Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-208

80 A nemzetgyűlés 208. ülése 1923. Szabó István (nagyatádi) loldmivelésügyí minister: Én? Rupert Rezső: Meg- lehet ezt oly módon is tenni, hogy a közege megy ki. Csak az bizonyos, hogy nem lehet másképen gyors, praktikus meg­oldást találni, mint ugy, ahogyan az igazság­tigyminister ur maga is cselekedett, hogy szemé­lyesen meggyőződött mindenről. Azt mondja tovább az igazságügy minister ur (olvassa): »Én eddig minden bérletnél kimond­iam a turmisos gazdálkodást. Vagyis ezek a kérdések, hogy nincs eke, nincs iga stb., eltörpül­nek jelentőségben, mert igenis, gőzekével fogják a, földjüket művelni. Ha lesz vezető ember, ha fog gondoskodni a Kormány megfelelő irányító szervekről, akkor nem fogják külön-külön kezelni a földjeiket, hanem közösen tartanak gőzekét. Nekem ebben a tekintetben aggályaim nincsenek. Üdvözlöm lelkesen az egész birtokpolitikai refor­mot. Csak azt akarom kiemelni, mintegy irány­adó momentum gyanánt, hogy ne legyen ennek kiélezett, animózus célja semmiféle más osztály ellen. Ha az illető községben vagy vidéken van annyi kisgazda, törpebirtokos és munkás, aki az ő birtokát megfelelően tudja kezelni, akkor az illetőnek hátrálni kell. Nem azért, mert nagy ur, hanem mert a népszaporodás szempontjából oda kell adni a földet nála hivatottabb embereknek, nemzeti több termelési, fajszaporodási szempontból.« Ez mind megtáma«ihatatlan, kétségbevonha­tatlan, bizonysága a hazaszeretetnek és a prak­tikusságnak, ennek hus- és vérből való megnyi­latkozása, inkarnációja. Ma is, aki földreformot akar csinálni, nem beszélhet másképen, mint igy, ha becsületesen akar beszélni. Azt mondja továbbá az igazságügyminister ur (olvassa): »Itt teljesen csatlakozom Szabó István felszólalásához. Tapasztalatból mondha­tom, hogy Magyarországon másféle ilyen poli­tika, mint az illető község kitágitásának a poli­tikája, nem gyakorlati.« Beszél az igazságügyminister arról, hogy ha más faluban van, aki megjelöli, hogy melyik köz­ségbe akar menni, ezt is elő kell mozditani, nem pedig olyan kinosan, mint ma, amikor ide-oda dobálják az igénylőket. Akármilyen jóravaló is az illető ós akármilyen tudása is van, nem jut­hat egy darabka földhöz sem, lapdáznak, futballt játszanak vele. Azt mondja az igazságügyminister ur (ol­vassa): »Hogy kinek kell földet adni, kinek nem, azt a zöldasztalnál nem tudjuk eldönteni. Minden községben kell a Katonatanács mintájára alaki­tani egy tanácsot: legyen benne a földbirtokos is, az állani közege is. Hogy ki kapjon földet, csak a. falusi nép mondhatja meg', amely az embereket egyenként ismeri. Én annyira mentem a gya­korlatban, hogy magam kiszálltam faluhelyekre, meggyőződtem róla, hogy iszákos ember ne jusson valami kép földhöz. De nem is kellett nekem szó­lanom. Felszólaltak tizenöten is: ez iszákos, meg­issza! Bizom abban, hogy ha hozzáfogunk közsé­genként! bázison, ennek nagy akadálya nem lesz. Ennek parallel kell menni. Itt nincs sorrend.« Természetesen, nem vonhat le semmit ennek értékéből az sem, hogy az igazságügyminister ur egy tényleg létező szervről, a katonatanácsról baszélt, amelyet figyelembe kellett venni. Ez nem diszkreditálja őt, mert akkor a helyzet ez volt, akkor nem lehetett másra hivatkozni. Nagy Emil igazságügyminister : Akkor fél­tünk a kommunizmustól, azért akartunk sok kis­gazdát csinálni. (Zaj.) Szeder Ferenc: Azért kell most is megcsi­nálni, hogy a jövőben ne következzék be. Rupert Rezső : Most már csak vázlatosan olvasom fel az igazságügymiuister szavait.', (ol­évi december hó 14-én, pénteken. vassá): »Ha a kormány tervbe veszi a községek kitágítását, azon az alapon, hogy minden község táguljon annyira, mennyire képessége megbirja, evvel a kormány óriási dolgot csinál, az egész társadalmi mozgalmat pacifikálta, sőt ujabb Magyarországnak vetette meg az alapját.« Nem állhatja ennek útját az igazságügymi­nister ur szerint a hitbizomány sem, mert azt mondja (olvassa): »Ami a hitbizományt illeti, nem osztom Éber Antal felfogását, mert a hit­bizományt azonnal meg lehet szüntetni egy toll­vonással.« T. i. Éber aggályoskodott, (Zaj a szélső­baloldalon.) »A hitbizomány óriási anomália« — mondja az igazságügyminister ur. Ez teljesen igaz, hi­szen a hitbizomány lehet arankás terület is, ame­lyen a nép nem szaporodhat, Azt mondja továbbá (olvassa): »Hogy a föld helyébe jutó állampapirt az illető, a várományosok és egyéb rokonok hogyan osztják el. ez külön jogi kérdés.« Búza Barna, — aki talán mégsem agressziv ember, ugy hogy félni lehetne tőle, meglehetősen gyengéd, passziv lelkű ember, senkisem félt tőle, — a tanácskozás végén megköszönte a vitát és azt a nemesen objektiv hangot, amely a vitán keresz­tül vonult. Most már sokan sok mindent elfelejtettek. De az igazság mégis az, ami akkor megnyilatkozott, amit akkor a történelem közelről való látása inspirált. Emellett a politika mellett meg kell maradnunk, hacsak nem akarjuk, hogy az egész dolog csupán látszat legyen és hogy humbug legyen belőle. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ki kell töltenünk a kerettörvény kereteit. Nem lehet kerettörvényekkel semmire se menni. A kerettörvény az agitációnak és a demagógiá­nak a kezébe kerül ; a keretet ki kell tölteni, meg kell mondani, hogy kinek mi a kötelessége, kinek mi a joga. Meg kell mondani, hogy ebből a nemzetfejlesztési érdekből, a jelen szociális nyomorúságai megszüntetése érdekéből kinek mennyi áldozatot kötelessége hozni földben és más egyebekben és egyúttal megmondani azt, hogy e földből és más egyebekből kinek mennyi­hez van joga. Nem kell ezekről a frázisokról, az egyéni jogcímekről, és más egyebekről beszélni, inert ha egyszer felismertetett, hogy a törvény közérdek, akkor el van intézve a közérdek kér­dése, akkor már csak arról van szó, hogy ezt a közérdeket azután individualiter hogyan érvé­nyesítem. Beszélnek a többtermelósről. A többtermelés kérdését már elintéztük. Nemcsak a többtermelés a fontos, hanem a többek által többek részére való termelés is, mert hiszen abból ugyan, hogy egy nagy dominium, 100—200 ezer holdas föld többet termel, ebből a társadalomnak valami nagy haszna nincs, mert hiszen a milliárdok annak az egyetlenegy embernek vagy családnak Wertheim-szekrényébe kerülnek. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A fontos nem a többtermelés, hanem a többeknek termelés. Többeknek termelés azért, mert máskép erős nemzetről nem lehet szó. (Egy hang balfelől : Lovakat is kell termelni!) Erős nemzetről csak ott lehet szó, ahol annak a nemzetnek feje ezer, tízezer, százezer sárkány­fej helyett sok millió sárkány fejből áll. Egy sok­milliós sárkányfejű nemzetet kell teremteni, hogy ha le is vágnak belőle Isten tudja hány fejet, még az a nemzet mindig elég erős marad­jon, még annak a nemzetnek mindig elég feje legyen. Egy nagy nemzeti szolidaritást kell létre­hoznunk, mert ha a milliók nem lesznek szoli­daritásban, jöhet idő — és a történelem mai já­rása idején igen könnyen jöhet, — hogy egy

Next

/
Oldalképek
Tartalom