Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.
Ülésnapok - 1922-209
•etgyülés 209. ülése 1923. évi december hó 15-én, szombaton. A nemz megmagyarositva s ennek magyarázata, hogy: ezek mind vitézek. Erdélyi Aladár: Az csak következmény! Nem azért magyarosit ja! Vanczák János: Azért van, hogy magyar vitéz legyen Dolesehall! Honnan veszi a kormány ezt a jogot? A magyar alkotmány nem ad senkinek jogot arra, hogy itt külön vitézi kasztokat létesitsen. (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) A földreformtörvényt, az alaptörvényt nem hajtották végre, annak alapján a magyar nép nem tudott földhöz jutni, most egy foltot teszünk rá ezzel a novellával, de ezen az alapon sem jut földhöz a nép, — ellenben vitézi telkeket adnak. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Perlaki György: Mennyit adtak eddigi Vanczák János: Mindegy, hogy mennyit! Peidl Gyula: Megint az osztályuralmat akarják alátámasztani! Az is a cél! Perlaki György: És hol adták! Vanczák János: Alkotmányosan nincs joga a kormánynak ahhoz, hogy itt vitézi székeket állitson, nincs joga arra, hogy a haza földjéből erre a célra önkényesen telkeket osztogasson. Szeder Ferenc és Zsirkay János: (közbeszólnak). Elnök: Szeder és Zsirkay képviselő urakat kérem, ne méltóztassanak párbeszédeket folytatni ! Propper Sándor (Zsirkay Jánoshoz): Öreg bolseviki! Szeder Ferenc (közbeszól). Elnök : Kérem, szíveskedjék csendben lenni ! Szeder Ferenc (újból közbeszól). Elnök : Szeder Ferenc képviselő urat kénytelen vagyok rendre utasitani ! Zsirkay János (újból közbeszól). Elnök : Zsirkay képviselő urat másodszor kérem, méltóztassék csendben maradni ! Zsirkay János: Olvasta? Szeder Ferenc: Olvastam! Az Ember-t is! Vanczák János: Sőt a Tüz-et is! (Derültség a, szélsőbaloldalon.) Eltekintve ennek az anyagi és alkotmányjogi részétől, hogyan fest egy modern államban ez az úgynevezett vitézség, a középkornak egy ilyen kasztja? Propper Sándor: Benárd, mint vitéz! Benárd Augnsztin ! Vanczák János: Ez visszaugrás innen a középkor homályosságába! (Az elnöki széket Pesthy Pál foglalja el.) Amellett tehát, hog-y ehhez alkotmányszerüleg a kormánynak nincs joga, ez történelmileg, helyzetileg és a kor szerint is teljesen lehetetlen, sőt teljesen értéktelen és hasznavehetetlen: törekvés. Barthos Andor: Akkor miért rágódik rajta annyit? Vanczák János: Mert mit fog az a nár vitéz megmenteni ebben az országban, amikor az megint bajba fog kerülni? Hát nem megint oda kell menniök a nroletárok ezreinek és földnélküli parasztoknak. (Uav van! a szélsőbaloldalon .) a vitézek pedig hátul fognak vigyázni hogy valamelyik vissza ne szökjön. (Mozgás iobbfelől.) Mondom, mindettől eltekintve a kormány hogyan fog számot adni azoknak, akik itt szegényen', csonkán, bénán, özvegyen, árván maradtak meg, mint a háború sebesültjei, rokkantjai? Hogyan fognak azoknak legalább csak lelki megnyugvást nyújtani, amikor azoknak 91 az embereknek látniök kell azt, hogy mig ők a testük egy részét otthagyták a harctéren s mig a sorsuk jövőre csupa kin, szenvedés, koldulás és tengődés, addig mellettük épkézláb embereknek ad jutalmat a haza, ad telket, ad predikátumot, őket pedig otthagyja a nyomorúságban! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Azok elsősorban vannak felvéve a listába! Griger Miklós: Tudok eseteket, hogy vitézekké neveztek ki olyanokat, akik a háború alatt nyulakra vadásztak, — csakhogy most megmentsék a birtokukat! Reischl Richárd (közbeszól). Peidl Gyula: Ne terrorizáljon itt is! Itt is terrorizál? Reischl Richárd: Hát hol? Peidl Gyula: Künn, a szolgabiráival! Reischl Richárd: Sohsem terrorizáltam ! Elnök: Csendet kérek, Peidl és Reischl képviselő urak ! Vanczák János: A novella sorsát és értékét illetőleg hivatkozom Borgulya Pál képviselőtársam! tegnap elmondott beszédére. Ő azzal kezdte, hogy amikor a földreform végrehajtása megindult, a közigazgatás annak ellenszegült. Szomjas Gusztáv: Ki mondhatja meg, hogy mi az igazság! Ha mi mondjuk, akkor nem igazság! Vanczák János: Amikor az alaptörvényt kivitték az életbe, hogy ennek alapján Magyarország népének egy része földhöz jusson, akkor a közigazgatás ellenszegült. Most ezt a novellát is kivisszük az életbe és a közigazgatás megint ellene fog szegülni. Ebből a szempontból tehát épen ugy nem lesz földhöz juttatás, mint ahogyan nem lett az alaptörvényből. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Abból is lett, ebből is lesz! Propper Sándor: Akkor miért a novella? Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Megmondtam már! Vanczák János: A minister ur később fog rájönni, amire mi már rájöttünk és amit bangoztattunk, hogy nem lehet a nénnek földreformot csinálni a nép ellenségeivel együtt és ugy juttatni földhöz a népet. Ha a földmivelésügyi minister ur megtartotta volna a maga kisgazdanártiát Perlaki György: Ezt bizza a földmivelésügyi ministerre! Vanczák János: ... ha a földmivelésügyi minister ur megőrizte volna a demokráciát, ha nem hagyta volna elkótyavetyélni az egyenlő általános és titkos választójogot (Ugy van! a szélsőbaloldalón'.) és ezen az alapon mentünk volna bele egy választásba, akkor ide került volna a földmivesnépből olyan párt, olyan számarány, amely mögé odaálltunk volna mi is és ea-yütt csinálhattuk volna a földreformot. (Felkiáltások iobbfelől: Abból nem, kérünk!) Peidl Gyula: A nagybirtok abból nem kér, azt tudjuk. Vanczák János: Együtt csinálhattuk volna a földreformot a nagybirtok ellen. Most ellenben 1 megfordult a helyzet. A minister ur hozzájárult pártjával egvütt ahhüz. hogy a demokrácia elárultassék, hogy az általános választói jogot pótolják ilyen, a mai kormányzat testére szabott választási rendelettel, aminek következménye az, hogy a földmiyelésüffvi minister ur most nem a kisgazdapártjával, hanem a nagybirtokosok pártjával kénytelen földbirtokreformpt Csinálni. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Látszik!
