Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.
Ülésnapok - 1922-208
68 A nemzetgyűlés 208. ülése 1923. csökken a születések száma, a németek azonban kitűnő szervezetükkel el tudták érni azt, hogy a népesség száma mindennek dacára gyarapszik, inert a halálozási arányszámot hatalmasan le tudták csökkenteni. Szeder Ferenc : Ott a szociális kérdésebet bizonyára nem fegyházzal oldják meg és nem dologházzal ! Barla-Szabó József : Itt sem ugy oldják meg ! Németországban, pl. 1871-ben 10.000 ember közül 310 halt meg, 1885-ben 280 és 1914-ben már csak 210. Magyarországon pedig ugyanakkor 10.000 közül 254 halt meg, vagyis mi 1914-ben még csak ott tartottunk, ahol a németek már 20 évvel ezelőtt megelőztek bennünket. Ha már mostan a születési arányszámokat nézzük, kétségtelen az, hogy a születési arányszámok az egész országra átszámítva nálunk ma még elég magasak és a többi nyugati kulturállamokhoz hasonlítva elég jó arányszámot mutatunk fel, ennek dacára azonban a szaporodás nálunk aránylag mégis kevesebb épen a halálozási arányszámok magasabb voltánál fogva. (Erdeim Aladár közbeszól.) Nem arról van szó, t. képviselőtársam, hogy a nagybirtok kevesebbet szül, mert tény és a statisztikusok által ki van mutatva, hogy a. kevés gyermeküség tulajdonképen világbe(egség és tényleg az is. Igaz, hogy Magyarország egyes részein is igen nagy bajok vannak a szaporodás körül, de statisztikusaink szerint általánosságban az egész országra átszámítva ezidőszerint a születési arányszám a mai viszonyokhoz mérten még kedvező. Erdélyi Aladár : Pedig aránylag nálunk nagyon sok a nagybirtok Î Barla-Szabó József : Fontos ennek a kérdésnek ébrentartása, azéri is, mert hiszen be kell vinni a köztudatba azt hogy tulajdonképen akinek családjában csak egy vagy két gyermek van, az a nemzetével szemben kötelességének még nem tett eleget, az a nemzete iránti kötelességét teljes egészében még nem teljesítette. Erdélyi Aladár: Adót kell elengedni a sokgyermekeseknek ! Barla-Szabó József : Egymagában az sem fogja megoldani a kérdést.. Ha visszatérek arra, hogy statisztikusaink szerint még általában a mai viszonyok szerint Magyarország egészében eléggé kedvező szaporodási számot tüntet^ fel, ennek oka elsősorban az* hogy Magyarországon hála Istennek, még a házasságok 30 százalékából 6 gyermeknél több születik. Sajnos azonban, megint vissza kell térnem a halálozási kérdésre, mert szomorú viszont az, hogy annak dacára, ha átlagosan átszámítjuk az egy családban született gyermekek számát, akkor aránylag szép számot kapunk, mert 4-5 jön ki, mire azonban ezek a gyermekek elérik a felnőtt kort. arra a megállapításra jutnak statisztikusaink, hogy családonkint ebből a 4'5-ből csak 25 marad meg a nagy halálozás folytán. Természetszerűleg elsősorban az a, kérdés merül fel, mi okozza ezt az egyes vidékeken fennálló úgynevezett egyke-rendszert, vagyis a. rossz szaporodási arányszámnak mi lehet az előidéző oka ! Én annyival is inkább figyeltem ezt a kérdést, mert sajnos, szülőközségemnek évtizedekre visszaterjedő adatait vizsg-álva, arra az eredményre jutottam, hogy 1870-től kezdve községem lakosainak a száma a 10 évenkénti szokásos népszámlálás alkalmával feltűnő hanyatévi december hó 14-én, pénteken. lást. csökkenést mutatott, hogy 10 évenként állandóan 10 százalékkal fogyott a lakosok száma, úgyhogy a valaha 1200—1300 lakosú község ma mindössze 750 lelket számol. Kivándorlásról nálunk Dél-Somogyban jóformán nem volt szó. Volt ugyan egy rövid idejű kivándorlás, de ez sem Amerikába, hanem Szlavónia felé indult. Annak dacára, hogy a tegnapi napon Gaal Gaston t. képviselőtársam nagyon szép adatokat hozott elő és azokat statisztikusok munkájával is igazolta, fel kell említenem, hogy a statisztikusok ezekkel a kérdésekkel íróasztal mellett és nem kint az életben foglalkoznak és nincsenek is egy véleményen ebben a kérdésben. Annyira nincsenek egy véleményen, hogy én magam a leaelfogadandóbb magyarázatra nézve nem a Gaal Gaston t. képviselőtársam által tegnap emiitett szerzőt, hanem ellenkezőleg, egy másik szerzőt tartok és gondolok Ítéletében helyes állásponton állónak. Én Buday Lászlónak »A megcsonkított Magyarország« című munkájában az egykére vonatkozó adatait, azonkívül annak keletkezésére vonatkozó véleményét találom a legreálisabbnak. Barthos Andor : Ki is vándoroltak ! Barla-Szabó József: Szerintem ez a kérdés az egyke megindulásakor tisztán gazdasági kérdés volt, sajnos azonban ma már nemcsak gazdasági, hanem etikai kérdés is. Mert én amint figyeltem és néztem azokat a községeket, hogy hol fordul elő és mely községekben állott elő az egyke, — hiszen szerencsére ma ez a betegség csak az ország egy csekély részében és pedig a Dél-Dunántúlon van tulaj donképen erősen kifejlődve — mondom, amint e községek elhelyezési és lakossági viszonyait figyeltem, azt tapasztaltain, hogy ezek mind olyan községek, melyekben segíteni kell a népen a földreformmal. Szórói-szóra idézem egy képviselőtársam régi beszédét e községekre, mert megfigyelésem szerint e községeket (olvassa): »nagy uradalmak, nagybirtokok zárják be és azt fojtogatják, úgyhogy nem fejlődhetnek és terjeszkedhetnek, a családok nem szaporodhatnak, hanem beleszorulnak pár száz hold földbe a legkisebb reménye nélkül annak, hogy onnan valaha kibontakozhassanak, mert a nagyuradalom nem ad drága pénzért sem egyetlenegy holdat sem/; E tekintélyes képviselőtársunk szerint is ilyen községekbe kell a birtokreform. Erdélyi Aladár : Ki mondta ezt ! Rupert Rezső : Kormánypárti különvélemény Î Erdélyi Aladár : Nem, csak érdeklődöm ! Barla-Szabó József : Az én megfigyelésein is az, hogy csakugyan azokban a községekben fejlődött ki az egyke, amelyek nagybirtokkal voltak körülvéve, erősödni nem tudtak, amelyekben a lakosság az intelligencia magasabb fokán állott, úgyhogy a kultúra által felébresztett igényeiket ezek a családok egy r szűk ház falai közé szorítva, nagy családdá szaporodva nem találták meg, ahol iparkodtak azután kezdetben valami módon szabadulási nyerni, birtokaik egy részét eladták és az így kapott pénzen azután másfelé vándorolva iparkodtak nagyobb birtokot szerezni. Ezzel ellentétben viszont tapasztalatból említeni fel azt, hogy ugyanezen a vidéken más nemzetiségű földmiveseknél. akik a kultúrának nem voltak ily 7 en magas fokán és igényeikben is elmaradottabbak voltak, hatalmas arányú szaporodást látunk. Itt van például a Dráva-vidék, amelynek ma is birtokunkban lévő horvát községeiben
