Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-209

A nemzetgyűlés 209. ülése 1923. évi december hó 15-én, szombaton. 93 van! jobbfelől.) hanem inkább precizirozza és kidomborítja azokat a körülményeket és eshe­tőségeket, amelyek ott nem elég világosan és bizonyos homályossággal le vannak fektetve és precizirozza, hogy kik juthatnak földhöz és ház­helyhez. Ugy hiszem, sőt meg vagyok győződve róla, hogy a föld megmozdulása abban a mér­tékben, ahogyan kontemplálva van, különösen helyes, céltudatos, okos és megfelelő végrehaj­tás mellett minden természetes igényt ezidő­szerint kielégíteni képes, ennek folytán az én nézetem szerint megfelelő és az ország terme­lése szempontjából sem rejti magában azokat a veszélyeket, amelyeket neki sok helyről im­putálni akarnak. (Ugy van! Ugy van! a bal­oldalon és a közéven.) Kétségen kivül áll, hogy egy átmeneti állapot nem válik előnyére a többtermelésnek, bizonyos folytonossági hiá­nyok be fognak állani, be kell, hogy álljanak — ez természetes — és átmenetileg mindenesetre csökkenni fog a termés azokon a területeken, amelyek mozgás alatt vannak, sőt valószínű, hogy kihatása lesz azokra a területekre is, ame­lyek mozgás alatt nincsenek és amelyek vég­eredményben gazdát cserélni nem fognak. Kö­telességünk tehát őrködni afelett, hogy emiatt a termelési egyensúly meg ne billenjen, de egyúttal kötelességünk oda is törekedni, hogy az átmeneti idő minél rövidebb legyen, hogy a bizonytalanság az egész vonalon minél előbb megszűnjék és az egész kérdés minél előbb nyugvópontra jusson. (Ménk helyeslés és tavs a jobboldalon, a középen és a baloldalon.) Eb­ben az átmeneti időben egy nagy fontos és ha­zafias kötelesség vár a nagybirtokra. (Halljuk! Halljuk!) Fokozottabb energiával, fokozottabb szorgalommal és a lehetőségek fokozottabb igénybevételével igyekezzék többet termelni és igyekezzék az átmeneti állapotot áthidalni és az előálló hiányokat kipótolni. Szabó István (nagyatádi) földművelésügyi minister: Minél több munkást fogalkoztatni! Gr. Hoyos Miksa: Erről a helyről intézem nagybirtokostársaimhoz ezt a figyelmeztetést és hiszem, sőt meg vagyok győződve.hogy saját jól felfogott érdekünkben, de az egész kérdés és végeredményben az ország érdekében is igy fognak cselekedni, mert a kérdés nézetem sze­rint másképen, mint kölcsönös megértéss-l, vállvetett munkával egészségesen és jól meg­oldani nem lehet. (Ugy van! Ugy van! a jobb­és a haloldalon.) Vannak egyes kifogásaim, amelyeket bátor leszek a részletes tárgyalás során av egyes sza­kaszoknál javaslat formájában beadni, de álta­lánosságban, tekintettel arra, hogy meggyőző­désem szerint nagy lépéssel megyünk ezzel elő­re, a törvényiavaslatot a magam részéről elfo­gadom. (Élénk helyeslés és taps a jobb és a bal­oldalon.) Elnök: Szólásra következik! Perlaki György jegyző: Kiss Menyhért! (ZajJ Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Kérem a kénviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. Kiss Menyhért: Mélyen tisztelt Nemzet­gyűlés! Ebben a nemzetgyűlésben a földreform két esztendő előtti tárgyalásánál és a novella tárgyalásánál nem volt szerencsém ilven kon­ciHáns, megértő, az osz+álvérdeket legyőző és az általános nemzeti érdeket szem előtt tartó be­szédet hallani nemzetgyűlési kénviselőtől, aki egvben nagybí Hokos is, mint amilven beszédet gróf Hovos Miksa igen tisz+elt kénviselőtár­sam mondott. Végtelenül jól esik, hogy ez a beszéd elhangzott a túloldalról, mert ebből az egész ország látni fogja, hogy a nagybirtokos­ság részéről a földbirtoknovella ellen, különö­sen az országos sajtóban megindított támadás nem általános és hogy vannak férfiak, akik szociális, népesedési és gazdasági szempontból a földbirtoknovella tető alá juttatását az or­szág érdekében szükségesnek tartják. Épen jól hangzott el ez a beszéd Vanczák t. képviselő­társam beszéde után, aki pártállásánál és szo­ciáldemokrata felfogásánál fogva természetesen épen az ellenkező végletet képviselte és kizárt­nak tartotta, mint beszédében is megmondta, azt, hogy a mostani parlament, amely az osz­tályparlament jellegét viseli magán, hozzáér­téssel, ió szívvel és jó lélekkel saját érdekei el­len tudna földet juttatni a népnek. íme, tehát mégis áll az a tétel, hogy legalább ebben a kér­désben valahol a középen meg lehet egyezni. Ha nem is tudjuk a földbirtokreformot ugy végrehajtani, mint ahogy az az 1920 : XXXVI. te.-ben le van fektetve, mindazonáltal, ha ilyen felszólalások hangzanak el, az eredmény az lesz, hogy a nemzetgyűlés olyan megoldást fog ta­lálni, hogyha nem is minden részletében, de legalább nagyban és egészben az ország népe meg lesz elégedve a törvény végrehajtásával. Több képviselőtársunk hangoztatta azt, hogy az Országos Földbirtokrendező Bíróság eddigi munkálata kielégítő és a törvény végre­hajtása tulajdonképen nem involválná maga után azt, hogy most egy novellával siessünk azt precizirozni és tökéletesebbé tenni. Erre vo­natkozólag birtokomban van az Országos Föld­birtokrendező Bíróság legeslegutolsó hivatalos statisztikája, amely részletesen felsorolja, hogy két év alatt hány községiben hány hold földet osztottak szét és hány négyszögölet adtak át hány házhelyre. Jónak tartom ezeket az adatokat az igen t. Nemzetgyűlés előtt elmondani, mert hivatalos adatok. Az Országos Földbirtokrendező Bíró­ság hivatalos jelentése szerint tehát 1923. évi november hó 8-ig 70.590 házhelyet osztottak szét, törpe- és kisbirtokokra eddigelé felosztottak 322.721 katasztrális holdat, ezenkívül kishaszon­bérletek alakítására átvétetett 355 községben 78.004 katasztrális hold. Ennek az eredmén3 r nek részletezése a következő: A házhelyrendezés so­rán kiadtak házhelyet 960 faluban 33.675 egyén­nek. A megváltási eljárás lebonyolítását kérték 3251 községben. A megváltási elj lefolyta­tására az OFB 3181 községbe küldött ki birót. Erdélyi Aladár: Tehát látszik, hogy mi­lyen alapos Vanczáknak az az állítása, hogy egy talpalatnyi föld sem jutott kiosztásra. 500.000 hold egy talpalatnyi föld sem. Huszár Elemér: Mennyi még az önként felajánlott föld! Erdélyi Aladár: Ilyen nagy alapossággal dolgoznak. Propper Sándor: Szóval el vannak ragad­tatva. B. Podmaniczky Endre: De nem Van­ezáktól. Propper Sándor: Azt sejtem. Kfss Menyhért: 3051 községben megindult és folyik az eljárás, ma azonban csonka Ma­gyarországon 4400 körül van a községek száma és épen azért még igen jelentékeny azoknak a községeknek a száma, amelyekben még az eljárás sem indult meg. Perlaki György: De sok községben nem is lehet eljárást indítani, mert nincs terület. Kiss Menyhért: Azt is meg kell azonban ÎCAPT.Ô XVITÏ. 14

Next

/
Oldalképek
Tartalom