Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-208

76 A nemzetgyűlés 208. ülése 1923. évi december hó 14-én, pénteken. ség inegsürüsitését és idekötését előmozdítsuk, a lakosság egyenletesebb elhelyezkedését szintén előmozdítsuk és a városi kenyér- és lakásinséget is orvosoljuk.« Bármelyik ilyen célt ragadom is ki, annyira közérdekű és nagy célok, hogy mikor ezekkel szemben más mentség, más megoldás, más menekvés nincs, ha az állam a maga végszükséges helyzetében csakugyan ezeknek a céloknak megvalósítására tör és érinti is a magántulajdont, legyen bár az a földnek a magántulajdona, csakugyan a legerkölcsösebb dolgot cselekszi. Ezzel szemben azt hiszem, alig lehet itt arra az erkölcsi alapra hivatkozni, amelyre hivatkozva, amelynek a megsértésétől óva, azt viszont nagyon szépen el tudják az igen t. képviselő urak képzelni és tűrni, hogy más vagyonkategóriáknál azonban csak hadd érintessék a magántulajdon. Az ellen nincs kifogásuk, legalább is nem küzdenek ellene a kellő erővel, hogy például a háztulajdont illetően ne érintessék a magántulajdon. Azt is ugy lát-zik, jogosnak tartják, ha az állam az állampolgár életét kivánja áldozatul, tehát a legnagyobb és legsajátabb magántulajdont. Arról nem hallottunk olyan szép frázisokat, nem hallottunk himnuszt zengeni, hogy az élet # milyen drága, hanem igen természetesnek tartja mindegyik, aki a föld magántulajdonát védi, azokkal a nagy érdekekkel szemben, amelyeket az alaptörvénynél hangsúlyoztak a törvény alkotói. Nagyon szépen el tud.iák viselni, hogy hadd vegye el az állam az életet az állampolgártól s el tudják viselni azt is, hogy az egyes polgárok házát . . . Propper Sándor : Moziját, trafikját, kocsmáját ! Rupert Rezső: . . . moziját, trafikját hadd vegye el az állam. Propper Sándor: Tanulási szabadságát! Rupert Rezső : Azt hiszem, hogy ebben a törvényhozásban, amikor a földtulajdont akarjuk érinteni nemzeti érdekből, a nemzeti erősödés megmentése érdekében, végszükségből, nem lehet hivatkoznunk erkölcsi szempontokra, csak egy pillantást kell vetnünk a jog, a tulajdon egyéb területeire. Azzal, hogy az állani egy pillanatig sem habozik, amikor arról van szó, hogy a háztulajdont igénybe vegye, és egy pillanatig sem habozik, amikor arról van szó, hogy az állampolgártól legdrágább kincsét, az életét követelje, azt hiszem, tisztázva van a földtulajdon érinthetetlenségének és szentségének kérdése is. Mert ha szabad az életet és a házat elvenni, akkor ezt is szabad. S az állam elvette és elveszi a háztulajdont most már egy évtizede. Hiszen mi egyéb, mint elvétele a háztulajdonnak az, amikor a házat súlyos szociális teher alá vetik, sőt még részesedést vesznek az u. n. házhaszonrészesedés címén, a szabad rendelkezési jogot elveszik s rákényszerítik a háztulajdonost arra, hogy fillérekkel elégedjék meg. És a háztulajdonosok vannak olyan hazafiasak, hogy kivételektől eltekintve; egészen természetesnek tartják, hogy a háztulajdon az államnak és társadalomnak mai szörnyű végszükségében viseljék ezt a nagy szociális terhet. De mikor az állampolgároknak ez az egyik része — s legkevésbé a fajmagyarok, azok, akikért ez a reformtörvény készül — ezt a hazafias kötelességet immár tíz esztendeje teljesiti és megmérhetetlen milliárdokkal sietett a társadalom segítségére, akkor elvárhatja, hogy a földtulajdon se legyen kevésbé hazafias, és amikor ő hajlandó a nemzet jelenének és jövendőjének megmentése érdekében ilyen nagy szociális teher viselésére, akkor elvárhatja, hogy ne jöjjenek elő a magántulajdon szentségének emlegetése mellett olyan igényekkel, hogy szinte megakadályozzák a reformot. Hiszen nincs igazuk, sőt más kategóriáknak még sokkal inkább igazuk van, ha a magántulajdon szentségét vitatják, mint a földtulajdonosoknak. Tegnap itt Gaal Gaston t. képviselőtársunk allúziót tett az angol viszonyokra és a szocialista párt felé fordulva szinte megelégedését nyilvánította az ő rovásukra az angol munkáspárt javára, mondván, hogy hiszen ha nekünk olyan szocialistáink volnának! Propper Sándor: Ócska frázisok! Rupert Rezső: Bátor leszek bizonyitani, hogy ebben a mintaállamban, amelyre hivatkozott s amelynek még a szocialistáit is szívesen vállalja Gaal Gaston képviselő ur, a földtulajdon kérdése mint magántulajdon, nemzeti érdekből egészen más szempont alá esik, mint ahogy azt Gaal Gaston t. barátom elképzeli. Angliában akkor, amikor^ még munkáspárt nem is igen volt, mikor úgyszólván embrió-korát élte a munkáspárt, az előkelő polgári politikusok és politikai tényezők állottak annakidején annak a felfogásnak pártján, — mikor ez a kérdés probléma volt — hogy a földet, mint magántulajdont nem lehet ugy kezelni, mint mást. Itt van például Stuart Sülinek egyik, az angol alsóházban tartott beszéde, amelyben az irlandi földbirtoktörvényjavaslathoz szól hozzá. Elmondja a földtulajdonróL hogy az mennyire más, mint amilyen az egyéb magántulajdon, az emberkészitette tárgyak tulajdona, és idézi az angol konzervatív politikai bölcselet egyik megteremtőjének, Coleridge-nek szavait. Azt mondja (olvassa) : »Egyik beszédében e kitűnő konzervatív olyan elméletét állit ja fel a földbirtoknak, amihez hasonlítva mindaz, amit én — t. i. Stuart Mill — valaha mondottam, olyan, mint a legtisztább tej és viz. Az ő nézete — t. i. ezé a konzervatív bölcselőé — a földtulajdonról az, hogy az egy neme a közszolgálatnak, — inkább hivatal, mint tulajdon — amit a tulajdonos erkölcsileg csak azután van jogosítva saját előnyére használni fel, ha bizonyos nagy társadalmi céloknak, amelyek a vidék művelődésével és lakói jólétével vannak összekötve, már bőségesen eleget tett.« Nem az angol munkáspártnak, hanem az angol konzervativizmusnak felfogása ez, és 1860 május 17-én mondatott el az angol alsóházban. Vagy itt van Stuart Mill-nek egy másik beszéde, amelyet Londonban tartott az angol országos földreformszövetségnek ülésén 1873 március 18-án. Itt a következőket mondja a földtulajdonról (olvassa): »Mi azt véljük, hogy a föld, — amely kifejezés alatt odaértjük a bányákat és a föld összes nyersanyagát — a többihez nem hasonlítható neme a tulajdonnak. Egyes emberek joga olyan valamire, amit nem ők készítettek, vagy segítettek készíteni, teljesen különböző dolog attól a jogtól, amely mindenkire saját munkájának és áldozatainak árán hárul, vagy olyanok munkáinak és áldozatainak eredménye, akik önként adták azt neki.« Továbbá (olvassa): »Az, aki birtokolja a földet, ~ oly tárgyat, ami nem ember által készíttetett, ami szükséges az életre és ami nem elegendő mindenkinek — privilegizált állásban van. Már akár helyes, akár nem az, hogy ilyen állásban van, ugy van, egyszóval: ő egyedárus (Hosszas éljenzés.) és az egyedáruságnak nem csupán a birtokos puszta akarata szerint és tetszéseként, hanem olyan módon kell gyakoroltatnia, ami legjobban megfelel az általános jónak; az államnak épen olyan joga van ellenőrizni azt, mint joga van például ellenőrizni a vasutakat A föld reformerek abban a véleményben vannak