Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-207

A nemzetgyűlés 207. ülése 1923. feláldozást és a mindhalálig- való önfeláldozást, amit az én érdekemben önzetlenül tanusitottak. Szabó István (nagyatádi) loldniiveiésügyi minister: Nem engedhetjük meg, hogy teljesen kihúzzák lábuk alól a talajt! Gaal Gaston: De az ő kedvükért sem vagyok hajlandó az állam jogrendjét felborítani és azokat a jogelveket, amelyeknek polgári államban általános érvényüeknek kell lenniök, az osztályérdekek szolgálatába állítani. T. Nemzetgyűlés! Ugyancsak kirívó ellentéte az 1 §-ban megállapított céloknak az is, ami a 14. § 3. bekezdésében van s ami ugy szól, hogy ha egy nagybirtokot elővásárlás, vagy pedig megváltás utján az állam megszerez és ezt a nagybirtokot a kisgazdák, az igénylők között felosztja, akkor a birtok ugyan teljes tulajdonjoggal azoké a gazdáké lesz, de a föld mélyében lévő ásvány és szén már nem azé a kisbirtokos tulajdonosé, hanem az államé. A földet, amit a kisgazda és a kisbirtokos kap, ha megfizeti, — igaz, hogy a novella után nem tudom: fog-e fizetni! — tulajdonjogul kapja meg a föld közepéig. Azon minden az övé, amit az a föld tartalmaz ; (Ellenmondások iobbfelöl.) kivételt képeznek természetesen az arany és az ezüst, tehát bizonyos nemes fémek és a só, amely mint monopólium az állam kezében van. De a szén mindig a föld tulajdonosáé volt, azt a tulajdonos külön értékesíthette, a bányavállalatoknak eladhatta s egyes földtulajdonosok ma is szép pénzt kapnak az ilyen széni áruiékok címén. Mi szükség van hát arra, hogy ezt a jogot most attól a kisbirtokostól elvegyük és megfosszuk őt a föld kincsétől, annak a földnek kincsétől, amelyet ő fizet meg, ő vesz meg s amelyet ő munkál! Mi szükség ezt állami tulajdonba venni? Vájjon azért van erre szükség, hogy a földmivelésügyi, vagy a kereskedelemügyi ministeriumnak szénbányászati osztálya is megtalálja — à la erdészeti osztály — a megfelelő munkakört! Ezért a célért nem vagyok hajlandó általános érvényű jogelveket egyszerűen semmibe venni és azokat a gazdatársaimat, akik a földbirtokreform révén parcellákhoz jutnak, a föld méhében rejlő szénnek a kincsétől megfosztani.' Azután, tisztelt Nemzetgyűlés, legyünk figyelemmel arra is, hogy valami csodálatos esetek állhatnak elő ennek a novellának alapján, amelyek az 1. § tendenciáival, céljaival lényegével homlokegyenest ellenkeznek. Ilyen a 21. §-nak az az intézkedése, amely a bérletkényszerekről szól, és amely kimondja, hogy nemcsak abból, amit ezután adnak bérbe, hanem bizonyos olyan bérletekből is, amelyek már a múltban köttettek és lezárattak, utólag most kötelesek kiadni bizonyos hányadot — gondolom 15%-ot — a jelentkező kisbéri ők részére. Eltekintve attól, hogy ez már olyan messzemenő, a birtokpolitikai alapcélokat teljesen maga mögött hagyó, radikális intézkedés, amelyhez én a magam részéről hozzájárulni semmi körülmények között sem tudnék, méltóztassanak példaképen elképzelni ^ azt az esetet, ahol egy apa adja bérbe — számtalan eset van ilyen — a maga középbirtokát akadémiát végzett fiának. Nyugalomba akar vonulni, elérte a 60. esztendőt; fia megházasodik. Két háztartás együtt rendesen nem szokott jól menni, fiatalok és öregek között. Az ana nyugalomba akar menni ; ráíratni nem akarja a birtokot fiára, mert esetleg: még- nem egészen biztos, hosrv az a fiatal gyerek nem könnyelmü-e, nem fogja-e megterhelni, elpazarolni azt a birtokot, egzisztenciát azonban biztosítani kivan évi december 13-án, csütörtökön^ Í9 neki s a maga kis középbirtokát mérsékelt bóröszegért bérbe adja és akkor megél a birtokból, mint bérlő a fiu, és megél saját részére biztosított járulékából E szerint a novella szerint, ha a közénbirtokot egy ilyen apa a fiának adja bérbe — ami csak annyit jelent, hogy a jogviszony változik, egyébként a birtokban minden ugy marad, amint volt — akkor ez a középbirtokos a novellának ezen szakasza alapján szántóföldjének 15% -át kény szerbérletbe kénytelen adni. Ez is olyan intézkedés, amit én a törvény 1. Vában lefektetett magasztos és általam is elfogadott célokkal összeegyeztetni semmi körülmények között sem tudok. Ezek után. t. Nemzetgyűlés, rátérek kifogásaim második csoportjára, amely az egyéni jogcímen való birtokszerzés lehetetlenségét mondja ki az alaptörvényben és amellyel szemben áll a novellának több olyan intézkedése, amely egyenesen egyéni jogcímet statuál. Beszéltek erről már mások is, én azonban röviden mégis rá kivánok mutatni a magam részéről is, hogy a legtipikusabb példája az egyéni címen való jogszerzésnek az, amikor a bérlőket, _ akik époly viszonyban vannak a f ödtulajdonossal, mint amilyen viszonyban én vagyok mint házbéiiő, mint lakó Pesten a háziurammal. T. i. ő átad nekem használatra valamit, ami az ő tulajdona és én ezért fizetek neki valamit abból, ami az enyém. Kölcsönösen szabályozvák jogaink és kötelességeink és a szerződésben esetleg; fixirozva van az időpont is, amikor a kétoldalú kölcsönös szerződés megszűnik. A földbirtoknál ezt az általánosan elfogadott jogelvet a novella egyszerűen nullifikálja, meirt nem teszi lehetővé a tulajdonos számára, hogy a. kisembereknek kiadott földbérleteket a szerződés lejártakor felmondja, esetleg saját céljaira fordítsa, annak ellenére sem, hogy a tulajdonos esetleg az eljárás folyamán minden néven nevezendő kötelezettségének a földreformmal kapcsolatban elégett tett. Ellenkezőleg, a novella egyéni jog;eímen biztosítja a kisbérlőknek azt a. jog:ot, hogy eltulajdonítás stb. esetén csak ugy egyezzenek bele az eltulajdonitásba, eladásba, ha nekik tovább, nem tudom mennyi időre, meghosszabbítják a bérletet. vag:y más megfelelő bérletet r kapnak ; szóval örökjoggá teszi a szerződésileg korlátolt jogot, egyéni jogcímet statuál ott, ahol az alaptörvény egyéni jogcímről hallani sem akar. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Túlzás ! Gaal Gaston: Látom, hogy ami fl

. minister urnák kellemetlen, az mind »túlzás«. Viszont engedje meg- a minister ur, hogry ezzel szemben mi, akik a novellát nem fogadjuk el, azt mondjuk, hogy a minister ur eredeti s bevallott intenciójához kénest, amit sokszor hallottunk hirdetni és aminek sokszor voltam magam is részese, sőt támogatója : viszont ez a novella »túlzás«. .. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Ez nem túlzás ! Gaal Gaston : Legyen szabad rámutatnom a törvényjavaslatnak arra a szakaszára, amely a visszajuttatásról intézkedik. Ez a legborzalmasabb jogi képtelenség, amit törvenyszerkesztés valaha produkált. , Szabó István (naayatadi) foldmiveleswryi minister : Bizonyos, hogy nekem nem juttatnak vissza ! • Gaal Gaston : Ha nekem volt egy hazam