Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.
Ülésnapok - 1922-208
A nemzetgyűlés 208. ülése 1923. évi december hó 14-én, pénteken. 77 hogy az idő elérkezett arra, hogy az állam visszakövetelje jogát, hogy korlátozza a földbirtok kinövéseit és jobban alkalmaztassa azt a közönségnek, mint egy egyénnek kívánalmaihoz és érdekeihez képest.« Azt mondja továbbá ugyanebben a beszédben (olvassa); »A földek tartassanak fenn a szegények számára és a kárpótlás adassék a gazdagoknak, kárpótlás azért, amit jogaik eddig tényleg értek nekik, ami nagyrészben elenyészően csekély értékű. Továbbá azt véljük, miszerint azon jog, földet birtokolni, nem foglalja magában a jogot azon értéknövekvéshez, amit a föld a közboldogság haladása által már folytonosan szerez. Azt állítjuk, hogy az érték ezen önmagától való növekvése jogosan elvétethetik a közönség részére egy különös adó által. Ez a két főpontja programmunknak : először, hogy ezután semmi ürügy alatt se mehessen át magánbirtokba a föld, másodszor, hogy a földbirtok megadóztassák azon célból, hogy természetes értéknövekvése a birtokosok helyett az összes társadalomra menjen át, a birtokosok tetszésére hagyatván a földbirtokot annak jelenlegi pénzértéke árán elhagyni.« Továbbá (olvassa) : »Megvallom, hogy nem vagyok képes másként szólni azon gyakorlatról, amely a közföldeket megosztja a földesurak között, kíméletesebb kitétellel, mint bogy az fosztogatás, — fosztogatása a szegénynek.« Itt van tehát az angol példa. Mi nem megyünk ilyen messzire, mint Stuart Mill-ék mentek, mint az angol konzervatív politika is elment. Mi sokkal kevesebbel megelégszünk. Amint méltóztatnak látni, az angol politika, az angol tudósok, az összes jogbölcselők, társadalmi filozófusok egyetértenek e tekintetben. Ezek szerint a föld egyáltalában nem is lehet magántulajdon, mert az kimért nagyságban adatott a természet, az Isten teremtő keze által az emberek rendelkezésére; azt, mert abból több nem is készíthető, legalább férőhelynek kell fentartani azok számára, akiknek alkottatott. Mi nem megyünk ilyen messzire, mert hiszen ha azt hirdetnők, amit az angol alsóházban már 1866-ban, a múlt század közepén és azelőtt is már hirdettek, akkor egyszerűen annak a veszélynek tehetnők ki magunkat, hogy komunnistáknak neveznének bennünket. Meg lehet azonban és meg kell érteni csakugyan azt, hogy a föld és magántulajdon között mindenesetre különbség van. Szomjas Gusztáv: Mert nem a magáé! Rupert Rezső : Szerintünk, a mi konzervatív felfogásunk szerint is van, mert valóban igaz, letagadhatatlan, igazán tudományosan megállapított valami és maga az élő igazság, hogy a föld a maga értékét nem önmagában birja, hanem a földet olyan értékűvé, mint amilyen értékű, a társadalom jelenléte teszi, az, hogy társadalom van ott jelen, hogy nem tudom, népesedik egy vidék, ami azon vidék földjeinek az értékét ugyebár, tetemesen emeli, vasutak épülnek a környéken, szóval magának a társadalomnak fejlődése az, ami a föld értekemelkedését maga után vonja. Tehát t. képviselőtársaim, ha már egyáltalában azon az állásponton vagyunk, hogy a nemzet érdekében, amikor a nemzet megmentéséről van szó, a magántulajdoni szempont, ez a aév, hogy magántulajdon, ez a tabu nem állhatja útját a nemzetmentés munkájának: akkor kétszeresen ezen az állásponton kell lennünk a föld magántulajdonával szemben, mert abból csak kimért mennyiség áll rendelkezésre, mert a föld egyúttal férőhelye is a társadalomnak, annak a társadalomnak tehát módot kell nyújtani arra, hogy elhelyezkedhessék azon a földön, és ne szükittessék össze ugy, hogy mig egyetlen egy ember, vagy egy család 100 ezer holdakon szaladgálhat ide-oda s napi járóföldekre nem lát embert, addig más helyen a nép összezsúfolódik. T, Nemzetgyűlés ! A r reform alapgondolata, egyik legmagasztosabb célja a nemzet, a lakosság szaporítása, megsürüsitése. Nem lehet senki sem olyan kegyetlen, hogy tisztán csak doktrinák kedvéért ennek a nagy célnak útjába álljon. Igenis, sokat méltóztatnak hivatkozni nemzeti szempontra, nemzeti eszmére, nagy nacionalizmust csinálnak, ilyenkor azonban nevetnek, amikor arról van szó, hogy a nacionalizmus in praxi gyakorlatilag meg keli csinálni. Mert a magyar nacionalizmust sohasem lehet megcsinálni, ha nem gondoskodunk, még áldozatok árán is arról, hogy a magyar népet elsokasitsák, megsürüsitsük és jólétbe hozzuk. Itt van most az alkalom. Azoknak, akik nagyon hirdetik a nemzeti eszmét, akik hirdetik a kereszténységet, most itt van a nagy árok, tessék átugrani. Ezernyi^ alkalom van, hogy keresztény politikát csináljanak, mert ha mi el is Ítéljük azt, hogy a reform kérdését vallásfelekezeti vagy más szempontok szerint oldják meg, most^ szerencsés helyzetben vannak azok, akik fajvédő politikát hirdetnek, mert — bár ez is partikularizmus — egy olyan kategória számára, amelyet ugy nevezhetünk meg. hogy magyar földmivesosztály, még' mi is, akik az egyetemesség álláspontján vagyunk, hajlandók vagyunk odaadni a földet, szívesen odaadjuk, tehát mind csupa keresztény kézbe : jut, anélkül hogy bárkinek, liberalizmusnak vagy egyéb más valamiféle irányzatnak eszébe jutna ez ellen vétót emelni, vétót kiáltani. Amikor az Isten kezükbe adta az alkalmat önöknek, hogy amit négy esztendeig hirdettek, amivel négy évig ámitottak, hegy magyar nemzeti politikát kell csinálni, valóban hússá és vérré válhatik és ezt mégis elmulasztják : az Isten sem fogja önöket a nemzet átkától megmenteni. Mert miről van szó? Azért csodálatos és bűnös az ellenállás, mert nem is arról van szó, hogy ingyen kérjük a földet a magyar nép számára. A magyar nép teljes egészében meg akarja fizetni a földet. Nemzeti érdekből, nemzeti szempontból, — mert a föld csakugyan nemcsak a tulajdonosé hanem egyúttal a nemzeté is — azzal a földdel szemben is még a legridegebb magánjogi álláspontra hajlandó helyezkedni a nép: teljes egészében megfizeti a földet. Nincs másról szó. mint a vagyon transzformációjáról, átalakitásáról. Vájjon szabad-e akadályt gördíteni ez elé, csak a legkisebbet is, vagy nem kell-e a lehető legszélesebb mértékben lehetővé tenni a földhöz juttatást? Szabad-e ezt tenni akkor, amikor, mondom, teljes egészében megakarják fizetni ezt a földet! Igaz, azt mondják : de hát honnan, miből fizetik meg? Ez isönösön múlt ; ha odaadták volna nekik azt a földet, már régen kifizették volna ; ha csak azt a támogatást adták volna nekik, amit megadtak a bankoknak. Nincs másra szükség, és még ma is meg lehet menteni a helyzetet. Tessék ezeknek az embereknek, ennek a színmagyar fajta népnek jegyintézeti kölcsönt adni jegyintézeti kamatláb mellett, és akkor fogadom, hogy rögtön kifizetik és rögtön törleszteni fogják. Egyszerű ez. A legkisebb vállalkozó is szinte korlátlanul juthat jegyintézeti kölcsönhöz; ellenben a magyar nép, amelynek érdekeit négy esztendő óta itt folyton hirdetik és emlegetik, nem jut hozzá. Beszélnek itt egykéről és más minden egyebekről. Igenis, nagy összefüggésben földmegoszlássaL mert ha nincs is meg az a közvetlen kapcsolat az egyke-rendszer és a nemzet 11*