Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-207

18 A nemzetgyűlés 207. ülése 1923. része az egész magyar földbirtokpolitikának, a középbirtokok igénybevételét is kimondja és lehetővé teszi. Ebben a tekintetben csak egyetlenegy korlátot ismer, — és itt csodálkozom legjobban a méljen t. minister ur felfogásának megváltozásán — esak azt a korlátot ismeri, hogy a középbirtok azonban tabu, a középbirtokhoz hozzányúlni nem lehet abban az esetben, ha az földmives vagy földmives »leszármazó jának« kezében van. Hogy törvény szerkesztés szempontjából milyen féremunka ez a javaslat, annak megállapításához nem kell az embernek jogásznak lennie. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Fércmunka ? Ez a mondás Gaal Gastonra vall! Gaal Gaston: Jogászok mutatnak rá a törvényjavaslatnak jogi szempontból abszolúte tarthatatlan voltára. Hát magyarázza meg nekem valaki, hogy mi az a földmives. Vájjon én, aki diplomás gazda vagyok, aki születésemtől kezdve gazdálkodom, és aki akárhányszor megfogom az eke szarvát is és megtanítom rá a béresemet, ha tudatlan, hogy hogyan kell szántani, vájjon földmives vagyok-e? Szabó István (nagyatádi) földmivelésiigyi minister: Hivatásos gazda és nem földmives! Gaal Gaston: Akkor nem méltóztatik ismerni a szakaszt, minister ur. Az alaptörvény 31. §-a a következőképen szól. Méltóztassanak megengedni, hogy felolvassam, mert nagyon szeretek replikáimban preciz lenni (olvassa) : »A jelen szakasz alapján nincs helye megváltásnak, ha az ingatlan tulajdonosa földmives, gazdatiszt, okleveles vagy hivatásos gazda, hadirokkant, közszolgálati alkalmazott, hivatásos katona, az emiitett személyek házastársa, özvegye vagy árvája, vagy általában hadiözvegy vagy hadiárva.« Ezt mondja ki az alaptörvény 31. §-a. Ezzel szemben a »novella« azt mondja, hogy (olvassa): »A kis- és középbirtoknak a T. 31. §-a szerinti mentesítésétől« — az előbb olvastam fel — »az Országos Földbirtokrendező Bíróság az idézett paragrafus első bekezdésében jelzett kivételes esetben a szükséghez képest eltekinthet,« — tehát ez semmi körülmények között nem tangálható »ha az ingatlan tulajdonosa kizárólag hivatásos földmives vagy ilyennek leszármazója, vagy ha az ingatlan tulajdonosa vagy a hozzátartozója, akiről a birtok reászállott, a birtokot régi családi birtok helyébe szerezte stb.« Szabó István (nagyatádi) földnrvelés^syi minister : Ha ez a paragrafus nincs, akkor egyetlenegy háborús birtokot sem lehet kisajátítani! Gaal Gaston: Rátérek, t minister ur, erre is. Nem tehetek róla, minister ur. de én a jog szemoontjából nem tudok különbséget tenni birtok és birtok között; ha a törvény a háborús középbirtokot kiveszi akkor a jog amellett a középbirtokos mellett szól, akár háborús szerzemény a birtok, akár nem, akár keresztény a tulajdonos, akár zsidó. Épen itt nyilvánul meg a törvényben az őszinteség hiánya, hogy azt hirdetik, hogy ezt a szakaszt azért keli igy meghagyni, mert hivatásos földmivesrol beszél, ami alatt tulajdonképen csak csizmás embert lehet érteni. De igy is roppant meghatározatlan is ez a fosralom . . . Szabó István (naanatádi) földmivelésiigyi minister : Az ősi birtokos is ott van ! G

aal Gaston: A minister urnák módja lesz, annyiszor felelni, ahányszor csak akar. Szabó István (naayatádi) földmivelésiigyi minister: Lehetetlenség mindenre felelni! évi december 13-án, csütörtökön. Gaal Gaston: Én csak aggályaimat akarom a törvényjavaslattal szemben előadni, legyen kegyes tehát a minister ur türelemmel meghallgatni. Jóllehet, nézetem ez egyszer véletlenül nem egyezik a minister úréval, mégis, méltóztassék velem egy kissé kegyelmesebben banni és megengedni, hogy a magam tiszteletteljes észrevételeit megtehessem. Szijj Bálint: A képviselő ur is szokott közbeszólni! Gaal Gaston Hát azt kérdezem én: hivatásos földmives-e az a parasztgazda, akinek 50— 60—100 hold földje van, aki tehát nem maga dolgozik mindent — nem mondom, hogy semmit sem dolgozik, mert kétségkivül valamit ő is tesz, de nem mindent ő végez, hanem cselédet tart és munkásokkal dolgozik. A különbség közte és köztem legfeljebb annyi, hogy én elvégeztem^ a gazdasági akadémiát, ő ellenben nem. Az ő birtoka tehát e szakasz alapján mentes^ minden néven nevezendő hozzáférhetés alól, azért, mert nem végzett iskolát, az én birtokomhoz azonban, mivel én iskolát végeztem, bizonyos kivételes esetekben az Országos Földbirtokrendező Bíróság hozzányúlhat. Mikor ezt a szakaszt tárgyalta az általam különben igen tisztelt és nagyrabecsült egységespárt egy bizottsága és ott akadtak olyan férfiak, akik maguk is belátták, hogy ez teljes abszurdum és tarthatatlan állapot, s ennek következtében azt a javaslatot tették ott. hogy vegye be a minister ur a »hivatásos földmives« mellé a »hivatásos gazda«, vagy »okleveles gazda« megjelölést is. hogy ne legyen ennyire brüszken csizmaize ennek a szakasznak — ha ugyan a földmives szó ezt jelenti? — akkor akadt abban a túlsó "pártból a kormányzásban ténylegesen résztvevő olyan politikus — nem minister volt, — aki ugyanazt az érvet hozta fel, amit a mélyen tisztelt minister ur hangoztat most, hogy ebben az esetben a háborús birtokot — értsd: a zsidó-birtokot —, vagy a középbirtokot egyáltalában nem lehet elvenni és hogv ő ilyen módosításhoz semmi körülmények között hozzá nem járul; sőt, ha jól hallottam, azt is kilátásba helyezte, hogy akkor inkább kilép a pártból. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Nem tehetek róla. én a jogszolgáltatás terén felekezeti különbséget nem ismerek. Szerintem állam konszolidált, amelyben a jogot egyformán mérik kicsinek — és nagynak, kereszténynek és zsidónak. Nem ismerem el Jogosultságát annak, hogy ha epvébként a törvényben meglévő mentesítő biztosítékok fenforognak, s ha az illető pláne diplomás e*azda — és merem állítani azt is. hogy zsidó gazdatársaim között igen sok elsőrendű gazda van. akiktől nagyon sok tekintetben tanultunk és akik nagyon sok tekintetben vitték előbbre a magyar mezőgazdasági kultúrát — hogy akkor csak azért, mert az illető véletlenül rendezetlen vallásfelekezetben születtek, bárki is az állami létalapjához: a tulajdon szentségéhez vele szemben hozzányúlhasson, ugyanakkor, amikor a csizmás tulajdonos iogát pedig ugyanez a szakasz a legkiválóbb módon és a legmesszebbmenőén védelmezi. Szabó István (nagyatádi) földmivelésiigyi minister: Meg is akarom védelmezni! Gaal Gaston: Igazságtalanságra, mélyen t. minister ur, én sohasem adom oda magamat. Nekem is lelkemhez van nőve a magyar paraszt ugy, mint akárkinek másnak. Szeretem őket teljes életemben, a proletárdiktatúra óta pedig imádom, mert csak ott, náluk találtam meg az igazi magyar vendégszeretetet, az ön-