Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-208

A nemzetgyűlés 208. ülése 1923, ebben a törvényben ennek az ellenforradalomnak evangéliuma van végig- lefektetve, ez a törvény épen arra való, hogy annak a másik forradalomnak egészséges vívmányai — amik tagadhatatlanul voltak — valóra ne váljanak. Magát a földreform kérdését objektiv igazságában, végeredményében, materialiter nem a forradalom szülte. Ellenkezőleg, a földreform kérdéseinek megoldatlansága volt az. amely a forradalmat, ha nem is szülte, de legalább is táplálta, a reakciót... (Az elnöki széket Huszár Károly foglalta el.) .. .s amely még ma is táplálja, mert ez a megoldatlanság még ma is fennáll. Még ma is ott van ez a megoldatlanság a társadalom és a közélet problémái között, mint helyzeti energia, amely, ha okosan, bölcsen és józanul ezt a kérdést meg nem oldjuk, ha ezt a szellemet le nem vezetjük, még egyszer aktivitásba lephet, kitörhet. Egyelőre azonban csak ott tartunk, hogy van itt egy törvény, amelyet a politika és a reakciós forradalom szült. Az a reakció, amely most már, hogy egy-két melegebb napot megért, azt hiszi, hogy az ő öröktavasza elérkezett, ebben a téves hitben él azután az egy-két meleg nap után, amelyet szerencsésen meg tudott ragadni akkor, amikor a bolsevizmus bukása után a polgári szellem e^-y kissé haragra lobbant és a maga érdekeivel törődni nem tudott, öntudatlanná vált. Ez adta meg a lehetőségét annak,^ hogy a reakció ragadta kezébe a kezdeményezést minden téren, és a reakció alkotta meg ezt a kerettörvényt, ezt a reformtörvényjavaslatot is. A politika mai hatalmi rendszere tehát a végső oka annak, hogy ez a törvény ilyen és hogy a novella sem lehet különb, hogy a novella is hasonlatos az alaptörvényhez, vagyis bizonyos mértékig csak porhintés, csak jelszó, Bauerfängerei, de magát a kérdést egészen komolyan — ugy, ahogy azt annak idején valamikor, amikor ezt a kérdést nyiltan lehetett látni, a minister ur is felfogta, — a maga egészében nem oldja meg. Méltóztassék csak megnézni, bogy miről van itt szó. Hogy csakugyan az ellenforradalom, a demokrácia ellen felzúdult forradalom, a reakció csinálta ezt a törvényt, ezt az egész törvényen végigvonuló intézkedések bizonyítják. A bosszúállás szelleme vonul végig ezen a törvényen. Maga az, hogy nem ad komolyan földet, sokféle intézkedéséből kitűnik. Itt van mindjárt, hogy csak az kaphat földet, aki önhibáján kivül nem juthatott eddig földhöz. Nem is méltóztatik hinni, — a minister ur sem tudja, — hogy ezt odakünn, a vidéken, a gyakorlatban, a végrehajtásnál mennyire felhasználják. Magam is voltam egy konkrét esetben abban a helyzetben, hogy védekeznem kellett a végrehajtó közegnek az ellen a felfogása ellen, hogy ő nem ad földet, mert hiszen a szóbanforgó ember eléggé módos, családja eléggé tehetős volt már húsz éve, szerezhetett volna hát földet. Már pedig azt mondja a törvény, hogy csak annak enged földet adni, aki önhibáján kivül nem szerzett. Ezt természetesen mindenkire rá lehet fogni és ezzel mindenki elüthető. Azt mondja ez a törvény, — s megint egy vezértételt állit fel -- hogy egyéni jogcím nincs. Ez ismét csak az ellenforradalom találmánya; jelszó és varázsige, amellyel & reformot,' annak végrehajtását, megvalósulását és testté válását akadályozni lehet. Mert jönnek a jámbor emberek a faluból, kérnek földet, el évi december hó lé-én, pénteken. 71 is rendelik az előzetes eljárást, mindegyik megy összeiratni magát s az összeírásnál nem egy esetben történik meg, — magam is tudok rá példákat — hogy rámordulnak az igénylőre, — még a tárgyalás alatt is rátámadnak — hogy magának nincs joga földet kérni, mert egyéni jogcímen senki sem szerezhet magának birtokot. Ez a szavakkal való játék olyan komolytalan valami, amin szintén nagyban múlik az alaptörvény meghiúsulása; mert nem komoly dolog, mikor maga a törvény azt mondja, hogy én szükséges vagyok, történelmi szükségesség, időszerűség vagyok, mert hiszen Magyarországon igen sokáig elhanyagoltat ott a foldreformkérdés, ezt meg kell oldani, a törvény közérdekből keletkezett — s maga ast mondja: én a közérdek vagyok! És még elkezd külön követelődzni, közérdeket emlegetni, hogy csak közérdekből juttatható valakinek föld. Farkas István : De mi az a közérdek ! Rupert Rezső : Eszerint — nagyon szorosan véve — földhöz nem is igen lehetne jutni, mert mindig ott kezdődik az eljárás, hogy egyéneknek nem szabad földet kérniök, hanem — nem tudom — talán az állam kérje azt vagy hivatalból rendeljék el a földosztást. A bíróság kegyesen elrendelte mindig az eljárást ; mert ha nagyon szigorúan vette volna a dolgot, minthogy egyéni jogcímen senki sem követelhet magának birtokot, el sem kellett volna rendelnie azt. Ennél nevetségesebb és komikusabb valami talán nincs is, mert a dolog vége az, hogy a törvény alapján mégis csak egyéneknek osztanak földet, kivéve azokat az eseteket, amikor egyéni érdekből, egyéni boldogulás előmozdítása végett adnak valami közös birtokot, pl. legelőt. A végeredmény az, hogy az atomok kapják meg azt a földet, amelyet a közérdekből keletkezett törvény ad. Mégis csak úgy áll tehát a dolog, hogy egyéneknek összesített érdeke ez : sok egyéni érdek összevéve a közérdek. Nem tudom, miért beszél ez a törvény arról, hogy egyéni jogcím nincs. Egy ilyen tetszetős, hangos jelszót dob ki, ez a végrehajtó hatalomnak megüti a fülét s azután ezen a címen rengeteg sok helyen elmarad a reform végrehajtása. Az ellenforradalom diadala azonban a 3. §, amelyben az érdekeltségi esetek vannak felsorolva. Itt egy csomó politikai kritérium van megadva, amelyeknek fenforgása esetén az illetők eljárás nélkül elüthet ők a földtől. A politikai üldözéseknek igen tág teret ad ez az intézkedés. Azután szintén az ellenforradalmi reakciónak, a bosszúnak müve, szelleme az, hogy a háborús szerzés fogalmát a novella nagyon tágan határozza meg és nagyon könnyű módot ad arra, hogy visszaélések, korrupció, önkényeskedés, igazságtalanság, sőt kegyetlenkedés fordulhasson elő. A háborús szerzési ingatlanokat egyszerűen prédának dobja oda ez a törvény, amikor azt mondja, hogy háborús szerzés az, amelyet 1914 július 28-ika és 1918 október 31-ike között szerzett valaki. Sőt kiterjeszti a novella ezt az árverés utján szerzett ingatlanokra és még azokra is, amelyekre nézve az árverés 1914 június 28-ika előtt tartatott meg, holott nagyon jól tudjuk, hogy 1914 júliusában, sőt még 1915ben is, amikor még azt hittük, hogy megnyerjük a háborút, pénzünk nemcsak teljes értékű volt, de még jobban állott, mint a külföldi pénz, az tehát, aki 1914-ben vagy 1915-ben bir-