Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.
Ülésnapok - 1922-208
78 A nemzetgyűlés 208. ülése 1923. évi december hó lá-én, pénteken. pusztulása és sorvadása között, amelyről beszélt Gaal Gaston tisztelt barátom, közvetve megvan, mert egy ország, ahol ilyen • tespedésben van a gazdasági élet, mint nálunk, melegágya az egykének és ebből az egykéből csak akkor ragadható ki, ha megpezsdül itt az élet, a gazdaság 1 egész területén. Meg fog pedig pezsdülni, mert ha szélesen eloszlik a magyar föld, akkor sok jó tehetős exiszteneia keletkezik, akkor az igények fokozódnak, akkor az iparnak, a kereskedelemnek a dolga is jobban megy, mert ezeket az igényeket mind ki kell elégíteni. És ha ipari és kereskedelmi életünk fellendül, mint Angliában rnár láttuk ennek a példáját és amint láttuk Dániában s mindenütt, hogy a föld úgynevezett pulverizáeiója mivel jár, őrült nagy ipari és kereskedelmi fellendüléssel : akkor állások, foglalkozási alkalmak keletkeznek és akkor annak a magyar embernek nem kell többé arra gondolnia, hogy hová teszi a gyermekeit, — hiszen otthon kellene tartanom mind — mert akkor ott lesz a mentőgondolata, mielőtt kioltja annak a még meg nem született magyar gyermeknek az életét, hogy ezer alkalom van arra, hogy elhelyezkedjék a társadalomban, az iparban, a kereskedelemben, a tanultak osztályában. Akkor, igenis, majd meg fog szűnni az egyke. Mert ezek egymással mind kölcsönhatásban vannak, ezeket nem lehet csak egyszerűen kiragadva tárgyalni, elintézni és megmagyarázni azzal, hogy valláserkölcsi felfogásból folyik, vagy esetleg abból, hogy az illető meg akar maradni dinasztiának, ilyen tényleges hitbizományi rendszert akar fentartani. Ha egészséges gazdasági élet, körforgás keletkezik, akkor ez egy napon megszűnik, mert végeredményben mégis a szaporodáskorlátozásnak gazdasági, társadalmi okai vannak és ezeket kell megszüntetni. Hiszen, hogy miképen fogták fel ezt a kér dést a magyar nagyok is abban az időben, midőn ezt a kérdést a legtisztábban lehetett látn i — amikor csakugyan mindenkinek a maga magyar szivével és tényleg önzetlen felfogásával kellett ehhez a kérdéshez nyúlnia, mert közvetlenül látható volt a veszedelem, — ime elhoztam az 1918 novemberében tartott földbirtokankét füzetét, amely ankéten a magyar agrármozgalomnak legkitűnőbbjei nyilatkoztak meg és és egyhangúlag arra az álláspontra helyezkedtek . . . Szomjas Gusztáv: Kötéllel a nyakukon ! Rupert Rezső; . . . kevesek kivételével, hogy a lehető legnagyobb energiával kell a földbirtokreform ügyét előmozdítani. Nem alkalmazkodásból, nem gyávaságból mondották azt, ami itt benne van,^ mert nem volt az a terror, amely belőlük kikényszeritetle volna szükségképen ezeket a nyilatkozatokat, nem volt azért, mert ebben a füzetben vannak olyan felszólalások is, amelyek a Gaal Gastonéhoz hasonlítanak. Nyiltan lehetett ott beszélni, mert vannak olyanok is, csak nem azok, részéről, akik most azután más álláspontra helyezkedtek. Nem kellett — egyenesen megmondotta a minister Búza Barna, amikor ezt az ankétet megnyitotta — nem vár csodát, nem kívánja, hogy valaki feladja álláspontját, nagyon természetesnek találja, hogy azokat, akik itt megjelentek, egész világok választanak el egymástól. Csak a feleletben kapta meg a vigasztalást, hogy nagyon téved a minister ur, — mondotta Rubinok Gyula - hogy világok választanak el bennünket. Talán megfeledkezett a minister ur arról, hogy közben világok omlottak össze, tehát nem állunk olyan nagyon messze most már egymástól. De térjünk át a tárgyra. Az agrármozgalmak előkelőségei nyilatkoztak meg itt a földreform mellett. Itt van Nagyatádi felszólalása, — az övét már nagy részben ismertettem, elmondtam, hogy az ő álláspontja az volt, amelyet örömmel üdvözölnék, ha ebben a törvényben is viszontlátnám, és pedig cogens kötelező formában, hogy a legelső tennivaló a falu tágítása. Ne nézzünk se jobbra, se balra, itt száz holdtól kezdve mindent ki lehet sajátítani és azután rukkoljanak hátrább, messzebb a nagybirtokokra, azt is el kell venni, sőt azokat a kis- és középbirtokokat is, amelyek útjában állanának a község tágításának. Szükséges és praktikus is volt a minister ur felfogása. Mert csakugyan ugy lehet csak reformot csinálni, hogy ha készen vannak a lakóházak, az instrumentumok és megindulhat az uj kezekben is a termelés, hogy a termelés folytonossága fentartatik. Propper Sándor: Akkor más szelek fújtak ! Szabó István (nagyatádi) íoldinivelesügyi minister : Ma is ugyanazok a szelek fújnak ! Rupert Rezső : A t. földművelésügyi minister ur még a zsellérek közül is mindenkinek megfelelő nagyságú családi birtokot akart juttatni, akinek legalább háza van. Ő neki aggálya csak azok földhözjuttatása ellen volt, akiknek nincsen házuk, tehát nem lett volna telepük és akiknek esetleg a földbirtokreformba való bevonása azt eredményezhette volna, hogy a megmaradó nagyés középbirtokok nem kapnak elegendő munkást. De ezektől eltekintve, az egész vonalon minden különösebb kategorizálás, válogatás nélkül tisztán csak az arra való, az igazán földmives kapjon földet. Ez volt az álláspontja. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Most is az ! Rupert Rezső : Épen ezért veszem rossz néven a mélyen t. minister úrtól, hogy azt az okos, egészséges, teljesen hazafias, és erkölcsi szempontból is megtámadnatatlan felfogását nem vihette keresztül, mert egy mesedélutánról van szó, arról van szó, hogy Bethlennek szüksége van egy mesére, hogy ezzel a kormány életét egy nappal meghosszabbítsa. Természetesen a minister urat nem is tudom tovább támogatni. Itt van Rubinek Gyulának a felszólalása, ü egyenesen azon az állásponton volt, hogy ezer holdon felül már ne Jegyen birtok, hogy 50 százalékát adják oda a nagybirtokok a kitelepítésre. Beszél a többtermélésről is és azt mondja, hogy (olvassa) : »A nagybirtokon, a hitbizományokon különösen, hiszen ott nincs többtermelés, 30 holdra esik nálunk csak egy iga. migha a törpe- vagy kisbirtokos kezére jut, ahol már megvan az az egy iga, de amely igával esak három-négy hold földet művel az a kisember, — azt mondja, ha még kap ehhez 10—12 holdat, anélkül hogy a felszerelésen változtatni kellene, azt kitűnően megműveli.« Szomjas Gusztáv : Az a három hold eltartja az igát is, meg a gazdáját is í Szeder Ferenc: Kérdezze meg Rubinek Gyulától! Rupert Rezső: Itt van a könyvben a nyilatkozata, felolvasom, szószerint idézem (olvassa): »Az előbb felhozott adatokból arra a konzekvenciára jutottam, hogy körülbelül ezer kataszteri hold volna az a maximum a magánbirtoknál, ami meg nem váltható.« Ezt mondja Rubinek Gyula (továbbolvassa): »Amikor egy törpebirtok kiegészítéséről van szó, ott könnyű a parcellázás, mert az illetőnek már megvan mindene, ami szükséges. Ha neki van öt holdja és azt kiegészitik 10 vagy 15 holdra, semmit sem kell beszerezni, csak több vetőmagra van szüksége, de egyébként azt a tíz vagy tizenöt holdat épugy megművelheti, mint azelőtt az 5 holdat. De ha uj exisztenciákat teremtünk, akkor beleütközünk abba, hogy nincs elegendő igánk és nincs ele-: geudő a megműveléshez szükséges eszközünk.«