. A kölcsön felvétele előtt be kell szüntetni a bankóprést és fel kell állítani, működésbe kell hozni a Jegybankot. T. Nemzetgyűlés ! Ezekben voltam bátor beszámolni azokról az intézkedésekről, amelye­ket a második számú jegyzőkönyv magában fog­lal. Amint méltóztatnak látni, ezek az intézkedé­sek sok lényeges pontban eltérnek azoktól a ja­vaslatoktól, amelyeket annak idején a magyar kormány a Népszövetség elé terjesztett ; neve­zetesen kisebb az az összeg, amely a kölcsön ut­ján biztositható, mint amekkorát a magyar kor­mány javasolt, rövidebbre terjed a szanálási idő­szak és előzetesen a bankóprés köteles megszün­tetésével nagyobb terhek hárulnak Magyarország vállaira. Én tehát osztozom abban a felfogásban, amely azt mondja, hogy bár lényeges és tekin­télyes segítségben részesülünk a külföld részéről a kétszázötven milliós külföldi kölcsön révén, ez mégis csak átmeneti segély, a^ely tisztán és ki­zárólag arra szolgál, hogy Magyarországon a budget egyensúlyát helyreállítsuk és a korona értékét stabilizáljuk, de amely nem alkalmas és nem használható fel arra, hogy abból azokat az invesztíciókat fedezzük és teljesítsük, amely in­vesztíciók nélkül, meggyőződésem szerint, külö­nösen az állami üzemek igazán jövedelmezővé tétele alig képzelhető. (Ugy van ! jobbfelől.) A fő feladat tehát a mi vállainkra fog hárulni. Hiszen, ha azt nézem, hogy két és fél év alatt a budget egyensúlvát kell biztosítani, ami annyit jelent, hogy az állam bevételeit közel meg kell duplázni ; ha azt nézem, hogy ma a nagy mérték­ben passzív fizetési mérlegünk passzív fizetési tételeit lehetőleg eliminálnunk kell, ami annyival nehezebb lesz, miután a külföld felé teljesítendő fizetési feltételeink tulaj donképen csak most veszik kezdetüket és most fognak emelkedni épen a kölcsön szolgálata folytán ; ha azt nézem, hogy kereskedelmi mérlegünk passzivitását csak a ter­melés igazi és valóságos nagy fokozásának segít­ségével leszünk képesek eliminálni : akkor azl hiszem, hogy igazat mondok, mikor azt állítom, hogy nagy segítséget kapunk a külföldtől, de csak átmeneti segítséget és ennek a segitségnek igény­bevételével a terhek oroszlánrészét mi magunk kell, hogy viseljük. (Lendvai István : És a jóvá­tétellel mi lesz ?) Tessék várni kérem, mindenre rákerül a sor ! (Mozgás és zaj a jobboldalon. — Halljuk ! Halljuk !) Elnök : Csendet kérek ! Gr. Bethlen István minisleremÖk : Bizonyára része van az okok között annak is, hogy Európa pénzpiacának alakulása momentán nem kedvező, de része van bizonyos optimizmusnak is velünk szemben, amellyel a magyar kormány mindig találkozott, amikor erről a szanálási program­ról szó volt és amely rövidesen abban a vélemény­ben foglalható össze, hogy Magyarország agrár­ország, Magyarországnak gazdag földje van és így Magyarország élelemmel képes magát ellátni, sőt képes ellátni más államokat és országokat is (Lendvai István : Képes lenne más gazdálkodás mellett !) és ha Ausztriában sikerült két és fél év alatt, igen rövid idő alatt, egy sokkal desperátu­sabb helyzetet szanálni, nem kétséges, hogy Magyarország helyzetét is ilyen rövid idő alatt képesek leszünk rendbehozni. (Massay Károly : De nem ilyen kormáiryzati rendszer mellett !) A magyar kormány ezzel a beállítással szemben mindig védekezett, (Ugy van! jobbjelöl.) véde­kezett azért, mert, bár nem akarna a pesszimiz­musnak bármilyen tekintetben szószólója lenni, mégis óva kell, hogy intse az országot is, de az egész nemzetközi közvéleményt is egy ofyan túl­zott optimizmustól, amely ahhoz a könnyelmű­séghez vezethetne, hogy Magyarországot ezen rekonstrukciós idő alatt olyan terhekkel sújtsa, amely a rekonstrukció céljain túlmenve és azok­kal inkongruensen a lakosság vállaira igazi túl­terhek gördítését jelentik. Szükségesnek tartom, ha csak rövid voná­sokban is a Magyarország és Ausztria esete közötti különbségre nézve gazdasági szempontból és épen ezen optimizmus szempontjából is egy pár megjegyzést tenni. (Halljuk! Halljuk!) Amikor így érveltek velünk szemben, mindig három argu­mentumot hoztak fel. Az egyik az volt, hogy Ausztria budgetáris helyzete sokkal rosszabb volt, mint Magyarország budgetáris helyzete; a másik az, hogy az osztrák korona romlása sokkal erő­sebb és előrehaladottabb volt, mint a magyar korona romlása. (Rassay Károly : Mi tartottuk ! — Rothenstein Mór : De mibe került ez? — Hall­juk ! Halljuk ! jobbfelől.) A harmadik érv az volt. hogy Ausztria még kevésbé rendelkezett a gaz­dasági önállóságnak, a gazdasági autarchiának attribútumaival, mint Magyarország, sokkal ke­vésbé volt és lesz tehát abban a helyzetben, hogy alkalmazkodhassék azokhoz az újonnan teremtett viszonyokhoz és feltételekhez, amelyek Közép­Európában a békeszerződések által "kialakultak. Én azt hiszem, hogy ezek az argumentumok többé-kevésbé látszólagos argumentumok, lát­szólagos argumentumok elsősorban a budgetre nézve, mert hiszen nem attól függ a deficit nagy­sága, hogy számszerűleg a budgetben jelentkező

Next

/
Oldalképek
Tartalom