Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.
Ülésnapok - 1922-208
70 A nemzetgyűlés 208. ülése 1923. évi december hó 14-én, pénteken. vella is, mint annak idején a törvény, megnyugvást fog kiváltani a földbirtokososztályból. Ez a törvényjavaslat ugyanis olyan; szerény keretek között mozog, annyira nem nagyon messze esik attól az alaptörvénytől, amelyet megjavítani akar, bogy a t. földbirtokososztály csakugyan gaiidiumrnal fogadhatja... Szabó István (nagyatádi) földművelésügyi minister : Látszik ! Rupert Rezső : ... és ha nincs egyéb szempontja, mint ahogy nincs, ha t. i. nem gondo] magasabbrendű nemzeti érdekekre, csak az ő — elismerem — egészséges önzésével törődik ... Peidl Gyula : Pillanatnyi önzésével ! Rupert Rezső : ... akkor egész bizonyos, hogy ez ellen a novella ellen semmi kifogást nem tehet. De minket itt az ellenzéken, akik hivatva vagyunk elenőrizni a kormány politikáját, törvényhozási intézkedéseit és akiknek magunknak is vannak önálló szempontjaink, — hiszen épen azért vagyunk ellenzéken, mert vannak bizonyos olyan elveink, amelyeket ott a kormányüárton megvalósítani nem lehet — ez a noA^ella nem elegit ki s bár a t. képviselőtársam meg akart nyugtatni minket, ezernyi okunk van továbbra is aggályokat táplálni. Amióta az alaptörvény életbe lépett, folytonosan kutatják az okokat, hogy vájjon a törvény miért nem érte el tervezett célját, hogy vájjon a földreformból miért nem lett valóságos földreform. Csodálkoznak rajta, keresik az okokat a törvényhozáson kívül és itt a törvényhozásban is. Csakhogy nem igen találják. Véleményem szerint ez az ok abban van, amit az alaptörvény jó tulajdonságának tartanak, hogy az a törvény semmivel sem több.mint csakugyan az, aminek dicsőítve moudiák: kerettörvény. Kerettörvény, ami azt jelenti: attól veszem el a földet, akitől akarom és annak adom a földet, akinek akarom. Ha nem akarok elvenni, nem veszek el földet; ha nem akarok adui, nem adok földet. Itt, ebben van az alauvető hiba, hogv kerettörvényről van szó, amely nem parancsol, amely nagyon is a tetszésre bizza, hogy mi történjék, tetszésre bizza a reformot végrehajtó hatóságnak és a kormánynak. T. Nemzetgyűlés! A divat, a szokás az, hogy a reform végrehajtására hivatott hatóságokban, intézményekben és községekben keresik a hibát. Csakugyan, ezekben is van hiba. Csakugyan igaz az, hogy ezek a végrehajtásra hivatott szervek nem értették meg feladatukat; lelkileg nem voltak arra diszponálva, nem fogtak annak a törvénynek végrehajtásához olyan szeretettel, mint ahogy kellett volna. Ebben csakugyan igen sok hiba volt. Atavizmns fogta el őket; valami idegenkedés attól, amit a földbirtokreformtörvény negengedett volna; atavizmusa régi jogi kategóriáknak, talán gondolás a magántulajdon szentségére, de főleg gondolás arra a társadalmi osztálykülönbségre, talán ellentétre, amely ezeket a végrehajtó szerveket, akik jobbára az intelligencia köréből kerültek ki, jellemezte, szemben az úgynevezett földmivesosztállyal, parasztosztállyal. Bizonyos ellenérzés volt bennük a föld népével szemben, szinte kiirthatatlan atavizmus — és bizonyos, hogy ez nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy azt a törvényt, amely kerettörvény volt, amelyet talán jól is lehetett volna végrehajtani, rosszul hajtották végre. Bár hibáztatom, hogy kerettörvényről van szó, másrészt azt kell mondanom, hogy ha volnának ezt a törvényt megértő közegek, ha volna olyan lelki diszpozició, amely mellett csakugyan akarnának segiteni, s a becsületes reformot végrehajtani, ezt megtehették volna. En a keretszerüséget csak azért kifogásolom, mert azokban a szervekben, intézményekben, amelyekre ennek a törvénynek végrehajtását kell biznunk, nincs meg a lelki hivatottság arra, hogy helyesen végrehajtsák a reformot. Hibáztatom a kerettörvényt és kivánom, hogy határozott parancsokat adjon és ne legyen semmi az egyesek tetszésére biz va. Igaz, hogy van mentségük is, mert kezdettől fogva, amikor a törvény életbe lépett, olyan hatások nyilvánultak meg velük szemben, olyan agitáció és jobboldali demagógia vette őket hatalmuk alá, hogy — elismerem — igen bajos volt ez elől menekülniök. A fő reformereknek gyenge csapata kezdettől fogva szemben állott irtózatos nagy hatalmakkal, a nagy vagyonnak rengeteg pénzével, hatalmas sajtójával, sok mindenféle fórumával, intézményével, még a terrorjával is, mert hiszen sok olyan alakulat, amelyet terroralakulatnak, terrorszervezetnek neveztünk, nagyrészt arra volt hivatva, hogy végeredményben megakadályozza a földreformot. (Mozgás és felkiáltások a jobboldalon : Ez uj szempont Î) Különösen nagy felelősség terheli az úgynevezett keresztény sajtót azért, ami történt, mert hiszen kezdettől fogva a földreform ellen foglalt állást . . . (Ugjj van ! balfelől.) Kiss Menyhért : Elég szégyen ! Rupert Rezső : ... és ami elitélendő, lopva cselekedte ezt, felvette a nép szűrét, beférkőzött a szivébe, nem mondta meg becsületesen, hogy : én a nagyvagyonnak, a mágnásvagyonnak, a latifundiumoknak vagyok a sajtója. Ezt a játékot üzi most is, amikor a novella ellen támad. Kiss Menyhért: A liberálisok szintén! Rupert Rezső: De igazságtalan lennék, ha csak az^ úgynevezett keresztény sajtót tenném felelőssé, mert bizonyos, hogy a liberális sajtó egy része is felelős. (Ugy van! jobbfelől.) Csakhogy itt különböztetnünk kell, mert hiszen méltóztatik visszaemlékezni, hogy a liberális sajtó ellen éveken keresztül, különösen amikor a A r áltozások ideje eljött, oly nagy terror nyilvánult meg, hogy vigyázniok kellett minden szavukra. A liberális sajtóra kezdettől fogva ráfogták, hogy az ő szerkesztőségükben készült a földreform, s hogy ezt az eszmét onnan bátorítják. A liberális sajtónak tehát félnie kellett, hogy bármilyen ártatlan, de talán félreérthető soráért egyszerűen cenzúra alá helyezik és betiltják, és igy a liberális sajtó természetesen nem vehetett részt ebben a mozgalomban.,, inert vigyáznia kellett, nehogy megint a demagógia tetszetős jelszavát, vészkiáltását fordítsák ellene, hogy: a földreform a pesti szerkesztőségekben készül. De — mint emiitettem — a főhiba az, hogy ez a törvény kerettörvénynek készült. Végeredményben pedig a tulajdonképeni ok : a magyar politika, az a reakciós politika, amely, amikor megbukott és letört itt a 'bolsevizmus, a demokrácia ellen kezdett érvényesülni, a demekráciának üzent hadat. Mindenért ez a politika felelős. Egyik t. képviselőtársam, Beck Lajos emiitette, hogy a földreformtörvény tulaj donképen a forradalom szülöttje. Én is egyetértek vele, csak egészen más vonatkozásban. Nevezetesen azt csakugyan elfogadom ós állítom magam is, hogy ez a törvény a forradalom szülöttje, de nem azé a forradalomé, mert hiszen