Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-209

94 A nemzetgyűlés 209. ülése 1923. említenem, hogy számtalan olyan községben, pl. Csanád és Szabolcs vármegyében és egyebütt is, ahol megindult az eb"arás, —• a minister urnák is tudomása van róla, — már két éve folyik az eljárás, de már a harmadik biró kiküldését kérik, mert még semmire sem tudtak jutni az eljárás során. Ezek az adatok azt bizonyítják, hogy a földreform terén történtek lépések, hogy bizonyos számú ember hozzájutott a házhelyhez is, a birtokhoz is, de nem abban az arányszámban, amint annak meg kellett volna történnie, tekintettel arra, hogy a törvényben magában is megállapíttatik az az időtartam, amely alatt a földreformot véére kell hajtani. Erdélyi Aladár: Sok községben azért nem indult meg, mert önként elintézte a birtokos és az igénylő. • Perlaki György: Sok helyen meg azért, mert nincs terület. Kiss Menyhért: A magam tapasztalataiból és a más kerületekben szerzett tapasztalatokból megállapítom, hogy ezt a kérdést tisztára politikai szempontból kezelik. Ott, abol nemzetgyűlési képviselő a sarkára állott, végigkísérte ezt az ügyet, résztvett a bírói kiküldött tárgyaláson és az igény megállapításnál, felkísérte azt az OFB-hoz és azután elment a m. kir. Curia vegyes bíróságának tárgyalására, ahol az árakat megállapították, szóval, ha minden fázisánál jelen volt, ott feltétlenül végre lehetett hajtani ezt a törvényt is és e törvény értelmében is házhelyet és földet is lehetett kiosztani. Mivel azonban több ezerre megy azoknak a községeknek száma, amelyekben nem indult meg az eljárás, feltétlenül azt kell következtetnünk, hogy ha politikai szempontokból is, de többen, nagyon sokan voltak olyan képviselők, akik nem tartották közérdeknek, nem tartották szükségesnek, hogy ezt az eljárást gyorsan, precízen és komolyan végrehajtsák, hanem szabadjára hagyják a kérdést, hagyták, hogy a dolog ugy történjék, mint ahogy ez a mostani adminisztrációs viszonyok között Magyarországon történni szokott A másik vád, amely több képviselő részéről felállíttatott, hogy hangoztatták a többtermelés elvét, hangsúlyozva, hogy a földreformtörvény és a novella veszélyezteti a többtermelést. Voltak azután többen olyanok is, akik azt mondották, hogy nincs is elég földterület Magyarországon, amelyből a földreformtörvényt végrehajthatnák. Erre vonatkozólag a legeslegutolsó statisztikai kimutatást Beck Lajos képviselőtársunk állította össze, ahol ő az ezer holdon felüli nagy gazdaságok számát 19,534.472 katasztrális holdban állapítja meg. Ezeknek termőterülete 18,572.000 hold, ami az ország öszszes termő területének 39-9%-át képezi. Igaz, hogy ebben a területben 9,474.000 katasztrális hold erdő is benfoglaltatik, mégis aránytalanul igen nagy az a terület, amely kevés nagybirtokos kezén van. Ezek a szigorú számok tehát megdöntik azt a tételt, hogy Magyarországon nem áll elég föld rendelkezésre a földbirtoktörvény végrehajtása céljából. Egy másik statisztikai megállapításra is kiyánom az igen tisztelt Nemzetgyűlés figyelmét felhívni, amelyet Baross János képviselőtársunk állított össze. Ö ugyanis indítványt terjesztett be,- amelyben kívánja a hitbizományi birtokoknak megreformálását. Hogy ez menynyire közkivánság ma Magyarországon, azt ő statisztikai adatokkal bizonyítja be. Tudniillik az a sajnálatos körülmény áll fenn, hogy Magyarországon a hitbizományi birtokok épen a fajilag legtisztább vármegyék területén huévi december hó 15-én, szombaton. zódnak keresztül. Megállapítja azt, hogy a 63 vármegyés országnak 20 olyan vármegyéjében vannak a hitbizományok, amely vármegyék lakosságának 95%-a fajmagyar emberekből tevődik össze. Addig, amig Magyarország a 63 vármegyés régi keretek között élt, természetes dolog, hogy a fajmagyarság nem érezte a hitbizományok óriási súlyát, de ma, amikor ez a körülmény megszűnt, még sokkal nagyobb mértékben érzi, mert expanzivitása nincs, mert hiszen, ha a nép terjeszkedni, földet vásárolni akar, mindig szemben találja magát a nagybirtokkal. Épen Csongrád városában tapasztaltam, amelynek tiszta fajmagyar lakossága van, hogy akkor, amikor a földreformtörvényt ismertettük, egy ott levő magyar munkásember azt mondotta, hogy náluk nem hajtották végre a földreformot. Tekintettel arra, hogy a terület képviselőjének hatalmában állana, hogy ezt megsürgesse, érdeklődtünk aziránt, hogy miért áll fenn mégis ez a helyéét, amire azt a feleletet kaptuk, hogy az ottan elhúzódó gróf Károlyi-féle hitbizomány területéből semmit sem vettek el. Nem egészséges, nem célszerű, nem nemzeti álláspont fentartani azt az állapotot, hogy egyes családok kezében, mint például a gróf Károlyi-féle család kezében 80—90 ezer katasztrális hold terület van, sőt sokkal több más családok birtokában. Mégis csak áll í ÏZ cl ;étel, hogy Magyarországon nemcsak hogy nem igazságos és egészséges a földbirtokelosztás, hanem hogy ezen az állapoton mindenképen változtatni kell. Épen nemzeti szempontból szükséges ez. Baross János felsorakoztatja, hogy a tót, oláh és szerb gazdasági vidékeken maga a törpebirtokosság sokkal kedvezőbb helyzetben volt, mint a magyar. Épen azért gazdasági és népességi szempontból is feltétlenül nagy érdekünk az, hogy a magyar nép zömét földhöz juttassuk, megerősítsük és felfejlesszük. Erdélyi Aladár: Történelmileg ez a török hódoltság következménye. Kiss Menyhért: Ez pedig másképen nem lehetséges, csak ugy, ha azoknak az embereknek, akiknek nincs másuk, csak munkakedvük, munkaalkalmuk sincs, lehetővé teszik, hogy a földeken elhelyezkedjenek. T. képviselőtársamnak a török hódoltságot méltóztatott emlegetni, ennek pedig 450—500 esztendeje hogy vége van. Budavárát már régen visszafoglalták és a török veszedelem már régen nem fenyeget Magyarországon. Ha mi ma nagyobb nemzeti feladatok elé akarjuk állítani a mi jó magyar népünket, akkor feltétlenül megelégedetté kell tenni a népet, hogy érezze azt, hogy van mihez ragaszkodnia, van mit védelmeznie és szeretnie ebben az országban. Ebben a tekintetben ma különösen a XX. században a magyar népben bizonyos materialista felfogás uralkodik, és ezt meg is lehet érteni, mert amikor a Kárpátok szurdokait a régi liberális politika megnyitotta és egy idegen elemet eresztett be az országba, ugyanakkor a Cunard Line hajói milliószámra szállították ki a magyar népet, úgyhogy ma Ohió államban és az EgyesültÁllamok más kisebb államaiban kétmillió dolgozó magyar ember él, és oda vándorolt ki Magyarországról azért, mert itten a gazdasági élet feltételeit nem tudta megtalálni. Még ma is viszik ki őket, és ha mi ezt a magyar kivándorlási kérdést, ezt a nagy problémát meg akarjuk oldani, akkor híven Polónyi Gézának és Sebess Dénesnek és a többi agrárpolrtikusoknak előttem fekvő könyveihez és kiniutatá1 saihoz egyetlen egyet kell tennünk: a föld-